Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
©Múzeumi J^írlevélj© A Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány 2000 augusztusában egy vándorkiállítást indított országjáró útjára Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékpark postaházában. A vendégkiállítás egy éven keresztül járta az országot. Halász Alexandra a vándorkiállítás vendégkönyvi bejegyzéseit tette közzé, mely alapján bebizonyosodott, hogy az emberek kíváncsiak a posta, a hírközlés történetére, örömmel nézik hazánk ezeréves történelmének képeit. Az évkönyv a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány 2000.- 2001. évi beszámolójával és a 2002. évi munkatervének közreadásával zárul. Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről. Szerk.: Havassy Péter. Kiad.: a Békés Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága Erkel Ferenc Múzeuma, a Katona József Múzeum és a Móra Ferenc Múzeum, Gyula, 2002. 131 p. ill. (Gyulai Katalógusok 11. Sorozatszerk.: Havassy Péter) A középkori kályhacsempék feldolgozása hosszú múltra tekinthet vissza, de rendszeres és sokoldalú kutatásuk kellő eredményekkel csak a középkori régészet megerősödésével kezdődhetett. Ez ugyanis hatalmas mennyiségű leletanyagot hozott napvilágra, ami a kutatásnak is új lendületet adott. A hiteles leletegyüttesek segítségével már nem csak egyes, összefüggéseket nélkülöző példányok bemutatása lehetséges. Evvel vizsgálhatóvá vált az egykori környezet, a pusztulás ideje, a leletek összefüggése és így egymást támogató kormeghatározása. A régebbi, pusztán díszítés stílusát, ikonografikáját vizsgáló szemlélet mellett előtérbe került a technológiai oldal, ami kormeghatározást, különböző darabok összefüggését segíti. Jelen kötettel egyidőben nyílt meg a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban az a kiállítás, ahol a feudáliskori kályhacsempéket mutatták be az érdeklődőknek az Alföldről és peremvidékéről. A kiállításhoz kapcsolódó tanulmánykötetben Holl Imre „Középkori kályhacsempék: egy 120 éves kutatási terület" címmel egy feltűnően hazainak tekinthető kályhacsempe-csoport megoldásának átvételét-hatását mutatja be, ami legalább másfélszáz évig volt nyomon követhető. Feld István a gótikus és reneszánsz kályhacsempéket kutatta Északkelet-Magyarország térségében. Bemutatja a XV-XVI. században készült kályhacsempéket, a centrális díszű reneszánsz kályhacsempéket, valamint a textil-, tapéta- vagy terülőmustra mint a legtöbb változatot felmutató díszítőelemét a késő reneszánsz kályháknak, a XVI-XVII. századból. Az egri vár régészeti leletanyagának tekintélyes részét teszik ki az egykori szemes és csempetagozatos kályhák maradványai. Különös jelentőségük volt azoknak a lelőhelyeknek, ahol az egykori kályhák helyeit is megfigyelhették. Ilyen területek voltak a Gótikus Püspöki Palota, a Provizori Palota és a Szépbástya nyugati oldala. Ezen kívül sok értékelhető darab került elő a különféle szemét- és emésztőgödrök leleteanyagában. Fodor László a Dobó István Vármúzeum középkori régészeti anyagán végzett kutatásait, megfigyeléseit tette közzé. Sabján Tibor „Bögrés szemeskályhák az Alföldön” címmel írt tanulmányt. A török hódoltság területén elpusztult falvak ásatási anyagában nagy számmal szerepeltek bögre alakú kályhaszemek, melyek egykoron egy kívülfűtős, vastag sárfalakkal épült kályhafélének a falát lyuggatták tele. A szerző vizsgálta ezeknek a kályháknak az elterjedési területét, a kályhák anyagának az összetételét, a bögre alakú kályhaszem változatait, a kályhák külalakját, a csempék elrendezését. Kitért a bögrés kályhák használói körére, készítési helyeikre. A kötet végén a kiállításon szereplő (Abaúj, Borsod és Zemplén megyei) kályhacsempék, a Damjanich János Múzeum gyűjteményéből és Békés megyéből származó kályhatartozékok, valamint a kiállításon megépített középkori szemeskályha elemeinek katalógusa található. Kutatások Pest megyében Tudományos konferencia III. 2000. Szerk.: Korkes Zsuzsa. Kiad.: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2001.380 p. ill. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek. Új sorozat 6.) A kötet első részében régészeti kutatásokról szóló beszámolókat olvashatunk. Körösi Andrea előzetes jelentése az Alsónémedi-Ócsa összekötő út építését megelőző ásatások állatcsont anyagának a vizsgálatát foglalta össze. Maróti Éva a pusztazámori avar temetőből előkerült veretes övék motívumait, azon belül is a nagyszíjvégeken leggyakrabban előforduló állatküzdelmi jeleneteket mutatta be. Ottományi Katalin Pátyon, a római telep területén 1997-1999-ben végzett vizsgálatairól írt. A Pátyon előkerült feliratos kőemlékek alapján megkí103
