Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

F

100

Fóris

fenntartsa dr. mihályfalusi Forgon Mihály emlékét. Sikertelenül szorgalmazta, hogy a helyi isk. vegye fel a település jeles szülöttjének nevét. Ezután saját családi házának egyik felében emlék

szobát létesített (2000), amellyel később csatlako

zott a Mo.-i Tájházak Szövetségéhez (2002). A lengyelo.-i Tarnówban – a város Petőfiről elnevezett emlékparkjában, ahol a neves ős földi maradványai is nyugszanak – emlékoszlopot állított (2006). Halálát követően az emlékszobát megszüntették, anyagát a miskolci 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület örökölte, és letétbe a miskolci Herman Ottó Múz.-ban helyezte el.

Irod.: Bodnár Mónika: F. M. emlékkiállítás – Gömörmihályfalva (Leporelló. GMA, 2009); Emlékszoba mihályfalusi F. M.-nak (Gömöroszág, 2002/3., 36. p.); Szászi Zoltán: Egy jeles gömöri emléke Lengyelországban (Gömöroszág, 2006/2., 82–84. p.).

Fotó: Gömöri Múz. Adattára 2009.31.1.

Bodnár Mónika

Fóris Pál (1934. okt. 12. Bukarest [București, Románia] – 2014. aug. 18. Sepsiszentgyörgy [Sfântu Gheorghe, Románia]): fotográfus, fotótörténész, a sepsiszentgyörgyi Szé

kely Nemzeti Múz. fotótárának vezetője. – Bar

casági szülők gyer me ke, a sepsiszentgyörgyi Textilipari Szak isk.-ban tanult, majd fotográfusi képzést, restaurátor tanf.ot végzett Bukarestben. A brassói textilgyárban (1954), a Sepsiszentgyörgyi Fogyasztási Szövetkezetben (1960) dolgozott, majd az Építőipari Szakisk. tanára (

1961),

a Sep

siszentgyörgyi Pionírház fotóklubjának vezetője (1961), a

Sepsiszentgyörgyi Regionális Múz

.-ban (ma: Székely Nemzeti Múz

.) gyűjteménykezelő (1963–1967), restaurátor (1969-ig), fotográfus (1969– 1994). A múz.-i munka mellett a sepsiszentgyörgyi Állami M. Színház fotósa is (1972–

1973). A Kovászna M.-i Fotóklub elnöke (

1973)

. Így élnek a gólyák (1970) c. kiáll.-ához készített filmje a prágai Intercamera nemzetközi filmfesztiválon harmadik díjat nyert (1971). További ki

áll.-ai: Régi fotó kiállítás

(1973)

;

Dobai Ernő foto

gráfus (1984). Aktív részt vállalt a múz.-i alap

- kiáll.-okban, a kézdivásárhelyi és csernátoni részlegek szervezésében (1971–1973). A fototéka anyagát jelentősen bővítette, önálló tárrá formálta. Főbb szerzeményei: Gere István sepsiszentgyörgyi fotós hagyatéka, Incze Lajos II. vh.-s hadi riporter felvételei, 1848-as honvédportrék, műemlékfotók, az 1940-es m. bevonulás fotóanyaga. Fontos az erdélyi fotótörténetet feldolgozó munkássága, kutatásai révén vált ismertté Bolyai János azon fényképészeti találmánya, amelyet Daguerre-rel egyszerre alkotott meg.

F. m.: Adatok az erdélyi fényképezés történetéhez: a fényképezés elterjedése Kovászna megyében (Aluta IV., 1972, 137–153. p.; újraközlése: Fotóművészet, XIX. 1976/2, 54–62. p.); A sepsiszentgyörgyi múzeum fényképtára. Katalógus, 1–1000-ig (Sepsiszentgyörgy, é. n. [1974]).

Irod.: S. Lackovits Emőke–Sonnevend Imre: Emlékképek, emlékező sorok F. P. halálára (Honismeret, 42., 2014. 5, 59–62. p.).

Fotó: Székely Nemzeti Múz. SZNM 199.008

Szőcsné Gazda Enikő

Forster Gyula, pusztakéri báró (1846. dec. 21. Esztergom – 1932. júl. 18. Bp.): jogi és művészeti író, műemlékvédelmi szakember. – Apja Forster János érseki jószágkormányzó, felesége Luczenbacher Erzsébet (1854–

1943). Négy gyermekük született: Pál, Dezső, Jenő, Gyula. – Az esztergomi gimn.-ban tanult, majd a pesti PPTE-n jogi tanulmányokat végzett. Az állam- és jogtud.-i doktorátus megszerzése (1869) után két évig Párizsban, a College de France-on tanult. 1870-től a közalapítványi ügyigazgatóság joggyakornokaként dolgozott, 1872-ben ügyvédi oklevelet szerzett. – A Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban Hegedűs Lajos miniszteri tanácsos mellett fogalmazó (1872-től), később miniszteri tanácsos (1883–1887); műemléki, képzőművészeti és alapítványi ügyekkel foglalkozott. Állásáról lemondott, s a M. Földhitelint. egyik ig.-ja lett (1887–1911). A Műemlékek Orsz. Biz.-ának másodelnöke (1887-től), elnöke (1895–1922), az Orsz. Képzőművészeti Tanács másodelnöke, az Erzsébet királyné emlékbiz. elnöke. Nagy szerepe volt számos mo.-i műemlék megmentésében, helyreállításában. Tagja volt annak a biz.-nak is, amely 1906-ban hazahozta II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvait Töröko.-ból. Az MTA archeológiai biz.-ának tagja (1891-től), az MTA t. tagja (1899-től), az MTA igazgatósági tagja (1904). A főrendiház örökös tagja (1904–1918), Valóságos belső titkos tanácsos (1911-