Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
E, É
75 Erdélyi Főszerk. Paládi Kovács Attila. Szerk. Flórián Mária (Bp., 2009, 175–179. p.); Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732–1847. Polgár Tamással (Szőlőhegyek történetének forrási 5. Bp., 2011). Irod.: M. Népr. Lex. I: 639. p.; RÚL 6.: 72. p.; Muskovics Andrea Anna: Emlékezés É. M.-ra (Ethnographia, 2011/122., 182–191. p.). Fotó: É. M. 1979-ben, Thorma János Múz. F 11774 S. Lackovits Emőke Ellenbogen József: → Könyöki József Erdélyi József; Erdelji, Jožef (1934. szept. 30. Törökbecse [Újbecse, Novi Bečej, Jugoszlávia] – 2017. jan. 9. Újvidék [Novi Sad, Szerbia]): vegyésztechnikus, tárgyres ta u rátor művész, mú z e umigh. – Vegyésztechnikusként végzett a szabadkai vegyészeti technológiai középisk.-ban (1951). A bp.-i Képzőművészeti Főisk. Tárgyrestaurátor szakán okleveles tárgyrestaurátor művész diplomát szerzett (1978). Vezető tanára Szalay Zoltán volt. Diplomamunkáját Későavar szíjvégek és övveretek konzerválá sa és restaurálása címmel írta. – A törökbecsei mezőgazdasági szövetkezet és a zentai cukorgyár laboratóriumaiban idénymunkásként dolgozott, 1951–1954 között bádogosmester édesapjával együtt vajdasági templomtornyok felújítását végezte. Sorkatonai szolgálata (1954–1955) után, 1956. dec. 1-jétől az újvidéki Vajdasági Múz.-ban konzervátor és restaurátor munkakörben helyezkedett el. Ott az 1955-ben Berkasovoban (Berekszó) előkerült két, aranyozott ezüstlemezekből készült, féldrágakövekkel díszített, későrómai díszsisak tisztítása és restaurálása volt legjelentősebb munkája. 1958-tól nyugdíjba vonulásáig (1999) a Restaurátor Osztályt vezette. 1989-ban kinevezték a Múz.-i Szakbiz. vezetőjévé is; a régészeti, történelmi, néprajzi és restaurálási osztályok szakmai kérdéseivel foglalkozott. 1980-ban a belgrádi Nemzeti Múz.-ban megszerezte a tanácsosi címet, a legmagasabb múz.-i szakmai fokozatot. Az 1990-es években restaurálási és kiállításrendezési ügyekben külső, állandó munkatársa volt az akkor alakuló, de mára már a Vajdasági Múz.-hoz tartozó kulpini (kölpényi) Mezőgazdasági Múz.-nak. 1996-ban kinevezték a Vajdasági Múz. igh.-évé. – A vajdasági és szerbiai restaurátorok oktatásának, továbbképzésének és képesítésének egyik központi személyisége volt. Számos szakmai előadást, továbbképzést és szemináriumot szervezett a kisebb múz.-okban dolgozó, különböző képzettségű munkatársak számára (1960–1985), akik elméleti és gyakorlati konzerválást, restaurálást és műtárgyvédelmet tanultak. Az országon belüli és külföldi intézményekkel, restaurátorokkal, múz.-i szakemberekkel együtt szervezett projekteket. – Fő szakterülete a szervetlen eredetű régészeti tárgyak (fém, kerámia, kő, üveg stb.) állagmegóvása és restaurálása volt. A műtárgyvédelem mellett kiáll.-ok tervezésével, felépítésével is foglalkozott. A múz. 1991-ben megnyílt új állandó kiáll.-ának egyik fő szervezője, irányítója. A kulturális örökség tárgyainak megmentése, megőrzése és helyreállítása mellett a kulturális javak restaurálásának módszertanával és technikáival is foglalkozott (pl. ásatási leletek helyszíni „in situ” kiemelése, a terepi kerámiarestaurálás megszervezése az ásatás helyszínén). Fontosabb „in situ” leletmentései, kiemelései: Gomolava, Vinča-kultúra, női sír (1980); Feudvar (Mozsor mellett), bronzkori bronztárgyak (1988); Csarnok (Verbász mellett), La Tène-kori kemence (1990); Jaričište (Mali Borak mellett), strarčevói kettős sír, anya és gyermekének csontváza (2010). A volt Jugoszláviában elsőként szervezett nagyobb volumenű, csapatmunkában végzett, konzerválási és restaurálási „táborokat” terepi régészeti feltárásokon; pl. Gomolava (1957–1985); Gradina (1975–1988); Feudvar (Mozsor közelében, 1987–1990); Boljetin, Djerdap Nemzeti park, római castrum (1968); Agias Mamas, Neo Olynta, Görögo. (1998–1999). – Nyugdíjba vonulását (1999) követően is aktívan részt vett a kulturális kincsek, főként a régészeti tárgyak megmentésében, együttműködve különböző intézményekkel (pl. a köztársasági, a tartományi és az újvidéki városi Műemlékvédelmi Int.-tel, a Belgrádi Régészeti Int.-tel, Szerbia különböző múz.-aival). – Mintegy 21 publikációja jelent meg többnyire az egykori Jugoszlávia, ill. tagállamainak múz-aihoz, műemléki intézményeihez, ill. szakkonferenciáihoz kötődő kiadványokban, a mo.-i Műtárgyvé delem c. folyóiratban. Cikkei az ált. műtárgyvé delmi és restaurátori munkában, vmint a restaurátoroktatásban, terepi és laboratóriumi gyakorlatokon alapmunkának számítanak. – Jelentős, általa restaurált műtárgyak: berekszói aranyozott ezüstlemezekből készült, féldrágakö-
