Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)
2002-07-01 / 7-8. szám
M úzeumi H írlevél j© Fent: Cipők a Teleki palota pincéjében feltárt kútból Lent: Leletek a Dísz tér 17. sz. telken feltárt kútból dig. Töredékeiben viszont nehéz felismerni - mígnem Esztergomban Lázár Sarolta ásatásából is előkerült egy darab, s így azonosítottuk a miénket is. B. Z.: Azt a tömeghatást próbáltuk érzékeltetni, aminek alapján szinte újra lehet gondolni a régészeti tipológiát. Ahhoz viszont, hogy a pince felső szintjéig eljussunk, rengeteg törmeléket kellett eltávolítanunk. B. Ny. D.: A faleletek kb. egy százaléka szerepel itt - többek között a talpán Dávid csillagot ábrázoló fatányér. Holl Imre szerint a beégetett jel a tulajdonosra utal. Ritkaságok, mint a velencei lámpások, palackok, a hólyagos cseh üvegpohár, aminek a másolatát is kiállítottuk, vagy a héber feliratos pohár, ecsetek, ötvös szerszámok. Ebben fő érdekesség az, hogy milyen környezetben találtuk őket. Itt volt a zsidó-negyed, s az a sokféle lelet, amit itt látunk, valószínűleg az ő hagyatékuk. Amikor a kút megszűnt, akkor az itt hagyott tárgyakat bedobálták. Nem biztos, hogy egy család, hanem talán egy kisebb közösség használta őket, s ez nem lehetett egyszerű „kidobálás". Itt mindenképpen tulajdonosváltással kell számolnunk, ami a Szent Zsigmond templom építésével függhetett össze, továbbá azzal, hogy Zsigmondtól Buda lesz a főváros. B. Z.: Zsigmond Budára helyezte székhelyét, átrendezték a Szent György teret, s a korábbi polgárok helyét inkább a királyi udvarhoz közelálló nemesség foglalta el. A tulajdonosok egy részéről okleveles adataink is vannak. B. Ny. D.: A következő teremben láthatjuk a kiállítás legszebb darabját, a magyar-Anjou címeres selyemkárpitot, melyet összegyúrt sárgombóc formájában mintegy 10 m mélységben találtunk meg a kútban több más textillelettel együtt. A selyemből készült, az Árpádok vágásos és az Anjouk liliomos címerét rombusz alakú, ún. rutapajzsokban ábrázoló kárpit egykor alábélelt lehetett a rajta látható varrásnyomok alapján. Az Anjou pajzson a liliomok felett fekvő E betűt formázó ún. háromágú, lebegő tornagallér látható. Készítés technikája: rátéthímzéses, több darabból összevarrt. A kibontáskor talált zsinórmaradványok arra engednek következtetni, hogy egykor falikárpit lehetett. Eredeti méretét nem ismerjük. Jelenlegi formájában több oldalon durván lenyírt, de ez esetleg az elfoszlott anyag javításával is magyarázható. Címertani jelentése miatt a használókat az Anjou házból származó uralkodóink és azok legszűkebb környezetében kell keresnünk. Hasonló kárpit borítja például a nápolyi Anjou házból származó Károly Róbert magyar király III. kettős felségpecsétjén a trónus háttámláját is. A kárpit a kiállítás ideje alatt, tehát 2002. novemberig látható, megfelelő a temperálás, a fény, azután nem tudjuk, hol lesz a végleges helye. Arról nem is beszélve, hogy a textilleletek kilencven százaléka nincs még restaurálva sem, s ezek többsége selyem. Az sem szokványos, hogy ilyen mennyiségű textillelet kerüljön elő, más múzeumokban egy darab selyemről írnak egy könyvet. A kárpit rekonstrukciós rajzán tanulmányozhatjuk a selyemrátétes technikát, a fotón azt mutatjuk be, milyen állapotban került elő a kútból. Hogyan kerülhetett a kútba, ezt majd talán a további kutatások tisztázhatják. B. Z.: A legtöbb látogatói beírás arról tanúskodik, hogy köszönik, hogy mindezt láthatják, és igen sajnálják, hogy ez nem állandó kiállítás. Sajnos ez az időszaki kiállítótermünk. Jelenleg még a kárpit végleges elhelyezése sem tisztázódott. AI. E. 234
