Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-10-01 / 10. szám
m. Múzeumi Hírlevél j® kint. Leveleiben, naplójában és szépprózájában található önvallomásai arról tanúskodnak, hogy az írót egész pályafutása alatt foglalkoztatta a külvilágban láttatott és megélt, belső önarcképének viszonya. A kiállítás portrék és idézetek párbeszédében bontja ki az író különös, szubjektív önéletrajzi vázlatát. Móricz „alkotja” újra előttünk önmagát; hajviselete, öltözködése - a kiállításon látható frakkja és nyári öltönye - nemcsak alakjának, hanem az írással való elkötelezettségének is kicsinyített tükörképe. Az amatőr felvételek a magánembert mutatják, de a portré a „bizalmaskodás" mellett egyszerre tisztelettudó műfajjá válik: a fényképész - Székely Aladár, Kálmán Kata, Rónai Dénes, André Kertész - szeme egyszerre „leplez le” és adja meg a rangot, s figyelmeztet az arc maradandó vonásaira. A portrékon és az írásokban lappangó állandó karakterisztikum fotóról fotóra, idézetről idézetre enged bepillantást Móricz műhelyébe, részben publikálatlan naplója és feljegyzései segítségével. A kiállítás - melynek rendezője Cséve Anna, látványtervezője Czeizel Balázs-a. Petőfi Irodalmi Múzeum kamaratermében látható. Móricz Zsigmond halálának 60. évfordulójára rendezett tárlatunk megnyitóján önvallomások, emlékezések és regényrészietek hangzottak el a portré témakörében. Megnyitotta: Vasy Géza irodalomtörténész és Kincses Károly fotótörténész. Látás Nemzetközi kiállítás, szimpózium, vetítéssorozat, hálózati projekt, kiadványok Budapesti Őszi Fesztivál - Műcsarnok - C3 Kulturális és Kommunikációs Központ 2002. október 18 - november 17. Látás- Kép és percepció címmel a budapesti Őszi Fesztivál nyitó eseményeként a Műcsarnokban kerül megrendezésre a C3 Alapítvány és a Műcsarnok kiállítása, amelynek célja az emberi látás mint történeti, kulturális, technikai, neurobiológiai módszerekkel egyaránt megközelíthető aktív folyamat bemutatása műalkotások, demonstrációs táblák, eszközök és az interaktív multimédia segítségével. Korábbi, nagy sikerrel lezajlott kiállításainkoz, A pillangó-hatáshoz és a Perspektívához hasonlóan jelen esetben is célunk a téma átfogó, tudományos, történeti kontextusának megteremtése, a bemutatóhoz kapcsolódó vetítéssorozat, előadások szervezése, kiadványok megjelentetése. Norvég kiállítás Szépművészeti Múzeum 2002. október 9 - december 1. Hat norvég festő - Harriet Backer, Kitty Lange Kielland, Gerhard Munthe, Eilif Pettersen, Christian Skredsvig és Eric Werenskiold - az 1870-es években együtt tanult Münchenben. Barátságuk akkor is folytatódott, amikor néhányan közülük Párizsba költöztek. 1886 nyarán összegyűltek az Oslo közeli Baerumban, a Fleskum tanyán, hogy a természetben munkálkodjanak és megosszák egymással tapasztalataikat. Az eredetileg egy évadra tervezett vakációzás művésztelep szintjére emelkedett. A francia festők a század derekán vonultak ki Barbizonba a természet közös felfedezésére. Példájuk nyomán Európa-szerte sorra alakultak a művésztelepek. A müncheni magyar fiatalság a norvégoknál kereken tíz évvel később utazott Nagybányára. Mind a két kezdeményezés - oly távol egymástól - hasonló szerephez jutott hazája művészettörténetében. A közös indítás - a müncheni akadémia, a francia plainair - alkotásaikon is hasonlóságot eredményezett. A köz- és magángyűjteményekből bemutatásra kerülő közel hetven festmény nagy része norvégiai tájakat mutat, ám a közönség ne várjon zordon fjordokat. Szelíd dombvidékről van szó, amelynek Kecskemét - Magyar Fotográfiai Múzeum Panoráma fényképezés 2002. november 3-ig 292
