Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
©Múzeumi Hírlevél m Városi Képtár - Deák Gyűjtemény 8000 Székesfehérvár, Oskola u. 10. További információ kérhető a fenti címen, illetve telefonon: 22/329-431. Kiállítás kölcsönzés Időszaki kiállításként ajánljuk a múzeumok figyelmébe Benko Gyula „Őseink nyomában" c. fotókiállítását, amely 40 darab 50 x 70 cm-es, fóliázott habkartonon lévő digitális nyomat. A kiállítás megrendezéséhez a meghívó egyik oldalának színre bontott, nyomdailag előkészített anyagát, valamint a rendezés, szállítás, nyomdai munkák stb. költségeihez 50 ezer forint hozzájárulást tudunk biztosítani az intézménynek. A kiállítás 2003. februártól igényelhető, alkalmanként 2-3 hetes időtartamra. Az igényléseket a következő címre várjuk: Duna Múzeum Szókéné F. Erzsébet, 2500 Esztergom, Kölcsey u. 2 sz. Tel.: 33-500-250; fax: 33-500-251; e-mail: szoke@mail.dunamuzeum.org.hu. SZEMÉLYI HÍREK Kinevezés Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója - pályázat alapján - az OPKM múzeumi főosztálya vezetőj évé új abb öt évre, címzetes múzeumigazgatói minőségben 2003. január 31-től Villangó Istvánt bízta meg. A Magyar Olajipari Múzeumi Alapítvány - a nemzeti kulturális örökség miniszterével egyetértésben - újabb öt esztendőre Tóth Jánost, az eddigi múzeumigazgatót bízta meg 2003 január elejétől a Magyar Olajipari Múzeum vezetésével. In memoriam... Cserményi Vajk régész (1948, Kecskemét-2003, Budapest-Székesfehérvár) 2003. január 19-én, életének ötvenötödik esztendejében elhunyt Cserményi Vajk régész, a Szent István Király Múzeum igazgató helyettese. Eltemetni „könnyű”, elbúcsúzni nem volt időnk. Miért hagytuk, hogy így legyen? „Miért hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, miért hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra, miért hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk, miért hiszed, hogy elfeledjük minden álmunk?" Ezt a nagyjából való idézetet nem mi találtuk ki, csak dúdolgattuk, mondogattuk. 1972 októberében lettünk „fivérek”, amikor beléptél az Universitas-ra, az ELTE Régészeti Tanszékre. Te mondád nekem, az első sörözés alkalmával a klasszikus Ibolyában: FIVÉREM. Te, akinek volt öccse, saját jogon, nekem, akinek van öccse saját jogon. Sok „testvérünk" volt. Van? Hogy a harminc év alatt kivel, mikor, hogyan találkoztunk össze, mind-mind lényeges volt! Borok, sörök, szeretők, mozik, könyvek. Az összes közös vagy elmondott, külön-külön megélt élmény. Gyakorta évekig nem láttuk egymást, mégis mindig éreztük, merre jár a másik. Tudod, mi mostanság sajnos sokat jártunk a temetőben. Régészként gyakorta öröm volt jó dolgokat feltárni. Mai napság gyakorta kell szülőapáinkat meg másokat is temetni. Szakmánkból adódóan - avagy figyelem elterelésként -, figyeltünk, hogy később tudjuk..., hiszen a koporsó nyomait megfigyelni tudni kell! (László Gyula, Bóna István s az elment többiek...) Borzasztó volt minden alkalommal a rögök zúgását hallani, Nálad is. Mi a feltárást tanultuk, nem a pandanját. Hiszen az úgy volt gyermekkorunkban, hogy Te leszel Mócsy András én meg László Gyula szellemi örököse ebben a régészeti szakágban. Mindenki így tudta! Nem tudtuk se együtt, sem külön-külön összehozni. Te megtetted a magad dolgát itthon, Velem Szent Viden, külországban pediglen a szeretett, általad velem is megkedveltetett Burgundiában. Vajk! Te mindenütt ott voltál, és mégsem voltál jelen sehol! így volt jó. Legyen így holnap is! Végső (?) üzenetként írásba tette ezeket lelkében Veled örökös békében élő fivéred, Lancelot (FülGyul) Cserményi Vajktól barátai búcsút vehetnek Budapesten 2003. április 12-én, 11 órakor a pesti Ferences templomban (Ferenciek tere) bemutatott gyászmisén. 96
