Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
293 Schwarcz körökben. Utódjául Szent-Ivány Hubertus Józsefet szemelte ki, aki ~ ig.-i kinevezését követően, 1936-ban vette át a gyűjt. vezetését. Felelős muzeológusként azonosult a trianoni békediktátum utáni Mo. művelődéspolitikájával és törekvéseivel, ezeknek hivatali eszközökkel is érvényt szerzett. Mindez kedvezőtlenül befolyásolta személyének 1945 utáni megítélését. Talán ezzel magyarázható, hogy a II. vh. után sem múz.-i, sem egyéb szakmai körökben már nem találkozunk a nevével, hivatalosan senki nem emlékezett meg róla. Munkássága mindazonáltal jelentős: muzeológiai tevékenysége teremtette meg a szakmai alapot az 1950-es éveket követő lepkekutatásokhoz, amelyeket Gozmány László és Kovács Lajos neve fémjelez. F. m.: Beitrag zum Studium des Verhaeltnisses von Rüc kenmarksbau und Extremitaetenentwicklung (Journal für Psychologie und Neurologie, 9, 1907, 1–14. p.); Az Oxytrypia orbiculosa Esp. fejlődési viszonyai (Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici, 10, 1912, 617–637. p.); Eine neue europaeische Psodos-Art im Vergleich zur coracina-Gruppe und Ps. alpinata Scop (Internationale Entomologische Zeitschrift, 2 4(3), 1930, 25–32. p.); Studien über zwei oft verwechselte Lycaeniden: Lycaeides argyrognomon Bgstr. und Lycaeides ismenias Meigen (Insularis Leech) und deren Rassen in Mittelund Ost-Europa. Henri Stempfferrel (Internationale Entomologische Zeitschrift, 25(43), 1932, 429–437. p., (44), 441–447. p., (45), 449–457. p.). Irod.: Bálint Zsolt–Katona Gergely: X úr = Sch. A., állattári igazgató (Lepkés könyvek. http.//lepkekonyvek. blog.hu/2012/12/05/x-úr_schmidt_antal 2012); Bálint Zsolt–Katona Gergely: A lepkész Sch. A. (1880–1996): a muzeológus és az igazgató öröksége a Magyar Természettudományi Múzeumban (Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, 106, 2014, 23–51. p.); Vig Károly: A titokzatos X úr, azaz Sch. A. In: Vig Károly: A rovartani kutatások története Magyarországon (Szombathely, 2019, 222–225. p.). Fotó: S. A. 1918-ban, MTM Bálint Zsolt Schwarcz Katalin; Szalay Katalin (1944. okt. 15. Bp. – 2012. jan. 7. Bp.): történész, könyvtáros. – Édesapja, Szalai Béla földrajz–történelem szakos tanár, kultuszmin.-i vezető köztisztviselő, édesanyja Feigler Mária háztartásbeli. (~ családnevét helytelenül, y-nal írták az anyakönyvbe.) Férje Schwarcz Jenő, könyvtáros a Központi Statisztikai Hivatalban. – A művelt, értelmiségi családban született ~t öt testvérével és édesanyjával együtt 1951. jún. 21-én – politikai okokból – Szent Imre herceg úti lakásukból kitelepítették Egyekre (Hajdú-Bihar m.), majd néhány hónap után Kaposszerdahelyre; édesapja ekkor már politikai fogolyként börtönben volt. A kitelepítés megszüntetése után a család Nagymarosra, 1956 után Bp.-re költözött. 1956-ban apja is kiszabadult. Debrecenben, a Miasz szonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Svetits Nevelőint.-ében tanult és érettségizett (1959–1963). Az ELTE BTK-n l. képzésben elvégezte a történelem tanári és könyvtárosi szakot (1974–1979). Egy.-i doktori disszertációját (Hogyan tükröződnek Magyarország 1828–1847. évi államháztartásának eredményei a Tafeln köteteiben) 1983-ban védte meg. – 1963-tól a Semmelweis Egy. Szülészeti Klinikáján orvosírnok; közben elvégezte az Orvostud.-i Könyvtár által indított segédkönyvtáros-képző tanf.-ot. Az MTA Központi Könyvtárának reprográfiai osztályán (1968-tól), majd a Központi Statisztikai Hivatalban olvasószolgálati szakreferensként dolgozott (1970-től). 1985-től a Bp.-i Történeti Múz. (BTM) munkatársa, majd megbízott könyvtárvezető, végül nyugdíjba vonulásáig könyvtári osztályvezető volt (1991–2003). – Kutatási területei: könyv- és könyvtártörténet, bibl., olvasmánytörténet, rendtörténet és 19. sz.-i gazdaságtörténet. Buda visszafoglalása külföldi forrásainak felmérésével kapcsolatos kutatásait végül átadta egy kollégájának, majd, miután férjével együtt Pilisborosjenőre költözött, főként egyháztörténettel foglalkozott, kutatta a klarissza rend, a ferencesek történetét, ill. klarissza apácák (pl. Csáky Éva Franciska) élettörténetét, jó kollegiális kapcsolatokat kiépítve a szerzetes barátok és a női rend vezetőivel. Sokat tartózkodott a szécsényi klarissza kolostor meditációs környezetében; ennek is köszönhetően születhetett meg három legfontosabb műve és a BTM-ben rendezett, rendhagyó kiáll. („Koldus szegényen, királyi gaz dagon”– Klarisszák az egykori fővárosban, 2003). A BTM számára is értékes intézménytörténeti, bibl.-i műveket írt, és kollégái számára elősegítette az ezzel kapcsolatos kutatásokat. Számos művet lektorált, szerk. Tanulmányai jelentek meg a Történelmi Szemle , a Statisztikai Szemle és a Pest-budai Hírmondó hasábjain. Statisztikai kutatásainak összefoglalóját a „Magyarország történeti kronológiája” 2. kötetében adták közre.
