Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
34 Bodolay (2011–2015), az Etikai Biz. tagja (2015–2019). Alapító elnöke az Egri Városszépítő Egyesületnek és a Bodrogközi Művelődési Egyesületnek. Okta tott az egri Tanárképző Főisk.-n, a Miskolci Egy. Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszékén, a Debreceni Egy. Néprajzi Tanszékén, részt vett az ELTE BTK muzeológiai és a BME műemléki szakmérnöki képzésében. – Pályakezdő korától szisztematikus tud.-os munkát végzett és rendszeresen publikált. Az 1990-es évektől írásainak többsége a közgyűjt.-ek, múz.-ok történetével és feladataival, útkereséseivel volt kapcsolatos. Nyugdíjba vonulása után adatott meg számára a lehetőség, hogy feldolgozza a Múz.-ok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyeletének hosszú kutatómunkával feltárt iratanyagát. – Móra Ferenc-emlékérem (1975), Eger város „Pro Agria” díja (1989), M. Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat, 1996), Dobó István-emlékérem (1989), Bugát Pál-emlékérem (2002), Széchényi Ferenc-díj (2003), Györffy István-emlékérem (2005), Budapestért díj (2006), M. Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat, 2012), Bp. főváros „Pro Urbe” díja (2013), Pulszky Ferenc-díj (2014), Éri István-díj (2019). F. m.: Jármok a Hajdúságban (Ethnographia, 77, 1966, 538–565. p.); Céhbehívótáblák a miskolci Herman Ottó Múzeumban (Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7., 1968, 171–211. p.); Borsodi, abaúji és zempléni céhpecsétek (Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9., 1970, 189–226. p.); Az igavonó szarvasmarha a Hortobágy vidékén (Műveltség és Hagyomány, 15–16., 1972, 47–80. p.); Jelzett Miskolci fazekasmunkák (Herman Ottó Múze um Évkönyve 15., 1976, 165–187. p.); Tokaj-Hegyalja, egy minőségi borvidék körülhatárolása (Ethnographia, 90, 1979, 480–491. p.); Jochformen in Mitteleuropa. In: Traditionelle Transportmethoden in Ostmittel-Europa. Szerk. Paládi-Kovács Attila (Bp., 1981, 137-143. p.); Iga és járom (Ethnographia, 92, 1981, 298–306. p.); A magyar paraszti termelés igaerejének története (Studia folkloristica et ethnographica 26. Debrecen, 1990); A Bodrogköz állattartása (Borsodi kismonográfiák 36. Miskolc, 1992); Utószó Entz Géza műgyűjtés-történeti vázlatához. In: Entz Géza: A magyar műgyűjtés törté netének vázlata 1850-ig (az 1937. évi kiadás reprintje, Museologica Carpathica. Miskolc, 1996); A múzeumok világa az ezredfordulón. In: Magyarország kultúrája az ezredfordulón. Szerk. Baán László (Bp., 1997, 22–41. p.); Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk., Viga Gyulával (Bp., 2002); A magyar múzeumok gyűjtőterü letének történeti kérdéseiről. In: Néprajz – muzeológia. Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012. 127–134. p.); A muzeológiai oktatás kezdetei. In: Gunda Béla – a néprajztudomány professzora. Szerk.: Bartha Elek (Debrecen, 2015, 88–104. p.); Balassa Iván, a muzeológus (Ethnographia, 129, 2018, 141–150. p.). Irod.: Vándorutak – Múzeumi örökség. Tanulmányok B. S. tiszteletére. Szerk. Viga Gyula, Holló Szilvia Andrea, Cs. Schwalm Edit (Bp., 2003; B. S. életrajzával és műveinek bibliográfiájával); Farbaky Péter: B. S. köszöntése (Budapest Régiségei, 46, 2013, 7–9. p.); Wellisch Mária: B. S. tudományos munkáinak bibliográfiája (uo., 203–217. p.). Fotó: BTM Petercsák Tivadar, Viga Gyula Bodolay Géza (1923. nov. 22. Pápa – 2002. dec. 27. Bp.): irodalomtörténész. – Fia, ~ Géza (1957–) színházi rendező. – Ált. és középisk.-i tanulmányait a Pápai Ref. Koll.-ban végezte, majd a PPTE-en, az Eötvös Koll. tagjaként tanult (1941–1944 és 1947–1948), m.–német szakos bölcsészdiplomát szerzett. Bölcsészdoktor (1948), az irodalomtud. kandidátusa (1965). – A II. vh. idején a nemzeti diákellenállás tagja volt, majd szovjet hadifogságba esett (1945–1947). Középisk.-i tanár (1948–1949), a PPTE BTK-án dékáni titkár (1949–1950), a Debreceni Tudományegy. M. Irodalmi Tanszékén adjunktus (1949–1950). Államellenes szervezkedés vádjával börtönbüntetésre ítélték (1950–1954), szabadulása után segédmunkás (1954–1956), majd a bp.-i Arany János Gimn., ill. a II. Rákóczi Ferenc Gimn. tanára (1956–1970), a varsói (1965–1970) és a leningrádi egy. m. lektora (1970–1972), a berlini Humboldt Egy. M. Tanszékének vendégprofesszora (1973–1978), a Petőfi Irod.-i Múz. (PIM) tud.-os főmunkatársa (1970–1983), a múzeumpedagógiai csoport vezetője, a debreceni KLTE M. Irodalom tanszékének docense nyugállományba vonulásáig (1984–1988). – Számos tanulmányt és cikket publikált irodalomtud.-i és nyelvészeti szakfolyóiratokban, kidolgozta az irodalmi topográfia tervezetét. Foglalkozott a mo.-i önképzőkörök és diáktársaságok történetével. – A M. Cserkészcsapatok Szövetségének elnöke (1989–1994), tb. elnöke (1994-től), az Önképzőköri Társaságok Szövetségének elnöke (1995-től). F. m.: Irodalmi diáktársaságok 1785–1848 (Bp., 1963); Petőfi diáktársaságai (Bp., 1973); Nyelvművelésünk (Bp., 1974); A pápai kollégium története. Rúzsás Lajossal, Trócsányi Zsolttal, Kiss Józseffel, Pölöskei Ferenccel (Bp., 1981); Pápai Öregdiákok Baráti Köre (Bp., 1985); A 150 éves Képzőtársaság kezdetei és Kerkápoly Károly (Pápa, 1992); Petőfi Sándor, az üstökös csillag – 1848. március 15. (Bp., 1999).
