Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

N

246

Nagy

Mecsei Éva: In memoriam dr. N. F. (Ibrányi Híradó, 2016. dec.); Kujbusné Mecsei Éva: N. F. 1944–2016 (Levéltári Szemle, 66, 2016. 4., 107–109. p.); Margócsy József: Ibránytól Ibrányig. – N. F. pályájának állomásai (Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv. XVIII. 2008, 13–16. p.).

Fotó: N. F. emlékére, Erdélyi Tamás felv., Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 51. 2016. 4., 114–116. p.

Németh Péter

Nagy Géza (1930. jún. 9. Karcsa – 2002. aug. 5. Karcsa): tanár, néprajzkutató, múzeumvezető. – A sárospataki Ref. Koll. Gimn.-ában tanult, majd az egri tanárképző főisk. m.–történelem szakán kapott ált. isk.-i tanári diplomát (1965). – Karcsán, az ált. isk.ban tanított (1959-től), ahol a diákok számára létrehozta az Erdélyi János honismereti szakkört (1960–1989); diákjaival végzett néprajzi gyűjtésekből két önálló kötet született. A főisk. befejezésekor már gyakorlott néprajzi gyűjtő volt. Főként Ujszászy Kálmán és a Sárospataki Népfőisk. oltotta be a „falumunka” szeretetével, amit múz.-i szakemberek és a honismereti mozgalom szervezői erősítettek. Gyűjtőmunkája során főként szülőfaluja, Karcsa hagyományainak feltárására vállalkozott, de kitekintéssel volt a Bodrogköz egészére is. Bár fontos segítője volt a néprajznak és a múzeumügynek, csak rövid idő adatott neki a főállású múz.-i munkára: a pácini Bodrogközi Múz. ig.-jaként (1987–1993) és egyetlen szakem

bereként kamatoztathatta tudását. A megyei múz. munkatársaival együtt készítette el a felújított pácini reneszánsz kastély első állandó kiáll.-át. Új státusában is folytathatta a történeti táj tárgyi és szellemi örökségének feltárását. Gyűjtései alapozták meg a halála után megnyitott Karcsai Tájház kiáll.-át (2004); az abban kialakított em

lékszoba életútját és néprajzi tevékenységét mutatja be. Szerk. a Karcsai Króniká

t, 1989-ben út

jára indította a Bodrogközi Füzetek

sorozatát. Publikációinak száma közel 200. – A M. Néprajzi Társaság, a M. Történelmi Társulat, a M. Pedagógiai Társaság, a Comenius Társaság tagja, a Kazinczy Ferenc Társaság egyik alapítója, a Bodrogközi Közművelődési Egyesület szakosztályelnöke, a TIT sátoraljaújhelyi csoportjának elnökségi tagja, a Borsod-Abaúj-Zemplén M.-i Akad.-i Biz tagja. – Sebestyén Gyula-díj (1968), Ortutay Gyula-emlékérem (1980), Apáczai Csere János-díj (1986), a Kazinczy Ferenc Társaság emlékplakettje (1993), Csűry Bálint-emlékérem (1994), a Honismereti Szövetség Notitia Hungariae emlékpakettje (1994), Borsod-Abaúj-Zemplén m. Alkotói Díja (1995), a Herman Ottó Múzeum Pro Museo-plakettje (2000). Karcsa község első díszpolgárárává választották (2000). – Egykori lakóházában 2020-ban avatták fel a N. G. Emlék- és Vendégházat. Nevét viseli a karcsai N. G. Művelődési Központ is.

F. m.: Karcsai népmesék

(Új Magyar Népköltési Gyűjte

mény XX–XXI. Bp., 1985); Karcsai szólások és közmondá

sok (Bp., 1987); Bodrogközi tájszótár

(Bodrogközi Füzetek 4–5. Pácin, 1992); A magyarországi Bodrogköz földrajzi nevei (Bodrogközi Füzetek 6–8. Pácin, 1994); Bodrog

közi balladák. I–II. (Karcsa–Pácin, 1996); A Bodrogköz helytörténeti és néprajzi bibliográfiája 1837–1997. I–II. (Bodrogközi Füzetek 12–13. Sárospatak–Karcsa, 1999); Az ezeréves Karcsa krónikája (Karcsa, 2002). Irod.: Balassa Iván: N. G., a Bodrogköz kutatója (Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve 9. Sátoraljaújhely, 1997, 405–409. p.); Kováts Dániel: N. G. életműve (1930–2002) (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLI. Miskolc, 2002, 505–510. p.); Viga Gyula: N. G. (1930–2002) (Néprajzi Hírek, 2003. 1–2., 77–82. p.). Fotó: a család tulajdona

Viga Gyula

Nagy István Zoltán (1928. febr. 28. Erdőkövesd – 2017. márc. 26. Bp.): középisk.-i tanár, paleontológus. – Az Egri Tanítóképzőben tanítói oklevelet (1944–1948), az ELTE TTK biológia–

földrajz szakán középisk.-i tanári diplomát szerzett (1949–1953). – Friss diplomásként a M. Állami Földtani Int.-be került (1953); először a Múz.-i Osztályon, majd az Őslénytani Osztályon dolgozott. Evolúciós témájú kandidátusi képzését önálló aspiránsként a Bp.-i Orvostud.-i Egy. Fejlődéstani Tanszékén kezdte (1961). Témája utolsó kutatási szakaszában nagyrészt fosszilis anyagra volt szüksége, ezért áthelyezték a Természettud.-i Múz.

Föld- és Ős

lénytárába (1967); ott nyerte el kandidátusi fokozatát is (1969). Tud.-os pályafutása a múz.-ban