Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
M
221 Máthé majd a Hajdú-Bihar M.-i Tanács Népművelési osztályán tevékenykedett. 1965-től 1982-ig a Déri Múz. tud.-os főmunka társa; a képzőművészeti gyűjt. feldolgozása mellett fontos kutatási területe volt a megye építészeti öröksége. – Képzőművészként szén- és pasztellrajzai ismertek. Debrecenben alkotott, munkáit elsősorban helyi tárlatokon mutatta be. Tanulmányokat írt többek között Káplár Miklósról, Konecsni Györgyről, Gáborjáni Szabó Kálmánról. Számos művelődéstörténeti emlék feltárása fűződik a nevéhez. A legjelentősebbek: Kölcsey Ferenc álmosdi kúriájának, Bessenyei György bakonszegi házának megmentése, a nagykereki Bocskai-várkastély helyreállítása. Tevékenyen részt vett a tiszacsegei Zsellérház és a nagyhortobágyi csárda hiteles felújításában. Egyik kezdeményezője volt a Debreceni Virágkarnevál újraindításának, virágkocsi tervezésével is támogatta ezt az ügyet. – Műemlékvédelemért emlékplakett (1995), M. Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1998). F. m.: Műemlékek – múzeumok Hajdú-Biharban (Deb recen, 1978); Szülőföldünk a Tiszántúl. I–II. Szerk. (Bp., 1985); Kölcsey Ferenc hiteles ábrázolása (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 67, 1988, 307–325. p.). Fotó: Déri Múz. Magyari Márta Máthé Kis Lóránd (1937. máj. 2. Kolozsvár – 2017. ápr. 3. Debrecen): történelemtanár, restaurátor, a romániai restaurálás egyik kiemelkedő, modern képviselője. – A Dés melletti Semesnye m. kir. áll. szórvány népisk.-jában (1943/44) és a kolozsvári 1. sz. áll. népisk.-ban tanult (1944/45), építészeti középfokú technikumban negyedfokú kőműves képesítést szerzett, majd a kolozsvári Brassai Sámuel középisk.-ban érettségizett (1956). A vásárhelyi színművészeti főisk.-ról egy év elvégzése után eltanácsolták (1957–1958), ezután a Bolyai Főisk.-n történelem–m. szakon tanult; mivel a Bolyai és a Babeş összevonása után megszűnt a magyar szak, csak történelem szakon végzett (1962). A Babeş-Bolyai Tudományegy. Történelem–Filozófia fakultásán univerzális történelemtanári diplomát szerzett (1969. okt.). – Vasesztergályos a kolozsvári Unirea vasgyárban (1956–1957). Az egy. elvégzése után Alsódetre (Tritenii de Jos) román faluban történelmet, tornát és kézimunkát tanított (1963–1966). 1966-ban a Kolozsvári Történeti Int.-ben levéltáros lett. A kolozsvári Történeti Múz. ig.-ja, Constantin Daicoviciu, felismerve tehetségét, felvette restaurátornak a múz.-ba (1968. nov.–1976. dec.). A Történeti Múz. és a Történeti Int. közös laboratóriuma akkor Románia leghíresebb, vezető restaurátor laboratóriuma volt; ~ a labor vezetőjétől, Koródi Józseftől és a kerámiarestaurálást végző Török bácsitól tanulta meg a mesterséget. Az 1969 körül Bukarestben megkezdett romániai tárgyrestaurátor-képzést kiegészítő gyakorlati oktatás 1971-től a kolozsvári laborban történt. Az 1970-es évek közepétől újonnan alakuló, központosított megyei restaurátor laboratóriumok közül ~ 1974-ben a Konstancai Nem zeti Történeti és Régészeti Múz.-ba került, ahol a restaurátor laboratórium (osztály) vezetője lett. 1976-tól alkalmanként Bukarestben, a kulturális min. továbbképző int.-ében tárgyrestaurálást tanított, és segédanyagokat írt a fém-, kerámia-, üveg-, kő- és márványrestaurálásról. Ceauşescu bukása után a romániai restaurátor szövetség elnökévé választották (1990. jan., Temesvár), két év múlva, a sinaia-i összejövetelen újabb két évre megválasztották. Hosszabb külföldi restaurátori tanulmányúton és tapasztalatcserén vett részt Lengyelo.-ban (1977) és Mo.-on (1979). 2003. márc.-ban a Kulturális Min. a Múz.-ok és Gyűjt.ek Orsz. Biz.-ának jóváhagyásával szakértővé nevezte ki a fém, kerámia, üveg, kő és márvány alapú tárgyak konzerválása és restaurálása terén. A konstancai múz.-tól 2004. szept. 1-jével ment nyugdíjba, de ezután is végzett restaurálási és szakértői munkákat, részt vett kiáll.-ok létrehozásában és szervezésében. Európai viszonylatban is korán kezdett el foglalkozni a restaurálás modern irányzataival (pl. számítógépes restauralás, ioncserélők alkalmazása, üvegrestaurálás műanyagok segítségével). Kutatást, gyakorlati és elméleti restaurálási munkát egyaránt végzett, főként régészeti fém, kerámia, üveg, kő és márvány műtárgyakon. Fontosabb restaurálásai: római bronz lámpás; 2. sz.-i bronz díszsisak és 2–3. sz.-i aranyozott bronz tükörfedél másolata (mindhármat publikálta 1997-ben, a Nemzeti Restaurálási Szalon [Salonul Naţional de Restaurare] kiadványá-
