Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-04-01 / 4. szám
m^ÚZEUMI J/ÚRLEVÉL^ n if н "ЩШ1 ■ll к к * It i t Hl t и1 III i t Ludwig Múzeum Katarzyna Kozyra: Rite of Spring 2003. március 20. - április 27. Budapest Galéria Gábor Marianna: Florentin kalapos önarckép, 1966, Galleria degli Uffizi, Firenze 2003. április 27-ig. Metamorphosis Győr, Városi Művészeti Múzeum 2003. március 15. - május 20. BTM „Az ismeretlen Budapest" Álló- és mozgóképek Angyalföld, Újlipótváros, Vizafogó, Margitsziget múltjáról és jelenéről Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény kiállítása a Budapesti Történeti Múzeumban 2003. április 3. - május 4-ig Adhatnék éppen így címnek: „Ami nincs a Boedeckerben.” Mert az Angyalföldet ugyan a világ minden kincséért sem mutogatnék a fővárosunkba tévedt idegennek. Ezen a vidéken még sohasem látták a nagy piros autocart, amelyekről gondtalan külföldiek szemei tekingetnek fővárosunk természeti és építészeti kincseire. Még jó, hogy a pestiek sem ismerik ezt a szörnyen magára hagyatott városrészt. - olvashatjuk 1933-ban a Város című hetilap Angyalföldet bemutató számában. Való igaz, hosszú ideig nem sok mutogatnivaló akadt a magyar fővárosnak ezen a főként gyárakkal és nyomorúságos munkáslakásokkal beépített vidékén. A múlt már történelem, múzeumban bemutatható, a jelenre pedig büszkék lehetnek a kerület lakói és a főváros is. így mért ne tehetnénk egy időutazással is egybekötött képzeletbeli sétát a mai XIII. kerület, vagyis Angyalföld, Újlipótváros, Vizafogó és a Margitsziget területén. S ha valaki még nem járt ezen a vidéken, talán kedvet kap, hogy ellátogasson e kevésbé ismert városrészekbe is. A kiállításhoz az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény és a BTM Kiscelli Múzeumának fotótárából mintegy 100 fotót válogattak a rendezők. Ezek közül a legérdekesebbek talán Erdélyi Mór 1909-ben készült míves fotográfiái, amelyeken művészi formában jelennek meg az akkori Budapest és benne a külvárosok mindennapjai. A múltidéző képek mellett Roboz László és Holczer Gábor felvételein a városkép mai részleteit is bemutatják. így láthatóvá válnak azok a hatalmas átalakulások, amelyek rövid története folyamán többször is alapvetően megváltoztatták a kerület jellegét. SZENTES „Az Ekklesia Tagjairól" - Szentes népélete a XIX. század első felében Koszta József Múzeum 2003. március 25. - április 19. 1987. december 4-én a Koszta József Múzeum, a református egyház és a városi könyvtár közös megemlékezést tartott az idősebb és az ifjabb Kiss Bálinttól. A múzeumban és a könyvtárban életművüket bemutató tárlat nyílt, amelyek főként írásos emlékek segítségével kísérték végig apa és fia életútjának fontosabb állomásait. A megemlékezés apropójául az szolgált, hogy 150 éve jelent meg Pesten id. Kiss Bálint Magyar régiségek című négykötetessé bővült őstörténeti műve, melyet fia romantikus kőrajzai illusztrálnak. Id. Kiss Bálint halálának 150. évfordulóján múzeumunk olyan megemlékezést tervez, amely elsősorban a református lelkész néprajzi munkásságát állítja előtérbe. Kiss Bálint történeti munkáiban a népélet fontosabb jellemvonásaira, változásaira is próbált odafigyelni. Kiss Bálint fő műve a szentesi református egyházkrónika keretében elkészített nagy szabású monográfia, amelyben a gyülekezet részletes bemutatását végezte el. A kézirat 1799-ben került a kezébe. Mondandóját 11 fejezetre osztotta. A hatodik részben „Az Ekklesia Tagjairól" címmel teljességre törekvő népleírást adott, amelyben a szentesi családok mindennapjait jellemezte. Az első szakaszban a szentesi református családokkal foglalkozott. Ezt követően a gyermeknevelésről, a szentesi emberek fiziológiai jellegzetességeiről, a korabeli viseletről, a paraszti telekelrendezésről, a lakáskultúráról, a táplálkozási szokásokról és gazdálkodásról értekezett. Népéleti megfigyeléseit megpróbálta őstörténeti kutatásaihoz felhasználni. Több alkalommal hangsúlyozta a jobbágyság társadalmi rétegződését. Munkáiban a kritikai hangnem is szerephez jutott. Kiss Bálint halálának 150. évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk a református lelkész életútjának, munkásságának bemutatása mellett az egyházkrónika bizonyos fejezeteit kívánja megjeleníteni. A születési, házassági és temetkezési szokások leírását levéltári források valamint gyűjteményünk tárgyai (bölcső, mennyasszonyi láda, fejfa) színesítik. A lakáskultúrát reprezentatív, művészi igényességgel megmunkált bútordarabok (falitéka, gondolkodó szék, mennyezetes ágyvég stb.) képviselik. A konyhát és a kamrát használati eszközök, tárolóedények jelképezik. Az állattartás illusztrálására főként pásztoreszközök szolgálnak, a földművelést egy faeke, arató- és szőlőművelő szerszámok képviselik. Kiállításunk tehát a Kiss Bálint-féle, teljességre törekvő népleírást kívánja megjeleníteni néprajzi tárgyak segítségével. Reményeink szerint sikerül szemléletesen bemutatni, élővé tenni azt a kort, amelyben Kiss Bálint élt és alkotott. Mód László 114
