Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
m Múzeumi Hírlevél m- a közúthálózat változását, annak egyes okaira is utalva; az út- és hídépítés fejlődésének legfontosabb mozzanatait: a kutatás, a tervezés, a kivitelezés, az üzemeltetés és a fenntartás, az esetleges újjáépítés, a korszerűsítés, a szakemberképzés, a komplex környezetvédelem területén egyaránt;- az egyes vizsgált korszakokban felhasználható nyersanyagokból, a rendelkezésre álló (illetve vásárolható és fejleszthető) eszközökkel (technikával) és eljárásokkal (technológiával) előállítható keveréktípusokat és elemválasztékot és szerkezetet. A kiállítás kép- és szöveganyaga a kronológiai keretbe illeszkedik, a belső megoszlás azonban technikai-technológiai. így egymást követi a pálya-jármű viszony vizsgálata, az adott korszak kutatás-tervezési folyamatának, az építésen belül a földmunkáknak, a szerkezet-építésnek, majd az üzemeltetésnek, a korszerűsítésnek, a minőségbiztosításnak bemutatása. Külön fejezetben látható a gyorsforgalmi utak fejlődésének története, valamint a környezetvédelmi kérdések vizsgálata. Az útépítés területén külön fejezetet kap a merev és a hajlékony pályaszerkezetek alkalmazása ugyanúgy, mint a hídépítésben alkalmazott különböző anyagok (acél, vasbeton) és technológiák (szegecselés, hegesztés, előregyártás, feszítés, szabad-szerelés, betolás stb.). A kihelyezendő tárgyak (mintegy 200 db) nagyobb csoportjait technika- és technológiatörténeti sorokba rendezzük, azaz a nagyobb anyag és szerkezet-típushoz tartozó anyagmintákat, eszközöket, modelleket csoporton belül rendezzük - ahol mód van rá - történeti sorba. Eddigi kiállítási tapasztalataink szerint élünk a tárgykihelyezés módjaival. Igyekszünk ismét élni az „interaktivitás” lehetőségeivel. A tárgyak többségét szabadon, dobogóra helyezve tesszük ki. Néhány esetben a szabadon álló tárgyak időszakos működtetésére is lehetőség van. Számítógépes munkahelyet alakítunk ki, interaktív demonstrációhoz. A készülő program a különböző hídtípusok, statikai rendszerek működését, a teherviselés módját, a terhelés alatt szenvedett alakváltozás módját tárja a látogatókelé. Az „interaktivitásra” a tervezett érintő-képernyő ad lehetőséget. A kiállítás bekapcsolódik a zárt tv-láncba. A monitorokon rendszeresen futtathatók ismeretterjesztő és technikatörténeti filmek. A kiállítás interaktivitásának speciális eszköze a járható mintaburkolatok sorozata. Ezen belül megjelenik a makadámtól a kockaburkolaton keresztül a betonig és az aszfaltig minden jelentősebb altípus. A „vízáteresztő aszfalt” demonstrációs modellje vízvisszaforgató rendszerrel készül. A Mária Valéria híd emlékei közül több a Hídkertben kap helyet. A bejárat közelében lesz látható a történeti és az újjáépítési képekből összeállítandó együttes. Végül fontosnak tartom kiemelni, hogy munkánkat az út- és a hídépítés területén dolgozó társcégek figyelemmel kísérik; technikai és pénzügyi lehetőségeik határáig segítik és dokumentációk átadásával is támogatják. Külön köszönettel tartozunk azoknak a kollégáknak, akik gazdag tapasztalataikat önzetlenül megosztva, tanácsaikkal hosszú évek óta folyamatosan segítik terveinket. Múzeumok az interneten „Egriek! vitézek, végeknek tüköri!" Vetélkedő Egerben A Dobó István Vármúzeum a vár 1552. évi diadalának 450. évfordulója alakalmából az általános iskola 6-7. osztályos tanulóinak országos vetélkedőt szervezett. Az Interneten megjelent egy feladatlap, melynek megoldását kellett eljuttatni a múzeumhoz. 192 pályamunka érkezett az ország minden területéről. A gyerekek új szereplőt találtak ki az Egri csillagok című regénybe, kémjelentést írtak a török táborból, vaktérképet töltöttek ki, fogalmakat magyaráztak, megrajzolták az egri vár alaprajzát Gárdonyi regénye alapján, forrásokat ismertek fel. Egy hat tagú, muzeológusokból álló zsűri javította, pontozta a feladatlapokat, s 12 csapat juthatott a döntőbe, melyre szeptember 28-án az egri várban került sor. A gyerekek korhű jelmezben, saját maguk által készített csapatzászlóval érkeztek. Három zászlóaljban versenyeztek. A vár különböző pontjain kellett többféle feladatot végrehajtani, így adtak számot tudásukról, íjászkodtak, kémet kerestek a kazamaták aknafigyelő folyosóin, hadmérnöki iskolában totót töltöttek ki, XVI. századi ételeket választottak. Középkori túrkálóban magyar és török öltözetet választottak szét, kótyavetye során tárgyakat neveztek meg, illetve mondták el, hogy azok mire használhatók. Gárdonyi Géza titkosírásával írott haditervet fejtettek meg, a Panoptikumban meg kellett nevezni azokat, akik éltek, illetve akik az egri várban tartózkodtak 1552-ben. A szuroköntés technikájával égő fáklyákat oltottak el, 11
