Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-07-01 / 7-8. szám
■ж Múzeumi Hírlevél m A bemutatott rajzok egy része a kutató jegyzetfüzetéből való, ezeket gyűjtés közben készítette, s később tussal kihúzva alkalmassá tette nyomdai közlésre. Másik részük pauszra készült, eleve nyomdai munkára előkészítve azokat, míg egy kisebb csoport múzeumi leíró kartonok hátára vagy más, szinte fecninek tűnő papírra. Ezek a rajzok dr. Kós Károly szándéka szerint a tudományos kutatást segítették, mint cikkek illusztrációi, múzeumi tárgyak néhány vonallal megrajzolt szerkezeti rajzai - mint egy fotó adattárat pótolva -, s nem kiállítási céllal készültek. Ezért szembetűnő a rajzokat hordozó papírok rendkívüli sokfélesége, a rajtuk látható bámult ragasztófoltok, a papírok színének a fehértől a világosbarnába hajló árnyalatai. Egy részük a kilencvenes években készült, de vannak köztük évtizedek óta sárguló papírok. A rajtuk lévő rajzok azonban egyértelműen bizonyítják alkotójuk különleges grafikai érzékét. A kifinomult, gondos, néprajzi szempontból kifogástalan, a tárgyak ábrázolásában hű és ugyanakkor művészi rajzok, szemléltető térképvázlatok a szakavatott néprajzosokat és az érdeklődő kiállítás-látogatókat is meggyőzik arról, hogy e rajzokkal bemutatható egy napjainkban már csak nyomokban létező paraszti kultúra. A rajzok az elődök keze munkájának megbecsülésére tanítanak egy ma már eltűnőben lévő világ mementójaként. Sebők Szilvia Óbudától Óbudáig - A Textilmúzeum elmúlt harminc éve Textil és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum 2002. június 19. - szeptember 30. A Textilmúzeum fennállásának elmúlt harminc éve alatt a múzeum egyedülálló ipar- és technikatörténeti gyűjteménye és szakkönyvtára - kisebb-nagyobb megszakításokkal - közel húsz éven át elérhetetlen volt a nagyközönség számára, raktárakban hevert. A gyűjtemény költöztetésére és raktározására több ízben került sor. 1992-ben érvényesült a régi szándék, amelyet Endrei Walter professzor technikatörténész 1969- ben fogalmazott meg: „Egy tervezett Textiltörténeti Múzeum színhelyének megválasztása során erre a városrészre (azaz Óbudára- aszerk.) kell gondolnunk elsősorban." Dr. Endrei Walter professzor és Ráday Mihály városvédő hathatós közreműködésének köszönhetően a Textiltörténeti illetőleg mai nevén a Textil és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum 1972-es kiindulási helyszínére, Óbudára - nagy vargabetűvel ugyan - de visszakerült. Az itt 1999-ben megnyílt múzeum kiállításai, közönségprogramjai - a működést biztosító támogatóknak, az alapítóknak és a kuratóriumnak köszönhetően -, egyre népszerűbbek. Az 1972-es alapítás 30. évfordulója alkalmából rendezett kiállítással egyik célunk, hogy bemutassuk a múltbéli múzeumi gyűjtőmunka és a múzeumszervezés állomásait. A másik, hogy emlékezzünk meg a gyűjteményt létrehozó, gondozó személyek, szervezetek és vállalatok áldozatos munkájáról és tisztelegjünk mindazok előtt, akik annak eredményét már nem élvezhetik, mert sajnos már nem lehetnek velünk. Ez alkalomból emléktáblát helyezünk el a múzeumban Vég Lászlónak, aki a Pamutnyomóipari Vállalat vezérigazgatójaként, a TMTE elnökeként, a Múzeumi Szervezőbizottság élén a legtöbbet tett a múzeumügyért. A kiállítás dokumentumokkal, képanyaggal illusztrálja a fontosabb dátumokat: a múzeumalapítás előzményeként létrejött 1960-as évek szakmatörténeti kiállításait a volt Óbudai Zsinagógában, az 1972-ben bemutatkozó múzeumot a Gogol (ma Rajk László utca) utcában és a jelenlegi múzeum kiállításait és új szerzeményeit. Ez alkalommal kerül bemutatásra a magyarországi varrógépgyártás történetét ismertető új kiállítási blokk, amely Tóth György technikatörténész magángyűjteményének ritkaságait is tartalmazza. Ilyen darab pl. a világ legkisebb működő varrógépe, melyet a tengerentúli és európai bemutatkozás után először láthat a hazai közönség. A múzeum munkatársai CSONGRÁD Népi hímzések és szőttesek a Maros mentén Tari László Múzeum 2002. június 13. - december végéig Börcsök Attila 1987-ben alapított és az évek folyamán gyarapodó gyűjteménye bemutatásához 2000-ben kapott működési engedélyt. A gyarapodási napló szerint 2002-ben 6000 tárgyat tartalmaz a gyűjtemény. Első darabjait a családtól kapta: ezek között volt például egy 1840-es évszámú menyasszonyi láda, a makói hagymatermesztés néhány eszköze, cserépedények, köcsögök, korsók és tálak. Majd megkezdte az „idegenektől", a helybeli lakosoktól való gyűjtést. A gyűjtés és a szakirodalmi tájékozódás párhuzamo-239
