Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

C

53

Cserni

Irod.: Jávorka Sándor: Emlékezés Cs. J.-ról (Botanikai Közlemények, 13, 1914, 83–87. p.); Cs. J. (Aquila, 20, 1914, 549–550. p.); Moesz Gusztáv: Cs. J. herbáriuma a Magy. Nemz. Múzeumban (Botanikai Közlemények, 11, 1912, 135–137. p.); Szinnyei II. 208–209. p.; Pallas 4. 633–634. p.; Gulyás 4. 690–691. p.; MÉL I. 304. p.

Fotó: MTM Fotógyűjteménye

* Magyarországi ornitológusok életrajzi lexikona (2018): 3. osztályú vaskoronarend kitüntetés tévesen 1890.

Pifkó Dániel

Cserményi Vajk Guidó (1948 Kecskemét – 2003. jan. 19. Székesfehérvár): régész. – A kecskeméti Katona József Gimn.-ban érettségizett. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegy.-en történelem, földrajz és néprajz szakon folytatta. Az ELTE-n régészet, néprajz és történelem szakon szerzett diplomát. – A MNM Római Gyűjt.ében segédmuzeológusként (1974–1976), a szombathelyi Savaria Múz.-ban tud.-os titkárként dolgozott (1977–1986), 1986-tól hét évig a Fejér M.-i Múz.-ok Igazgató

ságának tud.-os titkára, 1993-tól haláláig igh.-e volt. Szakterülete Pannónia régészete, ezen belül a római kori művészet és a kisbronzszobrászat foglalkoztatta. A pannóniai kisbronzszobrászatról készülő munkáját már nem tudta befejezni. Terepbejárásokkal és ásatásokkal a Ny-dunántúli római útvonalkutatás tevékeny résztvevője volt (1980–1983). Dolgozott a velemszentvidi és a m.–francia ásatásokon (Mont Beuvray – Bibracte). Kiáll.-okat szervezett és rendezett, kiállítási katalógusokat írt és szerkesztett (Római kori művészet Pannóniában. Miskolc–Székesfehérvár, 1980; Római bronzművesség Pannóniában. Székesfehérvár, 1982; Ékszerek régen és ma. Kőszeg, 1985; 125 év, 125 tárgy. Válogatás a Fejér M.-i Múz.-ok gyűjt.-eiből. Székesfehérvár, 1999; stb.). TV-film forgatókönyvet írt a pannóniai kisbronzplasztikáról. – Székesfehérvár Önkormányzata Érdy János-emlékéremmel tüntette ki (posztumusz, 2003).

F. m.: Eine römische Straßenstation und die Straßen

strecke zwischen Salla und Arrabona. Tóth Endrével. (Savaria, 13–14., 1979–1980, 171–203.); Der Abschnitt der Bernsteinstrasse in Ungarn. Tóth Endrével (Savaria 16., 1982. 238–290); Római bronzművesség Pannóniában

(Székesfehérvár, 1982).

Irod.: Kovács Péter: Cs. V. halálára (Magyar Múzeumok, 9, 2003, 57. p.); Fülöp Gyula: Cs. V. halálára (Alba Regia, 33, 2004, 228. p.).

Fotó: a szerző archívumából

Tóth Endre

Cserni Béla, Adalbert

Cserni

, Cserni Albert (1842. aug. 12. Nagyszeben, Szeben vm.– 1916. ápr. 16. Gyulafehérvár, Alsó-Fehér vm.): tanár, botanikus, zoológus, régész. Elemi isk.-it a nagyszebeni Theresianumban (Teréz-árvaház), a gimn. első három osztályát a nagyszebeni áll. gimn.-ban végezte. A Teresianumban működő r. k. tanítóképző tanf.-át elvégezve tanítói oklevelet szerzett (1859–1861). A gyulafehérvári elemi főtanodában kapott tanítói állást (1861–1871). A gyulafehérvári r. k. főgimn.-ban érettségizett (1870), ahol ideglenes (1871), majd r. tanárnak nevezték ki (1877). A Kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegy.-en mennyiség- és természettan tanári képesítést (1875), majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1882). – A gyulafehérvári r. k. gimn.-ban tanított nyugdíjazásáig (1871–1903). Barátságba került Haynald Lajos erdélyi püspökkel, akinek szerepe volt abban, hogy természettud.-okkal, elsősorban botanikával kezdett foglalkozni (1865-től). Gyulafehérváron elsősorban a város és környéke földtani viszonyait, állat- és növényvilágát kutatta. Összeállította a terület edényes flóra- és faunalistáját. Adatokat küldött a M. Kir. Állami Rovartani Állomásnak. Részt vett a Gyulafehérváron működő Alsófehérm.-i Történelmi, Régészeti és Természettud.-i Egyesület alapításában (1886). Az egyesület megalakulása után a múz. vezetőjének választották (múzeumi őr), ezt a tisztséget élete végéig töltötte be (1887–1916). Érdeklődése ekkor a régészet felé fordult, 1888-tól haláláig több mint 50 különböző gyulafehérvári helyszínen végzett ásatásokat, módszeresen felkutatta az ókori Apulum város maradványait. Alsóvárosi ásatásai során feltárt egy római kori kormányzói palotát (1888–1908), amelynek ásatási területét már az első szezon végén megnyitotta a nagyközönség előtt. Európai régészekkel kiépített kapcsolatai révén Gyulafehérvár ókori emlékei a nemzetközi szakirodalom részévé váltak. Az ásatások anya-