Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2003 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
<ж Múzeumi Hírlevél m Nagy István szűcs Ha lenne sok pénzem és szép anyag, amiből dolgozhatok, kitalálhatnék és elkészíthetnék az elejétől végéig egy-egy új fazont. De annak is lehet örülni, hogy egy ilyen ronda, kopott mormotabundából, amit kukába akartak dobni, újat és szépet tudtam kihozni. Sáska Géza preparátorműhelye Ez egy céhes állapot: abszolút mértékben a múlt századi technika az uralkodó. A tömőanyag fagyapot, az üvegszemet is kézzel festik, így a preparált állat „ránéz" az emberre. Püspök Anita dekoratőr Álmaimat váltom valóra minden egyes elkészített tárgyban. Hiszem, hogy a mikrokörnyezet hatással van az emberi lelkivilágra. Látogatható: keddtől péntekig 11-17 óra között Cím: XIII. Váci út 50. (A kék metró Lehel tér megállójánál.) Höveji csipkeálmok Óbudai Textilmúzeum és Ruházattörténeti Gyűjtemény 2002. december 16. - 2003. január 16. Mintegy másfél évszázaddal ezelőtt, a Pozsony-megyei Pusztasomorjáról új hímzésmódot hozott Horváth Borbála és azt meghonosította Hövejen. Az ilyen hímzéssel díszített ruhadarabok részévé váltak a kapuvári népviseletnek. A gazdag virágornamentikájú, csipkeszerűen áttört, leggyakrabban fehéren-fehér hímzések, variábilis kompozíciójukkal, a lyukak rendkívüli ügyességet igénylő bekötésével (pókozás) az alkotó fantáziának tág lehetőséget adnak. Napjainkban már kevesen tudják mesterfokon ezt a hímzéstechnikát, a legismertebbek az Ivánkovics testvérek, akik még őrzik a hagyományt. A hímzés történetének bemutatása, elhelyezése a textilmunkák világpalettáján, avagy magának a pókozásnak a leírása, a mintakincs összehasonlító elemzése egy nagyobb néprajzi tanulmánynak lesz a feladata. Ez a kamara-kiállítás másra vállalkozhat. Csupán egy személyes emlék felidézésére, amely egy nagy fantáziájú, művészlelkű, a falusi környezetben rendhagyó személyiségű hímzőasszonyhoz, Pócza Margithoz (1909-1991) kötődik. Már 25 éve, hogy Margit néninél és családjánál nyaralva, egy hónap alatt, mint tanítvány megtanulhattam a höveji hímzés tizenhárom bekötési módját. Náluk, a pókozás mandala-meditációja közben szabadon szállt a gondolat, a szavak mesékbe szövődtek, bölcsebbé vált az ember. Tervrajzaiba és hímzéseibe álmodta bele határtalan ember- és istenszeretetét, mindazt a szépséget, amit lelkében őrzött, de megélni kevés lehetősége volt. Ennek a kiállításnak az aktualitását az adta, hogy édesapám hagyatékát rendezve megtaláltam Margit néni itt látható kézimunkáit, rajzait, leveleit. Ez nem maradhatott a polc mélyén rejtve, újra felfedezett szépségüket meg kell mutatnom a világnak, s valamit megpróbálni átadni abból, amit a művész rejtett üzenetként, a pókozás közben nekem is átadott. Ujj írisz Bajcsavár/Weitschawar Egy stájer végvár Magyarországon a 16. század második felében Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2002. november 21. - 2004. január 31. A 16-17. században a Magyar Királyság - a területén kiépült végvárrendszernek köszönhetően - a török hódítókkal szemben Európa és a kereszténység védőbástyája volt. Ennek a végvárrendszernek a történetében és mindennapi életében kalauzolja a kedves látogatót egy különleges dél-dunántúli végvár, Bajcsavár (németül Weitschawar) példáján, 2002. november 21-ét követően bő egy esztendeig a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a zalaegerszegi Göcseji Múzeum nagyszabású, közös kiállítása. A Nagykanizsától 8 km-re délre fekvő bajcsavári végvár magyar földön, de a szomszédos osztrák tartomány, Stájerország tekintélyes anyagi támogatásával épült 1578-ban, és állt fenn egészen Kanizsa 1600. évi török megszállásáig. Az elmúlt esztendőkben egy nemzetközi együttműködés keretében, szisztematikusan folytatott régészeti kutatásoknak köszönhetően az egész Kárpát-medencében először került sor egy teljesen újonnan emelt, törökellenes véghely szinte teljes feltárására. A hatalmas mennyiségű és páratlanul gazdag leletanyagot a régészek kiválóan vetették össze a várról a grazi és bécsi levéltárakban fennmaradt írott forrásokkal. A kiállítás tárlóin keresztül megelevenednek előttünk egy a környéket uraló, magas homokdomb tetején épített, kb. egy hektár területű és mintegy 400-500 fős őrségű végvár (magyar, német és horvát) katonáinak mindennapj ai: áthaladhatunk a várkapun, megtekinthetjük a végváriak fegyverzetét, bekukkanthatunk a hadszertárba, a várkonyhában a katonák 9
