Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2002 (23. évfolyam, 1-11. szám)

2002-05-01 / 5. szám

m Múzeumi Hírlevél m

Pyrker sokrétű életútjának valamilyen emlékét szintén megőrizték. Segítségünkre volt a kiállításra kerülő műtárgyak kölcsönzésében a Magyar Nemzeti Galéria, mely Pyrker id. Markó Károlyitól megrendelt festményét őrzi, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka és Éremtára. Egerben az Érseki Gyűjteményi Központ Levéltára a Nemzeti Múzeumnak felajánlott képek eredeti jegyzékét, a Főegyházmegyei Könyvtár és a Bródy Sándor Könyvtár pedig Pyrker költői tevékenységét bemutató könyveket bocsátott rendelkezésünkre. így nem csak mint a festmények gyűjtőjét, és mecénást mutatjuk be az érseket kiállításunkon, hanem mint költőt és mint pozíciójából fakadóan Eger kulturális életéért sokat tevő embert is.

A 19. század második felében a legtöbb vidéki város is megalapította a maga múzeumát. Szinte elsőként az országban Eger, s Egerben Pyrker János László (1772-1847) pátriárka érsek volt az, aki kiváló kvalitású képgyűjteményét az érdeklődők előtt megnyitotta, s 1828 és 1844 között nyilvános képtárként működtette. Pyrker, ki velencei pátriárkaként jelentős képgyűjteményt hozott létre, 1827-ben lett egri érsek. Képtárának, mely az Egerben valaha bemutatott, eredeti alkotásokból álló, legszínvonalasabb képzőművészeti gyűjtemény volt, az érseki palota déli szárnyában reprezentatív teremsort építtetett. A gyűjteményt 1829-ben az érsek meghívására látogatta meg Kazinczy Ferenc, majd több művész, köztük Barabás Miklós.

Pyrker érsek képtárát Eger városára kívánta hagyni, mégis a reformkor felfokozott hazafias lelkületű légkörében másként döntött. Az 1836-os reformországgyűlésen, amelyen a küldöttek 500 000 forintot szavaztak meg a Pesti Nemzeti Múzeum felépítésére, Pyrker 154 kvalitásos festményt adományozott a Nemzeti Múzeum részére, mely adományt végül 192 darabra egészített ki. József nádor, mint a múzeum fővédnöke, egy 1836. június 20-i levelében „generosum, vereque patrioticum factum” - „nemes és valóban hazafias tetf'-ként értékelte Pyrker érsek felajánlását. Éppen ezért érthetetlen, hogy Éber Lászlónak a Nemzeti Múzeum képtárát bemutató 1902-es tanulmányát követően - aki Kassuba Domokos 1895-ben megjelent visszaemlékezésére hivatkozik -, egy évszázada az a vélemény terjedt el Pyrker felajánlásáról, hogy annak hátterében Eger városa és a közte folyó viszálykodások álltak. MojzerMiklós, aki március 22-én a Dobó István Vármúzeumban megnyitotta kiállításunkat hangsúlyozta, hogy a kor hangulatát és Pyrker emelkedett, széles látókörű személyiségét hazudtolná meg, ha ez az állítás továbbra is a szakirodalom része maradna. Pyrker gyűjteménye jelentős részének a nemzet javára történő felajánlásával a Nemzeti Múzeum régi képtárának alapját teremtette meg. E tettével olyan személyiségek mellé írta fel nevét a magyar művelődéstörténetben, mint a múzeum- és könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc és az Akadémia Könyvtárát megalapító gróf Teleki József.

A Pyrker Képtár nagyrészt 16-17. századi velencei festményekből állt, nem hanyagolhatok el azonban a későgótikus-korareneszánsz művek, valamint a német, németalföldi és francia mesterek alkotásai, illetve kortárs alkotók munkái sem. A gyűjtemény kialakulásáról nagyon keveset tudunk. Pyrker naplójegyzetei alapján írt életrajzában, a Mein Leben-Ъш kevés adattal szolgál ebben a témában, s a levéltárakban, vagy a korabeli sajtóban is csak néhány említés lehet segítségünkre abban, hogy a gyűjtemény keletkezését feltérképezhessük. Többször ajándékként jutott értékes festményekhez, valamint olasz ismerősei, restaurátorok és képkereskedők tanácsát követve vásárolt is. Több ezer darabos könyvtárában számos, a maga idejében korszerű művészettörténeti könyvet, gyűjteményi katalógust, albumot találunk, melyek útmutatást jelentettek számára gyűjteménye kialakításakor. Velencei újságokból értesülünk arról, hogy szemmel tartotta a képzőművészeti akadémia díjkiosztó ünnepségeit, ahol vásárolt is, és az 1830-as években felépülő egri székesegyház munkálataihoz is közülük választotta ki művészeit, például Marco Casagrande szobrászművészt.

Több mű került képtárába kortárs művészek megbízása kapcsán. Ki kell emelnünk közülük Joseph Danhausemek (1805-1845) több, a Rudolfias című eposzához készített, id. Markó Károlynak pedig egy, A Szent Hajdan Gyöngyeihez (1833) készített festményét.

Éber László, a Nemzeti Múzeum alapításának századik évfordulójára megjelent kötetben méltán állíthatta tehát, hogy a Pyrker féle adomány hatalmas lendületet adott az addig csak pár festményt tartalmazó képgyűjtemény fejlődésének és méltán büszkesége volt a Nemzeti Múzeumnak, hiszen olyan művek voltak benne, melyek a világ legnagyobb képtárainak is díszéül válhatnának. Kubinyi Ágoston igazgató 1846. március 19-én, József főherceg-nádornak, a múzeum törvényes pártfogójának neve napján, ennek a gyűjteménynek az átadásával nyitotta meg hivatalosan a Pollack Mi-146