Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-07-01 / 7-8. szám
m Múzeumi Hírlevél j© bíróivá" is tehetjük. Magyarán, tegyük otthonossá azt a helyet, amelyet nem ismerünk. Az épületek és a tér megváltozása, megváltoztatása megmutatja, hogy mit gondolunk a múltról, vagy - jobban mondva - hogy használjuk fel a múltat. Az épületek így lesznek az örökség legszembetűnőbb jelei. Ezek egy részét hivatalosan vagy a hely szellemétől űzetve - esetleg a település potentátjainak kezdeményezésére - emlékhellyé, mű-emlékké nyilváníthatják. Az épített örökség és a megépülő újak a régi és a modern kibékíthetetlennek tűnő ellentétét jelentik. A fejlődés imperatívuszának és a múlt költészetének ölelkezése, harca zajlik bennük, bennünk. Feltehetjük a kérdést: Ha van valahol egy még viszonylag organikus, történelmi negyed, és elkezd „fejlődni”, hol van az a fejlettségi szint, ahol a hely szelleme elszökik, és a korábban a múlt levegőjét árasztó környezet vitrinbe rakott porcelánbabaként kezd viselkedni? Általában ragaszkodunk a múltidéző dolgainkhoz, de él bennünk a fejlődés eszméje is. És ami kint van, ugyanaz, mint ami bent. Városaink a műemlékek és a (poszt)modernizáció együttélésének, vitájának színterei lettek. Eltűntek a dunántúli kisvárosok földszintes negyedei, lerombolták a régi foglalkozások emlékét őrző utcákat, és helyettük óriásméretű lakótelepeket húztak fel. De a történelmi belvárosok is átalakultak. Steril sétálóutcákat alakítottak ki. Az őslakosok elköltöztek, helyüket a bebírók és a turisták vették át. Lerombolták a múltat, a genius loci elillant. E szellemtelenített helyre aztán egyszintes, múltat hazudó házakat építettek, vagy - megőrizve a régi lakóépületeket - skanzeneket preparáltak. Tény, hogy a bennszülöttek egyre kisebb létszámmal ugyan, de még jelen vannak. Itt élnek közöttünk, mint kihalásra ítélt antimodern bölények, akik nem törekednek arra, hogy házuk a múltat idézze (hisz gyakran azt sem tudják, mi az hogy „múlt", jobban mondva, mi az, amire azt mondjuk, hogy múlt), és akik a hagyományalkotás folyamatával, a múlt „értékelésével" esetleg nincsenek is tisztában. Ok azok, akik hírét sem hallották a genius lódnak. Ezzel ellentétben a bebírók - vagyis a múlt meghódítói - korunk sámánjaihoz, a történészekhez fordulhatnak. Ezek azok, akik, ha nincs, hát előbányásszák a múltat, megidézik a hely szellemét, révülnek, s ím: az emlékező közösség hirtelen felbukkan a sötétségből. Dokumentálnak, archiválnak, majd értekeznek az örökségnek tartott témákról, jelenségekről, érdekes vagy példaértékű életutakról. A múzeum és a levéltár - ahogy Nora fogalmazott - „modern purgatóriumunk". Archívumokat, gyűjteményeket, „történelmi emlékhelyeket” teremtünk e kényszer hatására, vagy lelkesen (aztán az évek során egyre kevesebb lendülettel) tanulmányköteteket szerkesztünk, hogy idézzük, megidézzük a múltat. A szerkesztők „purgatóriuma" akkor kezdődik, amikor a kötet elhagyja a nyomdát. Előbújnak a sajtóhibák démonai, formai és tartalmi bakik nyomasztják a kötetkészítő lelkét, a kritikusok a szerkesztő homlokáról lecsipegetik az odagondolt babérokat, és rémálommá változnak a korrektúrázás korábbi örömei. A gyötrő érzés jeleivel ajánlom tehát e könyvet. Tartalom • Gyáni Gábor: A polgári átalakulás problémái • T. Mérey Klára: Eltérő polgári társadalmak a Dunántúlon a dualizmus korában (Nagyatád, Nagykanizsa, Pécs) •MohosMária: A társadalmi átrétegződés jellemzői a századforduló környékén Alsólendván és Lentiben • Szalay Károly: A társadalmi mobilitás iránya Székesfehérváron 1900-1918 • Nagy Mariann: A Dunántúl társadalmának polgárosodása az 1862. évi birodalmi adóstatisztika tükrében • Sigrid Freisieben: Politikai elit - a bécsújhelyi (Wiener Neustadt) községi tanács a 19. század második felében • Oliver Kühschelm: Takarékoskodás vagy haladás? - Vöslau fürdőhely polgári elitje és a modern infrastruktúra megteremtésének problémája • Söpteilmre: Kőszeg legtöbbet adózó polgárai 1872- től a századfordulóig. • Csekő Ernő: A szekszárdi virilisek összetétele 1872- 1918 között • Bognár Bulcsu: Felső- és középrétegek a dualizmuskori Szombathelyen a virilis jegyzékek alapján • Gál Zoltán: A Dunántúl regionális bankpiacainak átalakulása a századfordulón (A bankárok szerepe Pécs város társadalmában) • Huszár Zoltán: Munka, munkaidő és bérezés a Dunagőzhajózási Társaság pécsi bányavidékén és Steiermarkban a 19. század végén • Nagy Imre Gábor: A közigazgatási tisztviselők a dualizmus korában Pécsett • Csurgai Horváth József: Havranek József, Székesfehérvár polgármestere (1878-1908) • Csurgai Horváth József: Székesfehérvár városképi alakulása a dualizmus korában • Máj dán János: A vasút polgárosító hatása 236
