Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-04-01 / 4. szám
MÚZEUMI HÍRLEVÉL A modern múzeum legyen kulturális központ az adott közösség, város, térség, régió számára. Ez a hangsúlyeltolódás is igazolja, hogy a muzeális intézmények többsége olyan feladatkört lát el, amely a muzeális értékek bemutatása és tartalmi hasznosítása révén közvetett gazdaságfejlesztő hatással bír. Ezért meggyőződésünk, hogy az ingó örökség megőrzésének, védelmének és fejlesztésének kérdéseit kellő súllyal kell szerepeltetni a gazdasági tervezésben, megtalálva minden eszközt arra, hogy a folyamat a múzeumok számára is pénzügyi forrásbővüléssel járjon. A megváltozott társadalmi elvárásokhoz a jelenlegi intézményhálózat csak részben és jelentős késéssel tud alkalmazkodni. Ennek okait vizsgálva szembetűnő, hogy • a múzeumok külső és belső infrastruktúrája leromlott, • nem megoldott az új típusú feladatok elvégzésére és irányítására alkalmas szakemberek képzése, • a szakmai feladatok teljesítésének pénzügyi háttere bizonytalan. Ha csak a legégetőbb gondokra vagyunk figyelemmel, akkor is megállapíthatjuk, hogy a mai intézményhálózat - sok esetben szándékai ellenére is -, alkalmatlan a gyors adaptációra, és reagálásaiban így számos esetben a partikuláris érdekek játszanak vezető szerepet. • Új struktúrák megjelenése Az intézményrendszer jelenlegi struktúrája is új kihívások előtt áll. A civil szervezetek megerősödése, a regionalitás kérdése, a megyei múzeumi hálózat lassú átalakulása, a magán fenntartású intézmények súlyának növekedése olyan kérdéseket vet fel, melyek mindegyikét a múzeumok megváltozott társadalmi szerepét erősítő, elemző módon kell megoldani. Az előttünk álló hónapok egyik legsürgetőbb feladata, hogy alternatívákat dolgozzunk ki a struktúra modernizációjára vonatkozóan. Nem szabad ugyanakkor szem elől tévesztenünk, hogy a reform csak eszköz lehet a jobbítás érdekében, és semmiképpen sem válhat céllá, netalán öncéllá. • Finanszírozási helyzet Szinte már közhelynek tűnik, hogy a rendszer tartalmi és strukturális megújulásának együtt kell járnia a finanszírozási rendszer reformjával is. Ugyanakkor tapasztalataink szerint a megoldások tekintetében az egyik legbonyolultabb kérdéskört érintjük ezzel a megállapítással. Az intézmények működtetésének legnagyobb problémája a szakmai feladatokra fordítható pénzösszegek elégtelensége. A mindenkori fenntartó által biztosított költségvetés csak egy részét fedezi az intézmény szakmai munkájára fordítandó költségeknek. Ezért a további szükséges anyagi eszközöket saját bevételekből és egyéb külső forrásokból (pályázat, szponzori támogatás) kell megszerezni. A helyzet megoldására, de jellemzőbben inkább a túlélésre, számos módszerrel próbálkoznak intézményeink. A fő cél a bevételek növelése, amely ma a programfinanszírozás (kiállítás, kiadvány, egyéb rendezvény) révén járhat sikerrel. Az intézmények megfelelő finanszírozását csak a feladat oldaláról közelítve tudjuk biztosítani. A szükséges forrásokat a múzeumi intézmény korszerű alapfeladataira épített szakmai stratégia következetes megvalósításával lehet előteremteni. A megalapozott tervezési munka nyomán meghatározhatók azok az intézmény-specifikus szakmai feladatok, melyek finanszírozására az önkormányzati körben, a jelenlegi normatív támogatáson túli forrás biztosítható. 2. A középtávú stratégia sarokpontjai A kiemelt stratégiai célok a Kormány demokratikus jogállami elvekre épülő kultúrpolitikája nyomán megfogalmazzák az • információáramlás, • a tudás alapú társadalom, • az esélyegyenlőség, • a kulturális örökség nyilvánosság számára történő széleskörű és egyenlő hozzáférhetővé tételének elvét. 3
