Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
B
7 Balassa Mesto pod Váhom, Szlovákia) alreálisk. helyettes, majd rendes tanára, 1897-től az Eperjesi Főgimn.ban (jelenleg Prešov, Szlovákia) a klasszika-filológia tanára. 1899-től nyugdíjba vonulásáig a békéscsabai Rudolf Főgimn. tanára. A klasszikus nyelvek lelkes híve, elhivatott pedagógus, 14 évig a kormányzó biz. jegyzője, s éveken át igh. volt, emellett a filológiai szertár őre, s a tanári könyvtár gondozója. – Részt vállalt a békéscsabai múz. alapításában, amely nek első ig.-ja lett (1900–1902). Szakmai munkája elsősorban a régészethez kapcsolta, sorra járta Békés vm. ismert és kevésbé ismert lelőhelyeit. Ásatást végzett Tótkomlóson, az ún. Teleki-pusztán, majd Mezőberényben, a Gácsháti-pusztán, ahol népvándorláskori sírokat, temetőt tárt fel. 1902-ben váratlanul lemondott múzeumig.-i tisztéről, vsz. az Orsz. Felügyelőség által megkövetelt nyilvántartások, katalógusok elkészítése riasztotta vissza. – Tevékenyen részt vett a város társadalmi életében: az Ev. Nőegylet ellenőre, a Luther-Szövetség, a Nemzeti Szövetség és a Békéscsabai Kaszinó választmányi tagja, a Vöröskereszt-Egylet jegyzője (1912–1913, 1915–1916) és Tudakozó Irodájának vezetője (1915–1916), a Békéscsabai Polgárőrség parancsnoka (1914–1916) volt. Népszerű tud.-os előadásokat tartott, munkatársa volt a helyi lapoknak, számos politikai, társadalmi és közgazdasági cikket írt a Békés Megyei Közlöny be, a Békés Megyei Függetlenségbe és a Körös Vidék be. – 1930. jún. 25-én, saját kérésére nyugdíjba vonult. Távozásakor a Rudolf Gimn.-ban ösztöndíjat alapított a jól tanuló prot. diákok számára. Az 1932/33-as tanévben helyettesítő tanárként ismét történelmet tanított. 1932-ben Radvánszky Albert ev. egyházi főhatóság címzetes ig.-i címet adományozott számára; szept. 18-án, a Rudolf Főreálgimn.-ban ünnepélyes keretek között nevezték ki. F. m.: Katonáink hadifogságban (Békéscsaba, 1915); A proletárdiktatúra Békéscsabán (Békéscsaba, 1920). Irod.: Balás Ádám: A Békéscsabai Ág. H. Ev. Rudolf-Reálgimnázium ... értesítője az 1930-31. iskolai évről. Közzéteszi Rell Lajos (Békéscsaba, 1931); A békéscsabai Rózsa Ferenc gimnázium 125 éve. Iskolatörténeti tanulmányok. Szerk. Kruchió Gábor (Békéscsaba, 1980); Rell Lajos: A békéscsabai múzeum története, épületének és gyűjteményeinek leírása. (Békéscsaba, 1914); Vass István G.: A békéscsabai múzeum története. 1899–1979 (Békéscsaba, 1979); Csabai Arcok, Szerk.: Forján János (Békéscsaba, 2011); B. Á. http://bekeswiki.bmk.hu/index. php/Bal%C3%A1s_%C3%81d%C3%A1m_(1872-%3F). Fotó: Munkácsy Mihály Múz. Fotótára 14432 Ando György Balassa László, dr. (1930. aug. 28. Bp. – 2019. jan. 27. Veszprém): építészmérnök, műemléki szakmérnök. – Elemi isk.-it Kisbéren végezte, majd a Sárospataki Ref. Koll. Gimn.-ában működő Angol Internátusban tanult (1946-ig). A háború és az azt követő évek nehézségei után Komáromban érettségizett (1950). A Bp.-i Műszaki Egy. Építészmérnöki Karán szerzett mérnöki diplomát (1965), majd műemlékvédelmi szakmérnöki oklevelet (1980). Műszaki doktori disszertációját 1985-ben védte meg, amelynek témája a veszprémi vár volt. – A Komárom M.-i Tanács esztergomi tervezőirodá jánál műszaki rajzoló (1951–1958), az egy. elvégzése után a Győri Tervező Vállalat veszprémi irodájánál dolgozott (1958–1972). A Veszprém Városi Tanács Műszaki Osztályán főmérnök, építész csoportvezető (1972–1983); szoros kapcsolatba került a Műemlékvédelmi Hivatallal, ill. a veszprémi Laczkó Dezső Múz.-mal, s lehetősége nyílt rá, hogy történelmi, topográfiai és építészeti érdeklődését és szaktudását a közigazgatási gyakorlatban kamatoztassa. Az akkori politikai főirány ellenében nagyrészt tevékenységéhez köthető a város történelmi értékeinek megmentése. Szakmai tanácsaival segített ásatásoknál, épületkutatásoknál a veszprémi várban és környékén. Ez idő alatt szerezte meg műemlékvédelmi szakmérnöki képesítését. A Múz.-i Baráti Kör Műemléki Szakcsoportjának vezetőjeként csaknem élete végéig előadásokat szervezett, kirándulásokat, helyi sétákat vezetett. Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda építész szakértője (1983–1985), majd a Veszprémi Tervező Vállalat műszaki osztályvezetője (1985–1990; nyugdíjba vonulásáig); fő feladata a Vár rekonstrukciója, a közműalagút és a Vár felmérése, a közműalagút tervezésének és kivitelezésének koordinációja volt. Mérnöki munkája keretében lehetőséget biztosított leletmentő ásatásokra, s lényeges szempont volt számára a vár mai harmonikus utcaképének kialakítása. Nyugdíjasként az Orsz. Műemlékvédelmi Hivatal Veszprém M.-i részlegénél dolgozott mint építészfelügyeleti előadó (1992–2001). Gyakorlati tevékenységével párhuzamosan foglalkozott fő kutatási területével, Veszprém város műemléki topográfiájával, s megkezdte a Várban lévő házak feldolgozását az ún. Nagy Topográfia részére; ezen munkái a
