Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
D
61 Dankó jeként számtalan múz.-i füzetet, katalógust, periodikát adott ki (de nem csak múz.-i kiadványok készültek itt). Nyugdíjba vonulása után a PIM-ben, majd az Orsz. Levéltárban dolgozott még. A csíkszépvízi örmény temetőben található családi kápolna kriptájában helyezték örök nyugalomra. – Könyvtárának egy részét egykori gimn.-ának ajándékozta és anyagi javait is az isk.-ra hagyta, elsősorban tehetséggondozásra. A Márton Áron Gimn.-ban azóta is folyamatosan átadják a D. G. Emlékdíjat a m. irodalomból legtehetségesebb, legjobb eredményeket elért végzős diáknak, ill., végakaratának megfelelően, hitvese emlékére az Erdélyi Márta Emlékdíjat a biológiából legtehetségesebb ballagónak. Fotó: a család tulajdona Debreczeni-Droppán Béla Dákó Balázs (1988. júl. 4. Dombóvár – 2020. jan. 30. Ramsau im Zillertal, Ausztria): történelem szakos bölcsész, régésztechnikus. – Ált. és középisk.-i tanulmányait szülővárosában és Tamásiban végezte, a Béri Balogh Ádám Gimn.ban érettségizett (2007). Székesfehérváron idegenforgalmi technikus, majd marketing- és reklámügyintéző szakképesítést szerzett (2007– 2011), történelem szakos diplomáját a Pécsi Tudományegy.-en szerezte (2011–2015). – 2015-től a Ferenczy Múz.-i Centrum Régészeti Főosztályán régésztechnikusként dolgozott. Pest m.-ben, Albertirsa, Cegléd, Galgahévíz, Gyál, Mogyoród, Monor, Pécel, Péteri, Pilis és Üllő határában számos lelőhely főleg megelőző feltárásán vett részt. Tolna m.-ben is több régészeti terepmunkában vett részt. Felsőnána, Kéty és Murga határában végzett terepbejárásokat. Kiemelt figyelmet fordított az őskori kőeszközök nyilvántartásba vételére, rendszerezésére. Részben az ő nevéhez fűződik a kartali késő bronzkori kincslelet megmentése és dokumentálása. – Balesetben hunyt el. F. m.: A Murgai-víz folyóvölgyének régészeti topográfiája (szakdolgozat, PTE BTK, kézirat, 2014). Irod.: Bibor István, Dákó Ferencné, Páncsics Petra és Rácz Tibor adatai. Fotó: a család tulajdona K. Németh András Dankó Imre (1922. jan. 22. Bp. – 2008. dec. 15. Debrecen): művelődéstörténész, etnográfus, múzeumig., c. egy.-i tanár. – Kunszentmiklóson nevelkedett. Egy.-i tanulmányait a PPTE-n (1941–1943) és a Debreceni Egy.-en végezte, angol–m. tanári képesítést (1945), a Ref. Koll. partikula-rendszeréről írott értekezésével bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1946). – Az egy. után a M. Evangéliumi Keresztény Diákszövetség orsz. utazó titkára (1943–1944), a hajdúnánási Ref. Gimn. (1945– 1948), a kecskeméti Katona József Gimn. (1948– 1949), a Szentendrei Gimn. (1949–1950) tanára, majd Túrkevén a gimn. ig.-ja (1950–1953). Irányításával nyílt meg a Túrkevei Múz. ; ekkor került először múz.-i státusba (1953). Sárospatakon a Rákóczi Múz.-ot irányította (1954–1956), majd rövid ideig a bajai Türr István Múz. -ban dolgozott (1957–1958). Gyulán az Erkel Ferenc Múz. ig.-ja (1958–1964), majd 1964. júl. 1-jén Pécsett átvette a Baranya M.-i Múz.-i Igazgatóság irányítását. 1969. júl. 1-jétől nyugdíjazásáig, 1982. dec. 31-éig Debrecenben a Déri Múz. és a Hajdú-Bihar M.-i Múz.-i Igazgatóság vezetője volt. – Múlhatatlan érdemeket szerzett Hajdú-Bihar m. múz.-i intézményrendszerének kiépítésében, tájmúz.-ok, kiállítóhelyek, tájházak sora született igazgatósága alatt. Debrecen adott keretet tud.-os életműve legteljesebb kibontakoztatásának is, jóllehet rendkívül gazdag volt az életműve vala mennyi szol gálati helyén. Debreceni időszakában születtek meg tanulmányai a Hajdúság népéről és kultúrájáról, Bihar, Sárrét, Bodrogköz, Tokaj-Hegyalja és számos táj történe téről, művelődés történetéről, néprajzáról, kézműves hagyományáról, az ott élt jeles személyiségek életéről és tevékenységéről. Életének utolsó harmadában születtek meg ösz szegző munkái is a hagyományos népi építészet, a táj és ember viszonyának kérdéseiben, különös tekintettel az életmódváltozások történeti folyamataira. Tájékozottsága talán leginkább a javak cseréjével, az adásvétel alkalmaival és szereplőivel, a vásárok világával kapcsolatos munkáiban teljesedett ki, aminek nemzetközileg jegyzett tudósa volt. Tevékenysége messze túlmutat a néprajz területén, de ő maga is jelentősen kitágította a hagyományos értelemben vett etnográfia
