Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
M
240 Muhoray kezdte. 1956-tól egy évig a MNM-ban dolgozott tud.-os kisegítőként. Ezt követően néhány évig kereskedelmi pályára kényszerült. 1962-től az OSZK-ban dolgozott, majd 1966-tól a MNM Központi Régészeti Könyvtárába került, ahol megkezdhette tud.-os kutatásait klasszika-filológia, antik vallástörténet és kultúrtörténet terén. Tud.-os érdeklődése elsősorban a táblás játékok szakrális eredete és az antik kultúrákban betöltött szerepe felé fordult. Az édesanyja által létrehozott, vele együtt közösen gyarapított, megörökölt és továbbfejlesztett polgári játékgyűjt.-t 1998-ban bízta Székesfehérvár önkormányzatára. Az anyagot 2011-ig Fehérvári Babaház néven állították ki, 2012-től a Hetedhét Játékmúz. (Szent István Király Múz.) őrzi, gondozza és mutatja be. A több ezer darabos, kvalitásos gyűjt. az európai játékkészítés és játékgyártás fénykorát reprezentálja, babaszobákba rendezve. A hazai játékkiáll.-ok, játék témájú rendezvények ~ játéktörténeti tudása nyomán bontakoztak ki a 20. sz. második felében. Forgatókönyvére épült a MNM-ban 1969-ben megrendezett Gyermeki játékok c. kiáll., amelynek nagy hatása volt a játék iránti érdeklődés és gyűjtés megindulására. Figyelemmel kísérte és szakértelmével támogatta a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúz. és Műhely lét rejöttét (1981). A Kiss Áron M. Játék Társaságnak alapító tagja (1987), a Fehérvári Babaházban rendezett konferenciáknak és a Győri Babakonferenciáknak rendszeres előadója volt. Játéktörténeti írásaival és szakfordításaival elérhetővé tette a szakirodalmat a hazai érdeklődők számára. Külföldi szaklapokban is publikált, a külföldi játékszakértők gyakran hivatkoztak munkáikban gyűjt.-ének tárgyaira. Rendszeresen szerepelt televíziós és rádiós beszélgetésekben. – Kiss Áron Játék Társaság Kiss Áron díja (1996), Székesfehérvár Megyei Jogú Város tb. polgára (2000), Nemzeti Kulturális Örökség Min.-a miniszteri elismerése (2001), Móra Ferenc-díj (2001), M. Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje (2003), Székesfehérvár Megyei Jogú Város posztumusz díszpolgára (2012). F. m.: Larentia and the Gold (Acta Archaeologica, 25, 1973, 241–264. p.); Egy nap a babaházban (Bp., 1985); Játék és világkép (Forrás, 27, 1985, 3–14. p.); A játékszerek történetéről és a Moskovszky–Auer család gyűjtéséről (Fe hérvári Babaház – Moskovszky-gyűjt. Kiállításvezető. A Szent István Király Múzeum Közleményei, é. n. [2000]); Sors és játék. A táblás játékok eredete és őstörténete (Bp., 2004); A dobókocka és a játéktábla genezise (Sic Itur Ad Astra, 63, Bp., 2013, 17–24. p.). – Ford.: Goodfellow, Caroline: Ezerarcú babakönyv (Bp., 1994). Irod.: Györgyi Erzsébet: Búcsú dr. M. É.-tól (1925–2010) (Alba Regia, 39. Székesfehérvár, 2010, 265. p.); Nagy Veronika: Múzeum vagy „csak” játék? A Moskovszky gyűjtemény muzeológiai értelmezése (Néprajzi Látóhatár, 22, 2013. 2, 83–103. p.); Illyésné Ötvös Tünde: Levelek a Fürj utcából. In: Játék és tudomány a Hetedhét Játékmúzeumban (Székesfehérvár, 2017. 37–45. p.). * PIM Névtér: hibás halálozási adat: jan. 1.! Fotó: Gelencsér Ferenc felv., Szent István Király Múz. Nagy Veronika Muhoray György (1948. jan. 25. Tiszapüspöki – 2005. jan. 4. Siófok): mérnök, számítógépes szakember, folyóiratalapító, szerk. – Szülei Muhoray György (1913– 1993) m. kir. tüzér százados és Lauritz Márta. Apai nagyanyja az 1514. évi parasztháborút vezető Dózsa György leszármazottja. – A kocséri ált. isk.-ban, majd a kecskeméti piarista gimn.-ban tanult. Bár honvédtiszt szeretett volna lenni, tiszti főisk.-ra való felvételi kérelmét „egészségi okokra” hivatkozva elutasították. Így műszaki pályára ment, elvégezte a bajai Pollack Mihály Műszaki Főisk. vízellátás–csatornázás szakát, s tervező mérnökként dolgozott az UVA Tervező Vállalatnál Bp.-en és külföldön. Az 1990-es évek elejétől Jászberényben a Polgármesteri Hivatal Építési-, majd Kulturális és Sport Osztályán működött. 1995-ben megszervezte az első (azóta évenként megrendezett) Jász Világtalálkozót. 1995-ben felvetette a legújabb kori jászkapitány-választás gondolatát, amely 1998-tól vált valósággá. 1995. szept. 1-jétől a jászberényi Jász Múz. munkatársa volt, ahol helytörténettel, hon ismerettel, hagyományőrzéssel foglalkozott. Jó kapcsolatokat alakított ki a helyi egyesületekkel, szakkörökkel, segítette munkájukat, előadásokat tartott. Élt Kecskeméten, Bp.-en, Jászberényben, végül 1997-től Siófokon. Érdekelte saját családja, rokonsága története, s valamennyi lakóhelyén foglalkoztatta a település múltja és jelene. Aktívan részt vett lakóhelyei szellemi- és közéletében. Keresztény, nemzeti, konzervatív értékrendet vallott, elkötelezettségét soha nem titkolta. Újjáalapította a dédapja által létrehozott Kocséri Pol-
