Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
M
217 Marián Irod.: Farbaky Péter: M. B. régész (1947–2017) (Budapest Régiségei, 50., 2017, 273–275. p.); Ecsedy Anna: M. B. szakirodalmi munkássága (uo., 277–282. p.); Bordás Attila: M. B.-nak a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában nyilvántartott dokumentációi, jelentései ásatásairól, leletmentéseiről és helyszíni szemléiről (uo., 283. p.). Fotó: M. B. 1975-ben, a család tulajdona Ecsedy Anna Marczell Béla, kisudvarnoki (1924. okt. 14. Kisudvarnok [Malé Dvorníky, Szlovákia] – 2009. febr. 10. Kisudvarnok): középisk.-i tanár, múzeumig. – A bp.-i PPTE-en végzett (1950). A Dunaszerdahelyi M. Gimn. (1953-tól M. Tannyelvű Tizenegyéves Középisk.) m.–történelem szakos tanára (1951–1957). A kommunista rendszer ideológiájával összeegyeztethetetlen értékrendje miatt 1958-ban a tanári pályát elhagyni kényszerült, s 1964-ig munkásként dolgozott. Eközben a Csemadok helyi szervezetében irodalmi, történelmi, közérdekű előadásokat tartott, rendezvényeket szervezett. Szülőföldje hagyományainak megőrzéséért megkereste az akkor már Bp.-en élő Khín Antalt, és gyűjteni kezdte a vidék tárgyi emlékanyagát. A Khín Antal örökségét tovább gyarapító, dunaszerdahelyi székhelyű Csallóközi Múz. egyik alapítója (1964), első ig.-ja (1964–1976), nyugdíjazásáig (1986) az intézmény néprajzosa. Összeáll. a Csallóközi Múz. első állandó néprajzi és történeti kiáll.-át. Több csallóközi tájház létrehozásának kezdeményezője, közreműködője. A tárgyi néprajzi anyaggyűjtés mellett a vidék hiedelem- és hitvilágával, történeti népmondáival, népszokásaival is foglalkozott. Főként a naptár jeles napjaihoz, a keresztény ünnepekhez kapcsolódó népszokásokat kutatta a felső-csallóközi, a csilizközi és a Dunaszerdahely-környéki falvakban. Dokumentálta a részletesen elsőként Khín Antal által 1935-ben leírt felső-csallóközi farsangi alakoskodójáték, a dőrejárás 40 évvel későbbi formáját, utalva a megtapasztalt változásokra (1975). Gyűjtőútjain az ősvallás maradványaiból fakadó népi hitvilágról, a csallóközi hiedelmek mitikus lényeiről is gazdag néprajzi anyagot jegyzett fel. A vidék hagyományait tárgyaló írásait a Csallóközi Múz. kiadványa, a Múzeumi Híradó , vmint szlovákiai és mo.-i folyóiratok közölték. Rendszeresen jelentek meg ismeretterjesztő, népszerűsítő cikkei a szlovákiai m. Cserkész hasábjain, a szlo vákiai magyarság kulturális hetilapjában, a Hét ben és az Irodalmi Szemle c. folyóiratban. Érték megőrző munkáját néprajzi tárgyú előadásaival nyugdíjba vonulása után is, egészen haláláig folytatta. – A Csehszlovákiai M. Néprajzi Társaság egyik alapítója, elnöke (1969–1972), a Szlovákiai M. Néprajzi Társaság tb. tagja. – Pro Urbe-díj (Dunaszerdahely, 1994), Gyurcsó István Közművelődési Díj (Dunaszerdahely, 1999), Pro Urbe-díj „In memoriam“ (Dunaszerdahely, 2012), Szent György-díj „In memoriam“ (Dunaszerdahely, 2019). F. m.: A Csallóköz hiedelemvilága (Dunaszerdahely, 1994); Naptár és néphagyomány. Csallóközi népszokások (Dunaszerdahely, 1997). Irod.: Lacza Tihamér: A tudomány apostolai. Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén. I–II. (Madách Kiadó, 2013). *Téves adat: Lacza Tihamér: A tudomány apostolai. Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén. I–II. (Madách Kiadó, 2013) téves halálozási adat: febr. 8. Fotó: a család tulajdona Marczell Enikő, Nyáry István Marián Miklós (1914. márc. 31. Szeged – 2011. aug. 7. Szeged): tanár, biológus, muzeológus. – Felesége (1942-től) Kálmán Ilona. Négy gyermeke (Emese, Miklós, Ildikó, Orsolya) közül (ifj.) Miklós (1946–) biokémikus, Orsolya (1949–) biológus, ornitológus. – A szegedi Klauzál Gábor Reálgimn.-ban, majd a Ferenc József Tudományegy. természetrajz– földrajz szakán tanult, s szerzett tanári diplomát (1940). A Baláta-tó állatvilágáról írt egy.-i doktori disszertációját Szegeden védte meg (1959). – A szegedi Szent Gellért Konviktusban vállalt tanári állást (1940), 1942-ben behívták katonának. Leszerelése után Kaposváron, a Somssich (későbbi nevén Táncsics Mihály) Gimn.-ban tanított (1943–1954). Új, a tanulók aktív közreműködésére, munkájára épülő tanítási módszereket vezetett be. Szervezte és vezette a Somogy m.-i biológia szakos tanárok továbbképzését. A tanári munka mellett intenzíven kutatta Somogy m.
