Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
321 Szatmári 271–275. p.); Harmath István: Sz. L. (Amerikai Magyar Szó, 2002. May 23–30., p. 21.); Ébli Gábor: Műgyűjtés, múzeum, mecenatúra. Esettanulmányok a jelenkori magyar gyűjtéstörténetből (Bp., Corvina, 2008, 48–49. p.); Szabó Csaba: Dr. Sz. L. és hagyatéka. In: Sárospataki Református Kollégium Alapítvány 1989–2009. Jubileumi kiadvány. Sárospatak–Budapest, 2009, 45–49. p.). – Hungarians in America. Ed. Desi K. Bognar (Mt. Vernon, NY, 1971, 195. p.); Prominent Hungarians (London, 1985, 523. p.; téves adat: 1944: PhD); Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona (Bp., 2000, 916–917. p.); Warner, Scott: Sz., Louis. In: The Oxford Encyclopedia of Food and Drink in America, vol. 2. (Oxford Univ. Press, 2004). – Relikviák Amerikában. Sz. L. gyűjteménye. Dokumentumfilm (Duna TV, 1995). Fotó: Sz. L. 1992-ben, AP Wire Press Photo, magángyűjtemény Fejős Zoltán Szatmári Sarolta; B. Szatmári (1941. ápr. 10. Sárospatak – 2018. dec. 3. Tatabánya): régész, történész. – Férje Bíró Endre régész-történész, a Komárom M.-i Múz.-i Szervezet kiala kítója. – Peda gógus családban született. Az ELTE BTK-n régész–történelem szakos középisk.-i tanárként végzett (1964-ben). A meghatározó tanár egyéniség László Gyula volt életében. Az avar peremterületek vizsgálata c. értekezésével az ELTE-n népvándorlás- és középkori, vmint római régészetből doktorált (1967). – Pályáját a tatai Kuny Domokos Múz. -ban kezdte, 1967-től az akkor megalakult megyei múz.-i szervezet tud.-os titkára, majd osztályvezetője, 1982-től mb. ig., 1984. szept.-től, férje nyugdíjba vonulása után, kinevezett megyei múzeumig. – A tatai múz.-nak otthont adó, a 14. sz. derekán épült vár 1962-től már kizárólagosan a múz. kezelésében állt; a kiemelt műemléképület feltárását 1964–1972 között ~ vezette. A helyreállított várban 1974-ben, a feltárás anyagára támaszkodva elkészült az új állandó kiáll.; a forgatókönyv megírásában és a kiáll. rendezésében meghatározó volt ~ közreműködése. A múz. régészeti feltárásainak sorában 1974-től a tatai Nagykert utcai középkori temető, a Tatabánya-Alsógalla avar temető, az Oroszlány-Borbála-telepi avar temető stb. ásatását vezette. Vallotta, hogy muzeológusként több szakterület műtárgyaihoz is érdemi hozzáértés szükséges, hiszen a vidéki múz.-ok, megszervezésük kezdeti szakaszában, néhány szakemberre alapozott intézmények voltak. Kiemelkedett a képzőművészeti gyűjt.-ek fejlesztése iránti elkötelezettsége. – Megindította a Komárom M.-i Múz.-i Szervezet Tudományos Füzetek -sorozatát. Szervezte a már 1964-ben létrehozott Múzeumbaráti Kört és összefogta a Komárom m.-i honismereti mozgalmat. A Komárom M.-i Műemléki Albiz. titkára, továbbá a szakmin.-i tanácsadó testület, az Orsz. Múz.-i Tanács tagja volt. 1986-ban újraindította az 1968-ban első, s hosszú ideig egyetlen kötetként megjelent Komárom Megyei Múzeumok Közleményeit. 1989-től megbízták a Központi Múz.-i Igazgatóság (Budapest) vezetésével, pályájában ez a szorosabb értelemben vett, régészi-történészi kutatási feladatoktól való eltávolodást jelentette. A gazdasági, kiállításrendezési, restaurálási szervező intézmény élén állt 1991-ig, a politikai-társadalmi változásokkal bekövetkező, 1991. évi megszűnéséig. Ezután 1999-ig a MUSEION Kft. múz.-i kiáll.-ok rendezését és műtárgymásoló kerámiaműhelyét irányító művészeti ig.-ként dolgozott. 1998–2002 között Tatán önkormányzati képviselőként, a Kulturális és Műemléki Biz. elnökeként is tevékenykedett. A közgyűjt.-i munkához a M. Mezőgazdasági Múz. főigh.-i posztjának elnyerésével tért vissza (2000– 2010), ezután mint főtanácsos dolgozott a múz.-ban (2011). Kiemelt szakmai feladataként vezette a megújuló új állandó kiáll. elkészítését. Behatóan tanulmányozta Alpár Ignác műépítész, a Millenniumi Kiáll. Történelmi Főcsoportja historizáló épületegyüttese alkotójának munkásságát. – Foglalkoztatta Tata és a megye helytörténete, ennek eredménye a Tata története című kétkötetes monográfia megszületése, amelyben a honfoglalástól a mohácsi vészig terjedő időszak történetét írta meg (1979). Érdeklődési körében sajátos színfoltként jelentkezett a borrendekhez fűződő kapcsolata. A Lorántffy Zsuzsanna Borrend elnöke volt 2008. ápr.-tól 2009 dec.-éig. – Min.-i Dicséret (1970), Ortutay Gyula-emlékérem (1979), Pro Urbe – Tata Városért Emlékérem (1989), Munka Érdemrend ezüst fokozata (a vár története dokumentálásában elért eredményeiért, 1981), Móra Ferenc-emlékérem (1974), Széchényi Ferenc-díj (2008). F. m.: A tatai vár feltárása (Műemlékvédelem, 15, 1971. 2, 76–80. p.); Előzetes jelentés a tatai vár ásatásáról (Archaeologiai Értesítő, 101, 1974. 1, 45–53. p.); Das
