Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)

2002-10-01 / 10. szám

JTúzeumi Hírlevél m érdeklődésüket a megye értékei iránt és ötleteket ad­junk a kirándulások tervezéséhez. A múzeumok kiadványaikkal, mini kiállítá­sokkal, kézműves bemutatókkal, foglalkozásokkal, városaik specialitásaival csalogatták a közönséget. A szarvasiak a fafaragást láttatták és ínycsiklandó brindzát (erős túró) osztottak, a szeghalmiak nádból nádsípot, kukoricaszárból és ízikből régi gyermekjáté­kokat készítettek, a mezőberényiek a bőrművességet, a békésiek a kosárfonást, az orosháziak a szappan­­főzés hagyományát mutatták be. A csabai múzeum ásatási és restaurálási játékkal és sárkánykészítéssel ámította el a nebulókat. Az emlékház ódon falai közt a városi mesemondó verseny apró győztesei szóra­koztatták az ovisokat, míg a portikusz alatt a Bartók szakközépiskolások zenéltek, táncoltak, a Csabai Színkör énekelt és a Napsugár Bábegyüttes cicus­­ról és kutyusról játszott történeteket, a folyosó falain pedig Baji Miklós Zoltán csabai képzőművész mutatta be legújabb alkotásait. Láthattunk csipkeverést, és a kézműves iskola korongozást, szőnyegszövést és csu­­héjátékok készítését tanította a nap folyamán. Az udvaron Baß Miklós Zoltán irányításával a gyere­kek organikus plasztikát készítettek kizárólag természe­tes anyagokból, ágakból, gyökerekből, faháncsból. Jövőre is megrendezzük ajuniálist, mivel ígére­tet kaptunk mind a megyei közgyűléstől, mind pedig Békéscsaba városától az anyagi támogatásra is. Min­denkit bíztatunk hasonló együttlétekre, különösen, ha 2003-ban Budapesten nem lesz Múzeumi Majális a Nemzeti Múzeum kertjének felújítása miatt. Ha lenne más fővárosi múzeum, amely felvál­lalná a nem csekély szervező munkát igénylő feladatot, akkor is érdemes fontolóra venni vidéken és a főváros­ban is a helyi múzeumi juniálisok rendezését. Vidéken színesíteni lehetne a rendezvényt az­zal - amit mi is tervezünk -, hogy a juniálisunkra ven­dégül látunk, meghívunk egy fővárosi múzeumot. Csentünk még egy ötletet a fővárostól. A Mun­kácsy Emlékház is nyitva tartott június 23-án éjfélig. Szentivánéji Kaszinó címmel délután a gyerekeket szó­rakoztattuk játékokkal, később rendhagyó koncertet adott a Bartók Béla Vegyeskar, úri passziókat űztünk: bridzs, tarokk és szimultán sakkozás folyt. Ki mit ho­zott, finom falatokat sütött, főzött az udvaron, ezeket leöblítve este 13 féle tokaji bort kóstoltunk, majd Szent Iván éjjelén máglyát gyújtva, tréfás párosító szertartással, tűzugrással koronáztuk a vigasságot. Mészáros Zsuzsa Erdó'si Géza Munkácsy Mihály Munkácsy Mihály Emlékház Múzeum Múzeumi séták A Diósgyőri Papírgyár Papíripari Múzeuma, Papíripari Szakgyűjtemény Új múzeummal gazdagodott Miskolc. Az eddig kizáró­lag szakmai körökben látogatható szakgyűjtemény a Diósgyőri Papírgyár területén, de új épületben, újjáren­dezve nyitotta meg kapuját a nagyközönség előtt. A 220 éves Diósgyőri Papírgyár és a papír­­gyártás történetét bemutató tárlat újabb látnivaló a miskolciak, a várost, Diósgyőrt, Lillafüredet és a Bükköt felkereső vendégek számára. 1782-t írunk, amikor európai mintára, egyéni ötlet felhasználásával Martinyi Sámuel irányításával megépül a Szinva-patak völgyében a papírmalom. Már 1802-ből ismerünk dátumozott vízjeles papíro­kat, amelyeket Diósgyőrben készítettek. Az épület földszintjén berendezett papírmerítő műhely segít abban, hogy egy kicsit visszaemlékezzünk a manu­fakturális keretek között működő vállalkozás min­dennapjaira. A különleges, egyedi vízjellel ellátott, kézzel merített papírokat készítő mestereket ebben az időben nevezték el papírmíveseknek. A következő nevezetes időpont 1890, ami­kor a svájci hengerszitás gép megvásárlásával igazi papírgyárrá növi ki magát a gyár. A korszerűsítések eredményeként már ekkor világhírűvé vált a Diós­győri Papírgyár, amit a párizsi világkiállításon elnyert oklevél is tanúsít. A kézi, majd gépi papírgyártás folyamatát bemutató táblák, kiállított tárgyi doku­mentumok, ősi papírgyártási eszközök mind azt a célt szolgálják, hogy az ide látogató részesévé váljon ennek az érdekes, nagy hagyományokkal rendelkező papírgyártási kultúrának. Az emeleten kiállított műtárgyak mellett be­mutatjuk azokat a vízjeles papírokat is, amelyeket az elmúlt évtizedekben gyártottunk, s amelyekkel ma már külföldön is ismertekké váltunk. A tárlat részét képezi az 1920-tól gyártott bankjegy alappapír. Az újabb és újabb bankjegysorozatok egyre nagyobb biztonságvédelemmel vannak ellátva, amelyek az európai követelményeknek is teljes mértékben megfelelnek. A már említett és megtekintett kézzel merített papírok ma újra reneszánszukat élik! Úgy gondoljuk - kőrútunk végén - az egykori papírmívesek megér­demlik, hogy még egyszer emlékezzünk rájuk, a fá­radságos, de egyben örömteli munkájukra és azokra a papírokra, amelyek készítéséhez nemcsak szakmai tudásukat, hanem lelki harmóniájukat is adták. A 300

Next

/
Thumbnails
Contents