Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
D
68 Devald látni c. városvédő, ill. Osskó Judit Unokáink is látni fogják c. építészeti tévés műsorában. A Duna TV-ben az Anziksz, az Amiről a kövek mesélnek, a Történelmi városok c. sorozatok létrejöttét segí tette. Publikált a Turista Magazin , a Műemlékvé delem, a Magyar Műemlékvédelem, a Műemlék védelmi Szemle, a Magyar Művészet, a Házak, a Művészet, az Építésügyi Szemle periodikákban. – A Váci Múz. Egyesület elnöke; emlékére egykori váci lakásának falán emléktáblát helyeztek el (2010). F. m.: Árkay Aladár (Architektúra sorozat, Bp., 1967); Barokk palota a várban (Bp., 1967); Magyar kastélyok . Koppány Tiborral, Hegyi Gáborral (Bp., 1990); Bu dapesti Műemlékek (Bp., 1991); Katolikus templomok Magyarországon. Hegyi Gáborral, Marosi Ernővel, Török Józseffel (Bp., 1991); Templomok Magyarországon (Bp., 2002); Magyar várak. Koppány Tiborral, Kaiser Ottóval (Bp., 2006). Irod: Valter Ilona: D. B. (1940–2003) – Fejérdy Tamás: D. B.-ról – Kriszt György: Szubjektív emlékezés D. B.-ra – Éri István: D. B. és a Tájak-Korok-Múzeumok (Műemlékvédelem, 2003, 5. 346–359. p.). Fotó: Dercsényi Dávid felv., a család tulajdona Dercsényi Dávid Devald Márton: → Bonyhádi Márton Ditrói Béláné Sallay Katalin; Ditróiné Sallay Katalin (1921. dec. 19. Debrecen – 2003. aug. 1. Debrecen): vegyész, tanár, restaurátor, laboratóriumvezető. – Édesanyja a Dóczy Leánynevelő Int.-ben (Gimn.-ban) tanított, jogász édesapja a MÁV-nál dolgozott főtanácsosként. Férje (1949-től) Ditrói Béla, a debreceni Autóközlekedési Vállalat revizora, majd irodavezetője. – A Dóczy Gimn.-ban érettségizett (1941), majd a Tisza István Tudományegy. fizika–kémia tanári szakán vegyészi (kémia–fizika szakos tanári) diplomát szerzett (1941–1945). Jó tanulmányi eredményei miatt a második évben dr. Bodnár János, az egy. Orvosi Vegytani Int.ének vezetője felvette az Int. Törvényszéki és Kémiai laboratóriumába. Doktori disszertációját az egy.-i tanács elfogadta, de egy akkor hozott rendelet szerint már nem volt lehetősége ledoktorálni. – 1946-ban Bodnár megbízásából dr. Szép Ödön egy.-i magántanár, egyben a Déri Múz. kémiai-restaurátor laboratóriumának vezetője mellett sajátította el a múz.-i laborban végzendő munkákat. 1947. máj. 1-jétől az egy.-en kinevezett gyakornok, a múz.-i restaurátor labor szakfelügyeletét is ellátó Bodnár János megbízásából 1948. febr.-tól a labor kinevezett vezetője; szerződése szerint négy órát az egy.-en, másik négyet a múz.-i laborban dolgozott. 1949 elejétől már teljes munkaidőben foglalkoztatták, előbb szerződéses munkatársként, 1951-től kinevezett restaurátorként, majd – nyugdíjba meneteléig (1977. máj. 3.) – a restaurátor labor vezetőjeként. Főként fém- és kerámiatárgyak restaurálásával foglalkozott. A Déri Múz. tárgyai mellett szükség esetén a környező múz.-okét is (nyíregyházi Jósa András Múz., hajdúböszörményi múz.) restaurálta. Nyelvismerete (német, francia) révén megismerte a korszerű restaurálási eljárásokat; pl. tanulmányozta Friedrich Rathgen alapmunkáját (Die Konservierung von Altertumsfunden, Berlin, 1898; 1926), olvasta a múz. korábbi vegyészének, Hegyi Zoltánnak a restaurálásról írt (kiadatlan) kéziratát. A múz.-ban végzett fémkonzerválási munka színvonalának elismeréseként 1952-ben a Múz.-ok és Műemlékek Orsz. Központja felkérésére a fémrestauráló tanf.-ot a Déri Múz. szakemberei tartották. A fémek vizsgálatában a Csepeli Vasműnél korszerű spektrálanalízist végeztetett. Elvégezte a Központi Muzeológiai Technikai Csoport (KMTCs) által szervezett III. restaurátor tanf.-ot (1963). Részt vett kiáll.-ok rendezésében, gyűjt.-ek revíziójában, leírócédulákat készített, szakmai vezetéseket, népszerűsítő előadásokat tartott, s a munkatársak éves publikációs tevékenységéből összeállította a bibl.-t is a múz.-i évkönyv számára, rövid ismertetéseket írt a múz.-i rendezvényekről a Hajdú-Bihari Napló nak. Az 1960-as években részt vett a múz.-i adminisztrációs munkákban, vezette a múz.-i eseménynaplót, végezte a kiáll.-ok propagandamunkáját. Tíz éven keresztül a múz. iparművészeti gyűjt.-eiért is felelős volt. Nyugdíjazását követően a debreceni MERKUR-nál adminisztrátori munkakörben dolgozott, majd bíróságon volt ülnök. – 21 publikációja jelent meg. Társszerzője volt a MMOK Technikai Osztály szervezésében kéziratos formában kiadott, A konzerválás és restaurálás kézikönyve (1950) c. munkának, amely a második m. nyelven olvasható restaurálási összefoglaló kiadvány volt. A Régészeti kézikönyv. I. Gyakorlati régészet c. egy.-i tankönyvben Baki Győző társzerzőjeként
