Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

S

307

Szablyár

Kőszegen, a család gyárának mérnökeként kezdett dolgozott (1946–1949). Az államosítás után a József Nádor Műszaki és Gazdaságtud.-i Egy., ill. a BME Vegyészmérnöki Kar Ált. és Analitikai Kémiai Tanszék tanársegéde (1949–1963), egy.-i adjunktusa (1963–1968), egy.-i docense (1968–1971), egy.-i tanára (1971–1993. dec. 31.), emeritusz professzora (1994-től). 1972-től nyugállományba vonulásáig az Orsz. Műszaki Múz.

főig.-ja, majd nyugdíjas tud.-os tanácsadója (1994-től). – Technikatörténettel, elsősorban az analitikai kémia és a mo.-i kémia tudománytörténetével foglalkozott. Múzeumig.-ként vezető szerepet játszott a mo.-i műszaki értékek muzeális megőrzésének terén. Tanulmányokat írt a kémiatörténet jelentős alakjairól. 400 tud.-os közleménye és 27 könyve jelent meg magyarul és idegen nyelven. A Technikatör

téneti Szemle főszerk.-je. – A MTESZ Tud.- és Technikatörténeti Biz.-ának alelnöke (1971), elnöke, az International Union for History of Sciences and Technology, a FECS (Federation of European Chemical Societies) Kémiatörténeti Biz. alelnöke, a M. Kémikusok Egyesülete Kémia- és Vegyipartörténeti Szakosztályának alelnöke, a Közép-Európai Műszaki Múz.-ok Együttműködési Uniójának alapító elnöke (MUT, 1991), az MTA Tudománytörténeti Komplex Biz.-nak tagja. – A MTA l. tagja (1995), r. tagja (2004). – Dexter-díj (American Chemical Society, 1970), Széchenyi-díj (1991), Európa-díj (Federation of European Chemical Societies, 1996), MTESZ-díj (1996). A BME Tanácsa gyémántdiplomát adományozott mérnöki munkájáért.

F. m.: Az analitikai kémia módszereinek kialakulása

(Bp., 1960); Az elemek nyomában

(Bp., 1961); A kísérletezés úttörői a 19. században (Bp. 1963); History of Analytical Chemistry (London, 1966; németül: Braunschweig, 1966; oroszul: Moszkva, 1984; japán nyelven: Tokyo, 1988); A Magyar Vegyészeti Múzeum terveiről. Szekeres Gáborral (Magyar Kémikusok Lapja, 21, 1966. 12., 627–632. p.); Lavoisier és kora (Bp., 1968; németül: Stuttgart, 1973; angolul: London, 1977); A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának története. Holló Jánossal (Bp., 1971); A kémia története Magyarországon

. Szőkefal

vi-Nagy Zoltánnal (Bp., 1972); Than Károly

(A Múlt Magyar Tudósai. Bp., 1972); Winkler Lajos (A Múlt Magyar Tudósai. Bp., 1975); Katonatisztből kémikus, kémikusból hadvezér: Görgey Arthur (Magyar Kémikusok Lapja, 48, 1993. 6., 254–257. p.); The 50 years following Mosander. C. Evans-szel. In

: Episodes from the History of Rare Elements. Ed. C. Evans (Dordrecht–Boston–London, 1996, 55–65. p.); A magyar kémia művelődéstörténete

(Bp., 1998); Magyar tudománytörténeti tabló, előtérben a kémia (MTA Székfoglalók 1995–1998. II. Bp., 1999); A tellúr felfedezése és annak utójátéka (Magyar Kémikusok Lapja, 54, 1999. 7–8., 334–337. p.).

Irod.: Sz. F. professzor akadémikus köszöntése 80. születésnapja alkalmából (műveinek bibliográfiájával) (Technikatörténeti Szemle, XXV, 2003., 9–38. p.); Sz. F. akadémikus 80 éves (Magyar Kémikusok Lapja, 58, 2003. 12., 423. p.); Vámos Éva: Búcsú Sz. F.-től (Magyar Múzeumok, 11, 2006. 2., 53–54. p.); Inczédy János: Megemlékezés (Magyar Tudomány, 167, 2006. 8., 1022–1024. p.); Vámos Éva: Sz. F. (Magyar Kémikusok Lapja, 61, 2006. 8., 249–250. p.); Tömpe Péter: Sz. F. (Magyar Kémikusok Lapja, 65, 2010. 10., 334. p.); RÚL 17: 25. p.

Fotó: Országos Műszaki Múz., 1993.

Próder István

Szablyár Péter (1948. júl. 13. Bp. – 2013. dec. 9. Bp.): geológus, kohómérnök, barlangkutató, helytörténész, tájházalapító. – Nagyapja dr. Banner Benedek (1884. ápr. 25. Székudvar – 1968. szept. 24. Bp.) régész, néprajzkutató, földrajztanár. Nagyapja öccse dr. Banner János (1888. márc. 6. Székudvar – 1971. jún. 29. Bp.) régész, néprajzkutató, egy.-i tanár, a történelemtud.-ok doktora (1957). – A Bp-i Szabó József Geológiai Technikumban érettségizett (1964), ahol a barlangkutató csoport ifjúsági vezetője volt (1963–1966). A miskolci Nehézipari Műszaki Egy.en szerzett kohómérnök diplomát (1974). – Életpályája indulásakor meghatározó szerepet játszottak a gyakorlati, terepi barlangkutatások. 1976-ban kapcsolódott be a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör (FTSK) Barlang-kutató Szakosztályának munkájába. A gyakorlati (Pilis, Vértes, Cserhát hegységek barlangjai) feltárások mellett foglalkozott elméleti kérdésekkel is, a barlangtérképezés és -nyilvántartás modernizálását tűzte ki célul. Tagja volt a líbiai bir al-ghanam-i gipszkarszt barlang feltárását, dokumentálását végző kutatócsoportnak (1981). Nagyívű terveket készített a budai barlangok turisztikai hasznosítására (1990–1991). A Szemlő-hegyi-barlang feletti Barlangkutató Emlékhelyet kezdeményezése nyomán avatták fel (1993. jún. 18.). Létrehozta a Színlő Barlangi és Vendégforgalmi Kft.-t (1991, Borzsák Péterrel), később önállóan működtette a nemzeti parkok és a barlangok idegenfor-