Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
S
287 Sabján suth Lajos Tudományegy. Néprajzi Tanszékén (1980), ahol kitüntetéses diplomával végzett (1985). Szakdolgozatának témájául a népi cserépkályhákat választotta, a téma iránti érdeklődése egész életpályáját végig kísérte. – 1976. jún. 25-étől közel 33 éven át dolgozott a Szabadtéri Néprajzi Múz. -ban (Skanzen, SZNM). Építészként hamar meghatározó szerepet kapott az intézményben az épületbontások és áttelepítések során. A Skanzen műteremvezetőjeként számos épület kiviteli tervének elkészítése, szinte valamennyi tüzelőberendezésének megtervezése, 2006-ig a kivitelezés gyakorlati ellenőrzése kapcsolódott a nevéhez. Érdeklődése az 1980–1990-es évektől az öntöttvas kályhák kutatására is kiterjedt, a SZNM-ba jórészt általa begyűjtött típusok történetét is felkutatta, korábban kevéssé alkalmazott forrástípusokat, mint a gyári katalógusokat is kiaknázva. A kutatás eredményeit Az öntöttvas dicsérete c. kiáll. mutatta be Bp.-en, majd Szentendrén (1998–1999). A Néprajzi Osztály munkatársa (1997-től), fontos szerepet játszott az épülő tájegységek építészeti előkészítésében, a bontások irányításában és dokumentálásában. Az Alföldi mezővárossal kapcsolatos feladatokkal párhuzamosan a Felföldi mezőváros tájegység Mádi kapásházának és Mádi kereskedőházának berendezése és a Volt egyszer egy kemence c. kiáll. megvalósítása is a nevéhez fűződik (2003–2006). A 2010-ben megnyílt Észak-magyarországi falu tájegység előkészítése során a korai bontások résztvevője volt. Utolsó terepmunkái közé tartoztak az Erdélyi tájegység előkészítéséhez kapcsolódó felmérőtáborok (Magyarzsákod), majd épületfelmérés Homoródalmáson (2007). Grafikusi, művészi tehetsége megnyilatkozott tárgyrajzain, berendezési tervein egyaránt, a múz.-i kiáll.-i katalógusok, vagy a gyerekeknek szóló feladatsorok rajzai őrzik sajátos rajzstílusát. – Speciális néprajzi és építészi tudásával szakértőként a hazai, főként középkori régészet munkáját támogatta. A 2000-es évek elején részese volt az egy.-i oktatásnak Bp.-en és Debrecenben, építész, néprajzos és régész hallgatók számára tartott előadásokat, Karcagon tanulmányi bontást szervezett a Skanzen munkatársaival (2003, 2004). Az építészeti, néprajzi témájú konferenciák mellett restaurátori tanácskozások előadója is volt. Gyakorlati tudása, a néprajz és az építészet számára eggyé ötvözött tapasztalata, élvezetes, ugyanakkor érthető, világos előadásmódja időtálló tudást adott hallgatói és munkatársai számára. Világos leírásai, a történeti források közreadása és mérnöki pontosságú rajzai több generáció – nemcsak szakmabeliek – számára a tüzelőberendezések szakavatott, ám a gyakorlati építészetben is helytálló tudósává avatták. – A SZNM tájegységeket előkészítő épületbontásai és kutatásai révén készült tanulmányait a Ház és Emberben, a múz. évkönyvében és konferenci aköteteiben adta közre. A tüzelőberendezések speciális típusa, a cserépkályha kutatása több évtizeden át vonzotta. Első önálló, több kiadást megért könyvét, A búbos kemencé t (1988) további kötetek követték. Monografikus igénnyel, gazdag illusztrációs anyaggal dolgozta fel a különböző tüzelőberendezések típusait, a kemencék után a takaréktűzhelyet (2002), a mászókéményes konyhát (2004), majd az öntöttvas tűzhelyeket (2013). F. m.: Az őcsényi ház bontása (Zentai Tündével, Ház és Ember 2. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei, 1984, 175–202. p.); A búbos kemence (Múzsák, Bp., 1988); Népi cserépkályhák (Múzsák, Bp., 1992); Történeti és régészeti adatok a balaton-felvidéki tüzelőberendezések kialakulásához. In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szerk. Cseri Miklós, S. Lackovits Emőke (Szentendre–Veszprém, 1997, 125–142. p.); A visegrádi királyi palota kályhái és kályhacsempe leletei (Kocsis Edittel, Mátyás Király Múz., Visegrád, 1998); A búbos kemence (Népi kultúra, Terc Kiadó, Bp., 2002, 2013); A takaréktűzhely (Népi kultúra, Terc Kiadó, Bp., 2002); A mászókéményes konyha (Népi kultúra, Terc Kiadó, Bp., 2004); Nagy kályhakönyv (Sprinter Kiadó, Bp., 2004): Hagyományos falak Népi kultúra. (Buzás Miklóssal, Népi kultúra, Terc Kiadó, Bp., 2005); Tetőfedé sek (Népi kultúra, Terc Kiadó, Bp., 2007); A diósgyőri vár középkori kályhacsempéi (Boldizsár Péterrel és Kocsis Edittel, Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 6, Miskolc, 2007); Öntöttvas kályhák (Lengyel Károllyal, L. Kiss Katalinnal, Népi kultúra, Terc Kiadó, Bp., 2013). Irod.: Bereczki Ibolya: A népi építészet szolgálatában – Emlékezés S. T.-ra. In: Kmellár Viktória (szerk.): Tájházi TudásTár 3. Tájházaink megújítása – hagyományos népi építészeti technológiák (SZNM, Szentendre, 2020, 111–117. p.); Bereczki Ibolya (összeáll.): Válogatás S. T. néprajzi írásaiból. In: Kmellár Viktória (szerk.): Tájházi TudásTár 3. Tájházaink megújítása – hagyományos népi építészeti technológiák (SZNM, Szentendre, 2020, 118–121. p.). Fotó: Deim Péter felv., Szabadtéri Néprajzi Múz., Szentendre, 2008 k. Bereczki Ibolya
