Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)

2002-04-01 / 4. szám

esi ^fúzEUMi Hírlevél m 242 jelzetfotót) tartalmaz, ebből 150 színes. A fotó­kat Sulyok Miklós készítette.. A művet glosszárium, válogatott bibliográfia, valamint tárgy- és névmutató egészíti ki. A kutatást az OTKA (témaszám: T 025 755), a könyv megjelenését pedig a Mitsubishi Corpora­tion Budapest Office támogatta. Mivel a hagyományos japán ruhán nem volt zseb, a japánok zsinórra fűzték, és textil övükre füg­gesztették azokat az apró tárgyakat - orvosságos do­bozt, pipatokot, dohányzacskót, úti írókészletet -, amelyeket magukkal akartak hordani. A necuke a zsinór másik végére erősített apróság, amely meg­akadályozta a tárgyak kicsúszását az övből. A lehe­tőleg gömbölyded, funkcionális darab díszítésével a necuke fokozatosan műalkotássá, készítése pedig kü­lön iparművészeti ággá vált. Virágkora a 18. század második felétől a 19. század második feléig tartott. Funkciója megszűnt, amikor a japánok - 1868-től kezdve - levetették hagyományos díszruhájukat, a necukék azonban elnyerték a külföldiek csodálatát és gyűjtés tárgyává lettek. Témáik rendkívül válto­zatosak - megjelenik rajtuk az egész hagyományos japán világ -, anyaghasználatuk, technikai megoldá­saik páratlanul finomak. Kötetünk a gyűjtemény sokoldalú, szakszerű bemutatása mellett számos érdekességet közöl a gyűjtemény, valamint a gyűjtők és adományozók, a hazai keleti műgyűjtés történetéből. Iparművészeti Múzeum Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest zárdtetős, eklektikus stílusban épült ház, amelyet Léda-villaként tart számon a helytörténet és amely kívül-belül nagypolgári ízlést tükrözött. A tíz szobá­ból álló, százötven négyzetméter alapterületű ház pa­zarul volt berendezve. A garázs fölött sofőrlakás, a kert végében pedig kertészház egészítette ki az épü­letegyüttest. Nagy területű őspark tartozott a ház­hoz szépen ápolt növényzettel. A házat 1952-ben ál­lamosították, hat családot helyeztek el benne, az épü­letet toldozták-foldozták, ma már csak néhány rész­letében őrzi az eredeti szépségét. A park közepén ut­cát nyitottak, és még két házat építettek a telekre. Brüll Adél állatokkal vette körül magát Gö­döllőn, kutyafarmot tartott fenn, ezenkívül galamb­jai és tyúkjai is voltak. A gödöllőiekkel nemigen érint­kezett. Magához vette két húgát, Bertát és Margitot is. Brüll Adél számára megalkuvás volt Gödöllő, az­tán igyekezett otthonossá varázsolni, hogy menedék lehessen. Adél halála után egy évre Diósy Ödön is eltávozott az élők sorából. Az unokahúg, Diósy Klára örökölte a gödöllői villát, melyet 1937-ben értékesí­tett. A villa berendezésének árverezése során vásá­rolta meg a szalongarnitúrát dr. Szanathy Júlia, helyi fogorvos. Tőle vette meg a múzeum 2001-ben a tíz darabból álló, 19. századi bútoregyüttest a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásá­val. Kultúrtörténeti szempontból rendkívül érdekes anyaggal gazdagodott a Gödöllői Városi Múzeum gyűjteménye. Merva Mária Múzeumok és gyűjtemények Gödöllői Városi Múzeum A gödöllői Léda-villa szalongarnitúrájának bemutatója Diósy Ödön és felesége, Brüll Adél 1923-ban vásárolt házat Gödöllőn az Erzsébet királyné út 14. szám alatt. Brüll Adél 1934-ben bekövetkezett haláláig ez volt a házaspár állandó lakhelye, noha a fővárosban is tar­tottak fenn lakást, először az Andrássy úton, majd a Bajza utcában. Gyakran utaztak külföldre is, Bécsbe, Badenbe, a francia Riviérára. A két világháború között Horthy Miklós kor­mányzó használatában lévő gödöllői Grassalkovich kastély szomszédságában állt az a kétszintes, man-A Merics-gyüjtemény a kaposvári Rippl Rónai Múzeumban Látható: 2002. április 21-ig. Dr. Merics Imre Tormáson egy 350 lakosú Baranya me­gyei faluban élő állatorvos huszonöt évi gyűjtése so­rán egy kortárs magyar képző- és iparművészeti gyűj­teményt hozott létre, amely bár eddig csak szűk kör­ben ismert, de a legjelentősebb magángyűjtemények (Kolozsváry Ernő, Vörösváry Ákos, Vass László stb.) egyike. Merics Imre a népművészeti tárgyak gyűjtése so­rán ismerkedett össze Berki Violával 1973-ban. Az ő köz­vetítésével jutott el Komiss Dezsőhöz. Ez a két kapcsolat meghatározóvá vált a gyűjtési szempont kialakulásában. Az alkotók névsorát követve, meglepően szé­les a gyűjtőköre. Megtaláljuk köztük a már évtize­dek óta rangjukat kivívott művészeket éppúgy, mint a közelmúltban feltűnést és elismerést kiváltó festő­ket, grafikusokat. 125 T

Next

/
Thumbnails
Contents