Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
Előszó
VI kapcsolattartás korlátainak és az általános karantén időszakoknak az ismeretében elismeréssel tartozunk mindazoknak, akik e nehézségekkel is szembenézve közreműködtek a lexikon elkészítésében. A második kötet szerkesztési elvei, szerkezete és formai megjelenése lényegi változtatások nélkül követi az első kötetben lefektetett alapokat. Kizárólag már lezárult életműveket dolgoztunk fel, melyek felső határát 2021. december 31-ben határoztuk meg. A lexikon célja a múzeumügy legjelentősebb, elhunyt alakjainak és munkásságuknak komplex, sokrétű bemutatása, életrajzi és munkásságadatainak rögzítése – mind a szakterület, mind a szélesebb közérdeklődés igényeit kielégítve. A kötetbe került életművek múzeumügyhöz való kapcsolódását – a múzeumok összetett társadalmi funkciójának megfelelően – szélesebb keretek között értelmeztük: a történész, etnográfus, régész, művészettörténész, biológus, mérnök stb. szakképzettségű, illetve szakmuzeológusi tevékenységet végző személyektől, a múzeumalapítóktól egészen a restaurátorokig, kiállításrendezőkig, közművelődési szakemberekig, múzeumpedagógusokig, a múzeumügy szervezeti, hivatali munkatársaiig, a muzeológia egyetemi-főiskolai oktatóiig, valamint a jelentős gyűjteményeket adományozó támogatókig terjednek a határok. Tartalmi szempontból három változás történt az előzményekhez képest. Az első, hogy a magyar múzeumügy fogalmát a Kárpát-medencére és távolabbi országokra is kiterjesztve, jelentősen megnőtt a lexikonban szereplő határon túli személyek aránya. Különösen erős ez Erdély területéről, ahonnan az elmúlt két évtizedben elhunyt kollégák munkássága mellett számos korábbi, 19–20. századi életmű is szerepel. Esetükben – Erdély sajátos művelődéstörténeti viszonyaira és a magyar muzeológia szerteágazó fejlődésére való tekintettel – a múzeumügyhöz való kötődést tágabb kontextusba helyeztük. Olyan életrajzoknak (pl. geológusoknak, könyvtárosoknak, irodalmároknak) is helyet adtunk, akik nem közvetlenül múzeumokban dolgozva, hanem kutatásaik eredményeivel, terepmunkáikkal, gyűjteményeikkel, intézményi támogatásukkal vagy könyvtári, levéltári, bibliográfusi, katalogizáló munkájukkal közvetve segítették az erdélyi magyar múzeumügy kibontakozását. A második változás, hogy a múzeumi szakterületek között nagyobb arányt képvisel a restaurálás, összhangban a kulturális javak állományvédelmének utóbbi húsz évben történt fejlődésével, megerősödésével. A harmadik, hogy igyekeztünk minden szócikkhez portrét is közölni, figyelembe véve, hogy a lexikonban szereplő személyek jelentős része esetében szinte ez az egyetlen tudományos fórum, ahol publikálásra kerül az életművük és munkásságuk – és a kötet már a címében is jelzi az arcképek fontosságát. A műfaj természetéből is adódik, hogy tökéletes és befejezett művet nem alkottunk most sem. Ismerjük a hiányokat, a különböző okokból kimaradt életrajzokat, az egyes alulreprezentált tudományágakat és múzeumi szakterületeket. A folytatás igénye ezúttal is megfogalmazódik, kétféle formában: a következő nemzedék feladatként megjelölhető, jövőbeni harmadik kötet mellett már e munka során is felmerült egy folyamatosan gyarapítható, naprakészen frissíthető elektronikus adatbázis, online lexikon létrehozásának lehetősége. A Pulszky Társaság elkötelezett a múzeumi kollégák – az utóbbi időszakban jelentős részben a Társaság tagjai – munkásságának ilyen módon való megörökítése mellett, ahol az újabbak sorában az első két kötetben már publikált kétezer szócikk is megjelenhet majd. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik a szerkesztőbizottság munkáját segítették, és a kötet létrejöttének szerzőként, lektorként, szerkesztőként, önkéntesként vagy bármilyen más módon részesei voltak. A Társaság három évtizedének távlatában az életrajzi lexikon tanulsága, hogy a most előttünk álló kihívások nem példa nélküliek a magyar múzeumok kétszázhúsz éves történetében. Az életművekből kirajzolódó kép, amelyben az előttünk járók erőfeszítéseit és eredményeit láthatjuk, erős alapot jelenthet a szakmánkat meghatározó paradigmaváltások, dinamikus társadalmi elvárások, időről időre változó tudományos, szakmai keretek aktuális újrafogalmazásához. Budapest, 2022. november 24. Bereczki Ibolya – Tóth Arnold
