Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

T

347

Tasi

gál díszpolgára. – Bakonyi juhászasszony

címmel készített róla portréfilmet Kabay Barna és Petényi Katalin (Duna TV, 2013). 2019-től Szentgálon a Művelődési Ház közösségi tere viseli a nevét.

F. m.: Első kenyérsütésem

(Veszprém, 1981); Vitéz Tamás Gábor szentgáli parasztember élete. Sófalviné Tamás Mártával (Veszprém, 1990); Juhászok a Bakonyban

(Szentgál, 2009).

Irod.: S. Lackovits Emőke: Találkozások, arcok, élmények I. T. K. Kiss-Tóth Vilma (Múzeumi Diárium, Veszprém, 1993, 32–38. p.); VMÉL (2001): 943. p. Fotó: Sonnevend Imre fényképgyűjteménye

S. Lackovits Emőke

Tari László (1901. márc. 28. Csongrád – 1982. ápr. 3. Csongrád): fogorvos, helytörténész, amatőr régész. – Tisztviselő családban született, Szegeden szerzett fogorvosi diplomát. – Az 1930-as évektől amatőr régészeti és helytörténeti kutatásokat is folytatott; lelőhelyek beazonosí tásában, feltárások lebonyolí tásában segített régészeknek. Munkássága nyomán kb. 200 régészeti lelőhelyet fedeztek fel Csongrádon és környékén. Az általa gyűjtött leletek száma több ezres nagyságrendű (az újkőkortól a késő középkorig). – 1956-ban a csongrádi múz. alapításával összefüggő törekvések szellemi vezére volt. 1988-tól nevét viseli a csongrádi múz. – Régészeti írásai mellett néprajzi és történeti publikációi is megjelentek, többek között a csongrádi Attila-mondakörről, a helyi céhek működéséről, gabonásvermekről. Helytörténeti jelentőségű kéziratokat hasonmás kiadásban, jegyzetekkel ellátva jelentetett meg. – Írásai javarészt tanulmánykötetekben, vmint a Mozaikok Csongrád Város Történetéből c. sorozatban jelentek meg. – Pro Urbe Csongrád díj (1981). – Portrédomborműve (Lantos Györgyi szobrászművész alkotása) a múz. homlokzatán, a bejárat mellett látható.

F. m.: Krónikák a régi Csongrádról, 1704–1901

(Somogyi Könyvtári Füzetek 7. Szeged, 1977); Győtől Felgyőig. Adalékok a táj történetéhez. In: Régmúlt és jelen a Vidre partján. Szerk. László Gyulával és Nagyistók Sándorral (Szeged, 1978, 11–22. p.).

Fotó: Tari László Múz., Csongrád

Gyöngyössy Orsolya

Tasi József (1939. márc. 16. Bp. – 1999. szept. 15. Bp.): irodalomtörténész, filológus. – Az ELTE BTK m.–történelem szakán végzett (1967). Az irodalomtud. kandidátusa (1996). – Az OSZK (1965–1971), majd a Pe

tőfi Irodalmi Múz. (PIM)

munkatársa (1971-től haláláig). Az 1960-as évek végén a NÉKOSZ (Népi Koll.-ok Orsz. Szövetsége) dokumentumgyűjt.-e számára készített interjúkat, s ezzel megszerezte a műfajhoz szükséges módszertani alapokat. A PIM Hangtárában Vezér Erzsébet mellett dolgozott, 1971 őszén a Vas Zoltánnal készített beszélgetését a Belügymin. lefoglalta, a Hangtárat lezárták, vezetőjét nyugdíjazták, ~t a Könyvtárba helyezték át, ahol kutatói tevékenysége is kibontakozhatott. Szilenciuma után 1981-től térhetett vissza a Hangtárba, 1995-től a PIM főmunkatársa lett. A Hangtár több mint 130 interjúját őrzi: tematikus interjúkat (Balogh Edgár, Karinthy Ferenc, Koczogh Ákos, Lengyel Balázs stb.), emlékezéseket József Attilára, Juhász Gyulára, Móricz Zsigmondra, 1956-ra (Gömöri György, Márkus István, Obersovszky Gyula, Parancs János, Vajda Miklós), irodalmi műhelyekre, pl. a Tisza

táj folyóiratra (Lengyel András, Péter László); életútinterjúkat (Balla Zsófia, Benjámin László, Csurka István, Gyurkovics Tibor, Petri György, Pilinszky János, Vathy Zuzsa stb.), vmint beszélgetéseket más művészeti ágak képviselőivel az irodalomhoz és írókhoz fűződő kapcsolatukról (Kocsis Zoltán, Major Máté, Mezei Mária, Neményi Lili). Fontosnak tartotta a szerzői felolvasások rögzítését is (Lázár Ervin, Pilinszky J., Petri Gy., Sinka István, Zelk Zoltán). Számos kiáll.-t rendezett. Több önálló tanulmánykötetet publikált; filológiai, irodalomtörténeti elemzéseit rendszeresen közölte szakfolyóiratokban (Irodalomtör

ténet, Irodalomtörténeti Közlemények, Magyar Könyvszemle), kritikáit, interjúit irodalmi lapok

ban adta közre (Élet és Irodalom, Forrás, Új Forrás).

Számos kiadatlan dokumentumot, forrást kutatott fel és publikált, megtalálta és gondozta Móricz utolsó, A Magvető. Irodalmi tanulmány

(Bp., 1992) c. művét. Tudományszervezőként tanácskozásokat szervezett (Illyés Gyula, 1992; Nagy László, 1995; Pilinszky János; 1996), amelyeknek maga is előadója volt és anyagaikat s. a. r. Halála előtt