Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2003-03-01 / 3. szám

m^TúZEUMI J^ÍRLEVÉLi® A kötet végigköveti e gazdag életút legfonto­sabb állomásait, a művész kiállításait. Részletesen foglalkozik egy-egy alkotói korszakával. A róla szó­ló monográfia a kortársakétól is jobban kell, hogy szóljon a művész társadalomfüggőségéről, ami őt, magát mindvégig jellemezte, s hite van abban, hogy mondanivalója nem önmagáért való. Élete azonos művészetével. Vallomásai, moralizáló felvetései az emberi érzéseket közvetítik. Maros Donka: Bájos semmiségek Az Iparművészeti Múzeum legyezőgyűjteménye 1700-1920. Kiad.: Balassi Kiadó és az Iparművészeti Múzeum, Bp„ 2002. 137 p. 216 t. ill. Ez a mű, amely az Iparművészeti Múzeum legyezőgyűj­­teményét mutatja be, posztumusz alkotás. Maros Donka (1948-1994) néhai múzeumi osztályvezető munkája, életének főműve. Hosszú évekig foglalkozott az európai legyezők történeté­vel, előbb restaurátorként, majd művészettörténész­ként, feltárva, bemutatva e tárgytípus kultúrtörté­netét. Gyűjteményi katalógust készített a múzeum mindegyik, akkoriban összesen 216 legyezőjéről, rövid összefoglalást nyújtva a műfajról, a múzeum kollekciójáról, s kiegészítve válogatott bibliográfiával. Munkája kéziratban maradt, rövidre szabott életében csak résztanulmányokat publikálhatott. A kézirat megjelentetése az utódaira hárult köte­lesség, Maros Donka imponáló szakmai tudással mutatja be a múzeum európai rangú, eddig ismeretlen kincseit. A kötetben közreműködők újabb adatokat, kiegészítése­ket mellőzve, változatlanul hagyták a szöveget, hiszen az eltelt időszakban megrendezett kiállítások, megjelent írások is főként e kéziratra támaszkodtak. A kötet a legyezők színes fotóival és a magyar tanulmány angol nyelvű fordításával egészült ki. Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2002. Szerk.: Ecker Károlyné. Kiad.: Textilmúzeum Alapítvány, Bp., 2002. 92 p. ill. Az évkönyv tanulmányainak szerzői a textiltechni­kák történetének feltárására, ipartörténeti emlékek bemutatására, valamint a divatszakma múltjának felelevenítésére vállalkoztak. Méri Edina a mángorlószerkezetek közül a lóval hajtott típus bemutatására szorítkozott, mely szerkezet a kékfestésben a múlt század közepéig használatban volt, és néhány közülük napjainkig fennmaradt. írásában összefoglalja a lójárgányos mángorlóról szóló ismeretanyagot, kiegészítve a pápai szerkezet ismertetésével, valamint ráirányítja a figyelmet a Pápai Kékfestő Múzeum felújításra szoruló mángorlójára. Ehhez kapcsolódik szintén a szerzőnek és Tóth Sándoméval közösen írt cikke, melyben a Kékfestő Múzeum elmúlt öt évét bemu­tató hosszabb terjedelmű az intézmény sorsának és munkájának legfontosabb állomásait veszi számba. Elekfy Péter egy kötőgép restaurálási munkáit ismerte­ti, mely gépet az angol William Lee találta fel 1589-ben és harisnyakötésre használták. A tűvel együtt a gyűszű az egyik legősibb szer­szám, mégis keveset tudnak róla, kevés az információ a múzeumokban is. Ezt a hiányt kívánta pótolni Tóth György, bemutatja ezt az egyre népszerűbb gyűjtőszen­vedélyt, a gyűjtők kutatásaiból kezd kiegészülni a múzeumi ismeretanyag és a történelmi háttér is. Marton Erzsébet a különös, félkör alakú, üreges 50 centiméter hosszú festett kerámiatárgy, az epinétron bemutatására vállalkozott. A klasszikus attikai vázák­kal egy időben fedezték fel, de pontos funkciójának meghatározása bizonytalan maradt. A szerző szerint „meg kell elégednünk azzal, hogy a ritkán előforduló, szép kivitelű kerámia térdvédők nők számára készültek, és ruhá­jukat, combjukat védték a gyapjú vagy tű szúrásaitól, de sohasem zárhatjuk ki egyben rituális jelentésüket." Tudományos igényességgel és a népszerű is­meretterjesztés eszközeivel igyekezett Geszler Ödön (A Geszler család a divatszakmában 19-20. század címmel) megidézni és bemutatni a divatszakmának: a történelmi időszak; a kereskedőház, valamint a család három életútjából font színes szőttesét. Utolsóként Gombocz Eszter „Álom a selymek orgonáján" címmel adalékokkal szolgál a Goldberger Gyár 20. századi történetéhez. A sokszorosított grafika története I. A fametszet. Szerk.: Gerszi Teréz és Bodnár Szilvia. Kiad.: Szépművészeti Múzeum, Bp., 2002. 95 p. ill. A Szépművészeti Múzeum a sokszorosított grafikai eljárások történetét feldolgozó tárlatsorozatot indí­tott: a kiállításokon áttekintést adnak a fametszés, a rézmetszés, a rézkarcolás, a hidegtű, a mezzotinto, az aquatinta, a litográfia, valamint a 20. századi grafikai technikák fejlődéséről, a múzeum gyűjteményében őrzött legszebb művek alapján. A tárlatsorozat első 101

Next

/
Thumbnails
Contents