Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
336 Szőnyi is megjelenik a természettud.-i motívum. A Miskolc-tapolcai barlangfürdőben lévő térplasztikáján ősi kagylók, csigák, különböző tengeri élőlények lenyomata és domborítása látható. Bp.-en a Fillér utcában felállított térplasztikáját szintén ősmaradványok ihlették. – Nagykónyi díszpolgára (1999), a Főv. Pro Civibus érme (2012), a M. Természettud.-i Múz. Pro Studio et Fidei érme (2012). Fotó: a család tulajdona Kecskeméti Tibor Szőnyi Eszter; T. Szőnyi Eszter (1945. dec. 6. Mosonmagyaróvár – 2011. márc. 21. Győr): régész, múzeumig. – Szülei: vitéz Szőnyi Miklós és Fray Irén. Férje (1970-től) Tomka Péter régész. Gyermekei: Gábor (1971–) régész, Borbála (1976–) pszichológus. Miután édesapját Meszlényi Róbert őrnagy koncepciós büntetőperének IV. rendű vádlottjaként 1951-ben 10 évi fegyházra ítélték, a csonka család az édesanya szülőhelyére, Szombathelyre költözött. – Ált. és középisk.-i tanulmányait Szombathelyen végezte. Az ELTE BTK-n régész–történelem szakon szerzett diplomát (1965–1970). Egy.-i doktor (Győr római kori topográfiájának feldolgozásával, 1984). – 1970. szept. 1-jétől haláláig a győri Xántus János Múz. régésze, 1993. júl. 1-jétől mb., 1994. júl. 1-jétől 2004. márc. 1-jéig kinevezett vezetője, egyben a Győr-Moson-Sopron Megyei Múz.-ok Igazgatóságának ig.-ja. – Kutatási területei: Győr és környé ke római kora, városok (Mursella, Scarbantia), katonai táborok (Arrabona), villák (Fertőrákos, Győrszentiván) és temetők (Győr) feltárása, a római kerámia. A megye archeológiai terepmunkájába már végzős egyetemistaként bekapcsolódott; 1969-ben Sopronban Tomka Péter, majd Jánossomorján és Máriakálnokon Pusztai Rezső mellett végzett feltárásokat. Győri muzeológusként első feladata az új állandó kiáll., ill. a múz.-i kőtár forgatókönyvének megírása, kiáll.-ok rendezése volt. Az 1970-es évek elején leletmentéseket végzett Fertő szentmiklóson (1971) és Győrben (1972). Győr szent ivánon egy római villát (1972-ben), Sopronban a Tábornok-házat tárta fel (1973). Rész vett Győr–Káptalandombon az ispáni vár feltárásában (1973). 1974-től Abda, Gönyű és Győrszentiván határában, az egykori limes vonalán végzett régészeti kutatásokat, Lébény–Barátföld-pusztán egy római hamvasztásos temetőt tárt fel. 1975-től 1989-ig apró részletekig terjedő ásatásokat végzett Árpás határában, a Rába és a Marcal között található egykori Mursella településen. Tomka Péterrel együtt végezte a sopronkőhidai rabtemetőben Szigethy Attila és mártírtársainak kegyeleti feltárását (1990. ápr. 17.–jún. 1., 1990. aug. 30.–okt. 16.). 1990-től az M1 autópálya Győrszentiván–Hegyeshalom szakaszának, vmint az ehhez csatlakozó M15 út vonalának előzetes régészeti feltárását koordinálta. 1993-tól a nagyobb infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárásokat vezette (MOL gázvezetékprogramok; bevásárló központok; Győr, Széchenyi tér). – Szakcikkei, tanulmányai az Archaeologiai Értesítő, az Acta Archaeologica Com municationes, az Alba Regia, a Soproni Szemle, az Archaelogica Austriaca, a VEAB Értesítő és első sorban az Arrabona hasábjain jelentek meg. Tudo mánynépszerűsítő cikkeit az Élet és Tudomány, a Kisalföldi Kalendárium és különböző megyei na pilapok tették közzé. – Barkóczi-díj (1992), Kuzsinszky Bálint-díj (2001), M. Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat, 2003). F. m.: Észak-Itáliából importált császárkori agyagcsészék a győri Xántus János Múzeumban (Arrabona, 14, 1972, 5–26. p.); A győri Kálvária utcai római temető. I–II. (Arrabona, 15, 1973, 5–67. p.; Arrabona, 16, 1974, 5–44. p.); Arrabona késő római temetői. I–II. (Arrabona, 21, 1979, 5–57. p.; Arrabona, 22–23, 1986, 5–34. p.); Arra bona topográfiája (Győr, 1992); Mursella municipium (Arrabona, 40, 2002, 51–90. p.). Irod.: Ki kicsoda Győr-Moson-Sopron megye helyismereti kutatásában. Szerk. Mennyeiné Várszegi Judit (Győr, 2006, 222–224. p.); Gabler Dénes: Bonae memoriae Sz. E. (Arrabona, 49/1, 2011, 7–9. p.). – Bibl.: Perjés Dorottya: T. Sz. E. publikációi (Arrabona, 49/1, 2011, 387–398. p.). Fotó: a szerző archívumából Perger Gyula Szőnyi László; Szőnyi I. László; Szőnyi (Czeizel) Ignác László, dr. (1875 Németpróna, Nyitra vm. – 1934. febr. 6. Bp.): művészeti író, könyvtáros. – A bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktori oklevelet (1899), majd levéltáros képesítést szerzett (1915). – Az Iparművészeti Múz. és Isk. Könyvtárának segédkönyvtárosa (1900-tól), az Iparművészeti Múz. segédőre (1906-tól), őre (1908-tól), ig. őre (1917-től), osztályig.-ja (1921-től), ig.-ja (1934-től). Az Iparművészeti Isk. előadója a kereskedelmi és jogi ismeretek témájában (1910-től). – Fő kutatási témája a vízjelek története, legfontosabb és módszertani szempontból úttörő munkája az Iparművészeti
