Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-09-01 / 9. szám
m ^Túzeumi Hírlevél m Alfred Rethel: A halál a város felé lovagol, 1849 A legyezőnek oly fontos szerepe volt a szigorú etikettben, hogy amikor a bécsi és spanyol udvarban egy udvarhölgy meghalt, koporsójára egy pár kesztyűt és egy legyezőt helyeztek. A kiállításra megjelent Maros Donka: Bájos semmiségek című könyve, mely bemutatja, színes fotókkal illusztrálva az Iparművészeti Múzeumban őrzött több mint kétszáz legyezőt. A sokszorosított grafika története I. A FAMETSZET Szépművészeti Múzeum 2002. július 4 - 2003. január 5. A Szépművészeti Múzeum a sokszorosított grafikai eljárások történetét feldolgozó tárlatsorozatot indít: a kiállításokon áttekintést adunk a fametszés, a rézmetszés, a rézkarcolás, a hidegtű, a mezzotinto, az aquatinta, a litográfia, valamint a 20. századi grafikai technikák fejlődéséről a múzeum gyűjteményében őrzött legszebb művek alapján. A tárlatsorozat első, 2002. július 4-én nyílt és a múzeum grafikai kiállítótermében fél évig látható rendezvénye az Európában alkalmazott legkorábbi grafikai technikát, a fametszést mutatja be a 15. századi kezdetektől a 20. század második feléig, 213 fametszet és 26 illusztrált könyv, illetve folyóirat segítségével. A legtöbb kiállított lap a fametszet virágkorából, a 16. századból származik; a következő két évszázadot, amikor e technika jelentéktelenné vált, csupán kevés mű képviseli. A tárlaton kirajzolódik a fametszés 19. századi újjáéledése, amely a 20. században újabb remekművek születéséhez vezetett. A fametszés magasnyomású eljárás, amelynek során a művész tollal, grafittal vagy ecsettel egy csiszolt fadúcra rajzol, majd a rajzolt vonalakat meghagyva kések segítségével kivájja a többi felületet. Ha a kompozíciót a művész ne közvetlenül a dúcra vázolja fel, átmásolhatja papírról úgy is, hogy bekeni például szénnel vagy krétával a papír hátoldalát, és a vonalakat átnyomja a fa felületére. Lehetséges megoldás ezen kívül a rajzlap ráragasztása a dúcra: ebben az esetben a metsző a papírral együtt vágja ki a fából a fehérnek, vagy üresnek szánt részeket. A megmunkált fadúcon a kompozíció vonalai kiemelkednek, amelyeket festékkel kennek be, majd egy benedvesített papírlapot a dúcra préselve a festéket rányomatják a papírra. A nyomat a dúcra rajzolt ábrázolás tükörképe. A 19. század közepéig a metszést általában erre szakosodott mesterember (Formsch-256
