Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
44 Borza volt Szántódpuszta értékeinek megmentésében. 1978-ban indult kezdeményezését a Siótour idegenforgalmi vállalat karolta fel. Az uradalom számos épületét mentette meg az enyészettől azzal, hogy azoknak funkciót keresett és talált. Az uradalmi gépszín épületében 1984. aug. 11-én nyitották meg a szántódpusztai akváriumot (mai nevén: Balaton élővilága-Akvárium, vagy AQUARIUM ). A lábaspajtában kovácsműhelyt rendeztek be, melynek felszerelését ő kutatta fel és gyűjtötte be. A megye tud.-os, közművelődési intézményeinek bevonásával megalakította a Szántódpusztai Tud.os Biz.-ot, amely elindította a Szántódi füzetek c. kiadványsorozatot (1980–1988). 1992-től az ELTE Germanisztikai Int.-ének munkatársa, a mo.-i német nemzetiségű csoportok néprajzának előadója, emellett intenzív terepkutatást, tárgygyűjtést is végzett e körben. – Tud.-os gyűjtő és feldolgozó tevékenységének első évtizedeiben a Kárpát-medence kertkultúrájával foglalkozott, több publikációja szól Pest környéki települések, ill. Bp. külső kerületeinek kertkultúrájáról. Szétválasztotta a különböző eredetű kertészcsoportokat, az ún. parasztkertészeket, a német- és bolgárkertészeket. Foglalkozott a csányi, majd a bihari és nyíregyházi dinnyetermeléssel, a makói hagymatermeléssel, a Sopron környéki zöldségtermeléssel, a Fejér m.-i káposztatermeléssel. A hazai németség néprajzi kutatásában kiemelkedő a hartai bútor és a Sopron környéki népi vallásosság terén végzett fontos tevékenysége, az általa kutatott Mosonszentjánosi Kódexet (Der Sankt-Johanner Kodex), Johann Anton Lang 1809-ben írt és illusztrált munkáját a parasztkódex műfaj legszebben díszített, legértékesebb példányaként tartják számon. – Europa Nostra-díj (1995, a Szántódpusztai Tud.-os Biz. tagjaként a majorsági együttesért), Pro Etnographia Minoritatum-emlékérem (2002), Kisebbségekért-díj (2008), M. Arany Érdemkereszt (2014). F. m.: A nagybudapesti és pestkörnyéki paradicsomkul túra gazdasági és néprajzi vizsgálata (Néprajzi Értesítő, XXXVIII, 1956, 129–160. p.); Fonás (Népművészet sorozat, Bp., 1962); Női népviseletek Rákospalotán (Rákospalotai Múzeum évkönyve, 1964, 77–106. p.); Rákospalota férfi népviseletei (Rákospalotai Múzeum évkönyve, 1966, 53–72. p.); Rákospalota mezőgazdasá gának termeléstechnikája és néprajza. In: Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből. Szerk. Czoma László (Bp., 1974, 234–261. p.); A balatonendrédi csipke törté nete (Szántódi Füzetek III. h. n., 1981); A hartai festett bútorok (Bp., 1982); Tótkomlós, Szlovák tájház (Tájak, Korok, Múzeumok kiskönyvtára, Bp., 1983); Zamárdi, Szántódpuszta (Tájak, Korok, Múzeumok kiskönyvtára, Bp., 1984); Szántódpuszta építéstörténete. Ágostházi Lászlóval (Szántódi füzetek, Bp., 1985); Sulk. Beitrag zur Veränderung der Lebensweise und Kultur der deutschen Siedlergemeinde in der Schomodei/Somogy 1715–1995. (Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen, Band 21, 2004, 12–66. p.); Magyar népi kultúra. Népművészet, népszokások, néptánc. Karácsony Zoltánnal, Tátrai Zsuzsannával (Bp., 2004). Irod.: Elhunyt dr. B. M. néprajzkutató (Mo.-i Német Kulturális és Információs Központ, 2020. szept. 28.); Dankó Imre: A Szántódi Füzetek (Honismeret, XXVI, 1998, 1, 93. p.); Knézy Judit: Köszöntjük a nyolcvanéves B. M.-t (Néprajzi hírek, XXXI, 2002, 1–4, 132. p.); Ament Kovács Bence: B. M. köszöntése (Néprajzi hírek, XLVI, 2017, 3. sz.); Tóth Gábor: Százéves B. M., Szántódpuszta megmentője (Vasárnap, 2020. aug. 21.); „Nem siránkozom az elmúltakon, hanem próbálok továbblépni”. Portréfilm B. M.-ról. Rendező: Tari János (Néprajzi Múz., 2007). Fotó: „vargosz” felv., www.reformatus.hu * MNépLex, téves születési év: 1922! Györgyi Erzsébet Borza Tibor, dr. (1924. jan. 27. Sátoraljaújhely – 2000. jún. 12. Bp.): múzeumig., főigh. – A sátoraljaújhelyi Kegyes Tanítórendi Kat. Gimn.ban (1934–1938), majd a bp.-i Kereskedelmi Főisk.-n tanult. Részt vett a MAHÍR által szervezett tanf.-on, s reklámszervezői oklevelet szerzett (1960). – Az 1940-es évek közepén a rendőrségen dolgozott, az 1950-es évek elején a Mélyfúró Felszerelések Gyárában, majd a Kereskedelmi Gépi Berendezések Gyárában dolgozott (1953–1955), onnan került a Belkereskedelmi Min.-ba (1955–1957), ahol később az Áruházi Kereskedelmi Igazgatóságon dolgozott (1957–1960). A Bp.-i Vendéglátóipari Tröszt, majd Váll. munkatársa (1960–1966). – Az 1966-ban alapított M. Vendéglátóipari Múz. első ig.-ja, utóbb az átalakult M. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múz. (MKVM) főigh.-e (1970-től). 1984. évi nyugdíjazásáig a múz. munkatársa volt. Részt vett a szakmúz. megalapításában, az új szaktud.-i terület (kereskedelem- és vendéglátástörténet) létrehozásában, vmint az állandó és az első időszaki kiáll.-ok létrehozásában és
