Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
M
225 Mihály régész–történelem szakán végzett (1958–1963). Az ELTE-n doktori címet szerzett (1987). – A BTM-ben (1963–1964), majd az Orsz. Műemléki Felügyelőségen (1992-től Orsz. Műemlékvédelmi Hivatal, 2001-től Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) dolgozott (1964–2001). Középkori és kora újkori épületek műemléki helyreállítását megelőző régészeti és falkutatási munkákat vezetett a Dunántúlon és É-Mo.-on: a hetvehelyi, a nógrádsápi, a veleméri, a büki, a nagygeresdi, a gutatöttösi r. k., a szalonnai, a zánkai ref., a kővágóörsi ev. templomokban, a jánosházai Erdődy–Choron-kastélyban, kőszegi lakóházakban. Évtizedeken át dolgozott a vértesszentkereszti bencés apátság romjai között és a hollókői várban. Leltározta a vértesszentkereszti kőfaragványokat, rendezte a tanulmányi raktárt, monográfiát és több résztanulmányt publikált az apátságról. Tanulmányai orsz. periodikákban (Archaeologiai Értesítő, Műemlékvédelem, Magyar Műemlékvédelem, Műemlékvédelmi Szemle, Építés- Építészettudomány; Várak, Kastélyok, Templomok), megyei múz.-i évkönyvekben (Az Egri Múzeum Évkönyve, A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, Savaria, A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei), vmint műemlékvédelmi tanulmánykötetekben és a Lapi darium Hungaricum Vas m.-i köteteiben jelentek meg. – Tud.-os ismeretterjesztő tevékenységét a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára sorozatban hét füzete (Bük, Hollókő, Kővágóőrs, Rábatöttös, Szalonna, Vértesszentkereszt, Zánka műemlékei) jelzi. A dunaföldvári vár feltárójaként az Öregtorony első állandó kiáll.-nak rendezője, hollókői, szécsényi kiáll.-ok és a tatai Királyi vár és monostor. Tata és Vértesszentkereszt a középkorban kiáll. társrendezője (Szathmári Saroltával, 2004). F. m.: Régészeti kutatások a szalonnai református temp lomban (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 20, 1981, 7–37. p.); A vértesszentkereszti bencés apátság gótikus kályhacsempéi. 1–2. (Communicationes Archae ologicae Hungariae, 1981, 177–197. p.; 1984, 187–204. p.); A vértesszentkereszti apátság (Művészettörténet – műemlékvédelem 5. Bp., 1993); Hollókő (Száz magyar falu könyvesháza, Bp., 2001). Irod.: Lővei Pál: M. K. É. (1939–2016) – Bardoly István: M. K. É. bibliográfiája (1964–2013) (Műemlékvédelem, LX, 2016. 1–2, 122–126. p.). Fotó: a család tulajdona Lővei Pál Mihály Mária (1944. júl. 31. Szombathely – 2020. aug. 1. Balatonfüred): történész, min.-i főtanácsos, múz.-i főigh. – A szegedi JATE m.–olasz (1968) és az ELTE történelem szakán (1975) végzett, majd a Francia Köztársaság Orsz. Államigazgatási Főisk.-ján európai ügyekre szakosított továbbképzésen tanult (1997). – A szom bathelyi Savaria Múz.-ban egy.-i előfelvé teli keretében gyűjteménykezelő, teremőr (1962–1963), muzeológus (1968–1978), a BTM osztályvezetője (1978–1982), a Művelődési és Közoktatási Min. (1982–1999), majd a Nemzeti Kulturális Örökség Min.-a főtanácsosa (1999–2000), a Szépművészeti Múz. (SzM) ált. főigh.-e (2000–2018). – 1970–1980-as években Szombathelyen kiemelten a m. textilművészettel foglalkozott, sokat tett annak hazai és külföldi népszerűsítéséért; Textilművészeti Biennálék szervezésében vett részt, katalógusokat szerk. (1970–1988). 1990-től kezdve a kulturális örökség védelmének területén tevékenykedett; többek között a műemlék- és műtárgyvédelem tv.-i hátterének biztosításában, vmint a külföldi jogszabályok harmonizációjában (UNESCO, UNIDROIT). A II. vh. alatt elhurcolt értékek ügyének (m.–orosz restitúció), továbbá a műtárgy-visszaigénylési kérdéseknek volt jeles szakembere. Elősegítette a műtárgyeredet (proveniencia), a múltbéli műtárgymozgások, vmint a SzM történetének kutatásait. Nevéhez köthető az említett intézmény szervezeti átalakításának előkészítése (pl. önálló Jogi Osztály, azon belül műtárgykölcsönzési szakemberek csoportjának létrehozása), a nemzetközi múz.-i kapcsolatok fenntartásának és a megvalósult nagy kiáll.-ok hátterének biztosítása. – A Múzeumi Hírlevél (1988–1997), a Magyar Múzeumok (1996– 2000) szerkesztőbiz.-i tagja, a Kulturális Javak Visszaszolgáltatásának Biz. titkára (1993–2000), az ICOM M. Nemzeti Biz.-a elnökségi tagja (2005-től), a M. UNESCO Biz. tagja (2007–2011). – Államtitkári elismerés (1994), Művelődés Szolgálatáért-díj (MKM, 1998), Móra Ferenc-díj (2017).
