Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

B

19

Bányai

törte a vh., majd az impériumváltás; az Erdélyben maradás mellett döntött. 1919-ben az abrudbányai (Abrud, Románia) tanint.-ből eltanácsolták, így hazament Székelyföldre, előbb (1920–1931) Székelykeresztúron (Cristuru Secuiesc, Románia), majd 1931-től Székelyudvarhelyen vállalt tanári állást. 1921-től a Román Földtani Int. külső munkatársa lett, de szakmai intézményen belül nem alkalmazták, miként a többi Erdélyben maradt kiváló geológus társai (Balogh Ernő, Török Zoltán, Tulogdy János) egyikét sem. Ércmikroszkópiával nem tudott tovább foglalkozni, így olyan területekre fordította figyelmét, amelyeket int.-i háttér nélkül is művelni tudott. Ezek közül messze kiemelkedik a székelyföldi ásványvizek kutatása, feltérképezése. 1931 őszén egy maga által szerk., kiadott és terjesztett folyóiratot indított Székely

ség címmel, amelynek utolsó száma 1944. jún.-ban jelent meg. E folyóirat mellékleteként számos nagyléptékű helyismereti monográfiát szerk., írt, adott ki. Az erdélyi magyarság kultúrtörténetében a természettud.-ok, a balneológia és a honismeret terén a kor legkiválóbb értelmiségi képviselőivel egyenlő rangra emelkedett. Mindezek ellenére É-Erdély 1940-es visszacsatolása után sem került állami támogatású szakintézménybe. Ismét (immáron az ifj. Lóczy Lajos ig.-sága alatt) csak külső munkatársként került a Földtani Int.hez, azzal a megbízatással, hogy a székelyföldi ásványvizeket kutassa. Így lett a maga teremtette Orbán Balázs Borvízkutató Int. alfája és omegája. Szakmai téren kiváló eredményeket ért el a földtani térképezésben, az érckutatás, a kőszénkutatás, vmint a székelyföldi ásvány- és gyógyvízkutatás és -feltárás területén. Ismertek és elismertek természetföldrajzi, geomorfológiai, hidrográfiai, botanikai, őslénytani, vegytani, vmint oktatás-módszertani tanulmányai is. Figyelme kiterjedt még a néprajz, a régészet, a történelem és a tud.-történet területeire is. Több mint 110 szakdolgozatot közölt. Igen széles tud.-népszerűsítő tevékenységet fejtett ki, talán a fél ezret is megközelítő cikket írt a fentebb sorolt tud.-területek teljes palettáján. A Székely Nemzeti Múz

.-mal tevékenysége kezdetétől igen jó kapcsolatokat ápolt; Csutak Vilmos ig.-sága alatt, 1928-tól az intézmény külső munkatársa lett, ebben a keretben együtt törekedtek Orbán Balázs szellemiségének folytatására, egyúttal keresték főműve (A Székelyföld leírása) újbóli kiadatásának lehetősé

gét is. Szintén e szellemben és e Múz.-mal való együttműködés keretében szervezte évente az interdiszciplináris székelyföldi kutatóutakat (1934–1939). Jó kapcsolatot ápolt az Erdélyi Múz.-Egyesülettel (EME) is. Hagyatékát: könyvtárát, kéziratait, kőzetgyűjt.-ét a Haáz Rezső nevét viselő Székelyudvarhelyi Múz.

külön részlege (személyes örökségeként) őrzi. –A bp.-i Természettud.-i Társulat Bugát Pál-díja (1928), a Magyarhoni Földtani T

ársulat aranyoklevele (1965). Nyugdíjba vonulásakor a román államtól is kapott kitüntetést. – Írói álnevei: Jancsi bácsi (a Cimbo

ra c. folyóiratban), Siculus, Székely Tivadar. Nevét viseli a székelyudvarhelyi B. J. Műszaki Szakközépisk. Az Erdélyi M. Közművelődési Egyesület (EMKE) 1992-ben B. J.-díjat alapított az erdélyi és moldvai magyarság népi kultúrájának feltárásában jeleskedő kutatók eredményeinek honorálására.

F. m.: A székelyföldi ásványvizek lerakodásának geo

lógiája. In: Balogh Ernő (szerk): Szádeczky-Kardoss Gyula emlékkönyv (Cluj–Kolozsvár, 1933, 29–54. p.); A Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai (a Székelység

melléklete, Odorhei, 1938). Ásványvizek világa, Gyógylápok és források, Természetes gázforrások, A Székelyföld földtani viszonyai, A székelyföld tájai. In: Dávid József (szerk.): Székelyföld írásban és képekben (Bp., 1941, 23–31., 95–155. p.); A hazai gyógyvizeink eredete (Hidrológiai közlöny, XXII/7–12. 1942, 229–254. p.); A Magyar Autonóm Tartomány hasznosítható ás

ványi kincsei (Bukarest, 1957);

Népies bányászkodás a Székelyföldön. In: Kós Károly, Faragó József (szerk.): Népismereti dolgozatok, IV. (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981, 35–50. p.).

Irod.: Kónya Á

dám: B. J. 1886–1971 (Földrajzi köz

lemények, Ú

j folyam, XIX[XCV]/2–3. 1971, 235–236. p.); Kisgyörgy Z

oltán: dr. B. J. emlékezete (Földtani közlöny, 103/2. 1971, 117–122. p.); Miklóssy V. Vilmos: Dr. B. J. In: Kós Károly, Faragó József (szerk.): Népismereti dolgozatok IV. (Bukarest, 1981, 49. p.). [Szabó Attila]: B. J. In: RMIL 160–161. p.; Kisgyörgy Zoltán: B. J. tudományos munkássága. In: Emlékkönyv a Kézdivásárhelyi Múzeum 25. évfordulójára. Tanulmányok (Sepsiszentgyörgy, 1997, 105–114. p., bibl.-val); Wanek Ferenc: B. J. emlékezete. In: Tóth Attila (szerk.): XI. Székelyföldi Geológus Találkozó. B. J. Emlékkonferencia (Agora füzetek, 4. 2009, 6–14. p., bibl.-val). B. J. In: Réthy Károly, Tóth János (szerk.): Nagybánya és Máramaros vidékének földtani, ásványtani, kőolajipari kutatói a XX. század közepéig (Zalaegerszeg, M. Olajipari Múz., 2010, 40. p.); Boér Hunor: B. J. (1886–1971), a székelyföldi építő (Honismeret, XXXIX/6. 2011, 17–19. p.); Bárdi Nándor: B. J. kézirathagyatéka a székelyudvarhelyi Haáz Rezső