Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

V

389

Vincze

(Bp., 1986); Ady Endre: Művészeti írások

. Vál., szerk. (Bp., 1987); Lukács György: A megélt gondolkodás. Életrajz magnószalagon. Az interjút készítette Eörsi Istvánnal. Szerk. E. I. (Bp., 1989); Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről. Vál., szerk. Maróti Istvánnal (Bp., 2002); Távolról a Mostba. Vallomások Ady Endréről.

Vál., társszerk., s. a. r. Maróti Istvánnal (Bp., 2002); Megőrzött öreg hangok. Vál. interjúk. Szerk. Maróti István, Eörsi István (Bp., 2004).

Irod.: Veres András: V. E. nyolcvanéves (Irodalomtörténeti Közlemények, 99, 1995. 1., 142–144. p.); „Aki tegezi a századelőt...”. Portréfilm V. E.-ről. Rend. Mérei Anna, riporter Pécsi Vera, beszélgetőtárs: Eörsi István (Bp., 1995); „Szeretném magam megmutatni” [Önéletrajz] (Bp., 1999); Az ötkilós magnetofon. V. E. a Hangtár első éveiről. Beszélgetés Botka Ferenccel és Maróti Istvánnal. In: A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei (Bp., 2000); Irodalmi muzeológusok kislexikona. Szerk. S. Püski Anikó (A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei, Bp. 2000); V. E. (Névpont, 2019; https://www.nevpont.

hu/palyakep/vezer-erzsebet-18c37).

Fotó: V. E. 1970 k., ismeretlen felv.

Kemény Aranka

Viktor Gyula (1933. jún. 17. Alsótelekes – 2007. dec. 17. Kazincbarcika): könyvtáros, múzeumig., honismereti kutató. – Gyermekkorától Rudabányán élt, ered. villanyszerelőnek tanult. A bányász szakszervezeti könyvtár vezetője (1956–1996, nyugdíjazásáig). A munka mellett folyamatosan képezte magát, végül az ELTE-n felsőfokú könyv tárosi képesítést szerzett. Emellett a rudabányai Érc- és Ásványbá

nyászati Múz. ig.-i tisztségét is ellátta (1987–1989). – Az 1960-as évektől gyűjtötte és feldolgozta a rudabányai bányászhagyományokat és -szokásokat. Helytörténeti kutatásokat is végzett. Munkáival sikeresen szerepelt a különböző gyűjtőpályázatokon. Az 1950–1960-as években a ruda bányai bányász irodalmi színpadot is vezette. Kiváló kézügyessége révén intarziákat, fafaragásokat készített, jól rajzolt és festett, s 1982-től – múz.-i példák alapján – felelevenítette egy nálunk már feledésbe merült bányász-relikvia, a türelempalack készítését. Alkotásai a gyűjtők révén Európa több országába eljutottak, sok hazai és külföldi múz., vmint számtalan magángyűjt. őrzi palackba zárt alkotásait. A németo.-i Dinkslagenben állandó kiáll.-on láthatók művei. – Első írásai a Vasérc

bányász c. üzemi lapban jelentek meg (1963–1965), a bányászat néprajzával kapcsolatos tanulmányait főként a Szülőföldünk

c. miskolci periodikában közölte. Meséket, verseket is írt, amelyek különböző lapokban (Észak-Magyarország

, Nők Lapja

, Képes Újság, Családi Lap

, Kisdobos stb.) láttak napvilágot. Kéziratos munkái több közgyűjt.-ben megtalálhatók (Herman Ottó Múz., Néprajzi Múz., Bányászattörténeti Múz.). – A Borsod-Abaúj-Zemplén M.-i Múz.-i Igazgatóság Istvánffy-díja (1983).

F. m.: Szén és ember. Válogatás a bányászköltészetből.

Vál., szerk. (Tatabánya, 1973); Bányász türelemüvegek készítése Rudabányán (Bányászati és Kohászati Lapok – Bányászat, 124, 1991. 7–8., 431–433. p.); fontosabb kéziratai: A rudabányai bányászok hitvilága és szokásai

(1976); Rudabánya helynevei

(1977); Rudabányai bá

nyászszerszámok és -eszközök (1978); Buléner bányászok Rudabányán (1980); Rudabánya bányanevei (1984); Rudabánya történeti és művészeti emlékei (1987).

Irod.: Hadobás Sándor: V. Gy. (1933–2007) (Honismeret, 36, 2008. 2, 90–91. p.).

Fotó: Kovácsné Fendrik Zsuzsa felv., Bányászattörténeti Múz. Fotótára, Rudabánya

Hadobás Sándor

Vincze Zoltán Levente (1940. nov. 27. Bánffy

hunyad [Huedin, Románia] – 2018. ápr. 4. Kolozsvár [Cluj-Napoca, Románia]): pedagógus, hely- és művelődéstörténész, a régészettörténet kutatója. – Kolozsváron, a 7. sz. Középisk.-ban (az egykori Unit. Koll.-ban) érettségizett (1957), egy tanévig a Bolyai Tudományegy. m.–történelem szakos hallgatója, majd régész oklevelet szerzett a Babeș-Bolyai Tudományegy. Történettud.-i Karán (1962). – Történelmet tanított Széken (1962–1970), Torockón (1970–1974), Székelykocsárdon (1974–1979), majd Kolozsváron. 2001-ben ment nyugdíjba. – Mivel régészként nem volt alkalma dolgozni, elődlegesen hely- és művelődéstörténeti kutatásokat végzett, eredményeit különböző folyóiratokban (pl. Tanügyi Újság, Erdélyi Múzeum, Szabadság, Kalotaszeg, Korunk, Művelődés, Acta Ephemeris Napocensis, Géniusz, Keresztény Magvető, Magiszter) vagy tanulmánykötetekben közölte.