Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
L
204 Lajkó kunstmix – Produzentengalerie im Schnoor (Bréma, 2017); Határ-vonalak (Szentiványi-Székely Enikő és Mester Borbála; Szada, 2019); A napsütötte Tabán (Saly Noémival, budai Virág Benedek ház Tabáni Kuckó, 2019). F. m.: Székely Bertalan és Rauscher Lajos sgraffitói a Kodály Köröndön a MÁV nyugdíjintézetének bérházán, 1881 (Székely Bertalan Műteremház Füzetek 5. Szada, 2008); A MÁV Nyugdíjintézet köröndi bérházának sgra fitto-kartonjai. A műtárgyegyüttes leíró bemutatása. In: Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok. Szerk. Csáki Tamás, Hidvégi Violetta, Ritoók Pál (Bp., 2009, 205–212. p.); Székely Bertalan: Dionüszoszi me net: Fríz vázlata a Zeneakadémia számára, 1881. In: „Az eszményi szépség apostola”. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. Juhászné B. Zsóka (Szada, 2010, 15–33. p.); Lotz-mesteriskola. A Lotz Károly (1833–1904) vezette gyakorlati festészeti szakosztály (1882–1896) és a II. Falkép-festészeti mesteriskola (1897–1904) története. In: Reformok évtizede: Képzőművészeti Főiskola 1920–1932. Szerk. Kopócsy Anna, Majkó Katalin (Bp., 2013, 11–26. p.). Irod.: Horváth Gyöngyvér: Megemlékezés L. V. (1979– 2019) művészettörténészről (Tranzitblog, 2020. márc. 31.; http://tranzitblog.hu/megemlekezes-lajer-veronika-1979-2019-muveszettorteneszrol/) Fotó: magántulajdon Köves-Kárai Petra Lajkó Orsolya, F.; Ferkéné Lajkó Orsolya; F. Lajkó Orsolya (1974. nov. 27. Szeged – 2019. dec. 24. Szeged): régész, etnográfus, történész, múz.-i osztályvezető – Férje Ferke Norbert tanár. – A JATE (2000-től SZTE) BTK régész–történész– etnográfus szakán tanult (1994–2000), az ELTE Történettud.-i Doktori Isk. régészeti programját elvégezve PhD-fokozatot szerzett (2008, A Dél-Alföld edényművessége a kora újkorban c. értekezésével). – Az egy. elvégzése után a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban dolgozott (2001–2003), ezt követően a Móra Ferenc Múz. munkatársa volt, fiatalon bekövetkezett haláláig (2003–2019). Múz.-i évei alatt kulturális örökségvédelmi szakértői jogosultságot szerzett (2006), munkásságának utolsó időszakában a Régészeti és Műtárgyvédelmi Osztály vezetője volt (2016-tól). – Kutatási területe a Kárpát-medence középkora és kora újkora (14–18. sz.), ezen belül leginkább a kora újkor kerámiaművességének interdiszciplináris kutatása, a régészeti, történeti és néprajzi források együttes alkalmazása foglalkoztatta. Munkájával a régészet és néprajz határának számító 17–18. sz.-i, hazai kerámiaanyag kutatásában mutatkozó hiányt kívánta pótolni. Dok tori értekezésének kiegészített változatát, kutatá sainak összegzését („Cserepén ismerem, minemű fazék volt...” Adatok a kora újkori edényművesség és a magyar népi kerámia eredetének kutatásához, 2015) régészeti és néprajzi körökben is nagy érdeklődés övezte. Főleg városi régészeti feltárásokat vezetett. Főbb ásatásai: a szegedi Dóm tér, a középkori Szent Demeter-templom és a templom körüli temetőrészlet feltárása (2014); a szegedi Felhő utcai újkori temető feltárása (2016); a Dóm téri 2014-es feltárás folytatása tervásatás formájában (Löffler Zsuzsannával, 2017). Több kiáll.-t rendezett: Ár páddal jött, magyarul élt (Szentes, 1996), Évezredek ünnepei és hétköznapjai (Szentes, 1997). Nagyobb volumenű kiáll.-ait a Móra Ferenc Múz.-ban rendezte: pl. A fáraók Egyiptoma tárlathoz kapcsoló dó 4000 év, 2000 km c., a bronzkori népek hétköz napjait bemutató kiáll. (2014); Az Alföld barbárjai Pannónia határvidékén c., az Élet és halál a Vezúv árnyékában tárlathoz kapcsolódó kiáll. (2015). Gyűjteménykezelőként Ujszászi Róbert numizmatikussal közösen létrehozták a Minden, ami arany nevű látványtárat (2015), amely a Móra Ferenc Múz. aranykincseiből nyújt válogatást. Nevéhez fűződik a Móra Ferenc Múz. Régészeti Látványtá rának kialakítása is (2018), amely a régészeti rak tár anyagából vonultat fel 3000 tárgyat. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (Új folyam) egyik szerk.je (2014-től). Kutatási eredményeit rendszeresen közzétette, főként a Móra Ferenc Múzeum Évköny vében, vmint a Múzeumi kutatások Csongrád me gyében c. sorozat köteteiben. – A M. Régész Szö vetség tagja (2005). Tömörkény-díj (2015). F. m.: A kora újkori kerámia tipológiája. A néprajzi edény terminológia alkalmazásának lehetőségei a Dél-Alföldön / The Typology of Early Modern Age Ceramics. Possibilities for the Use of Ethnography’s Vessel Terminology on the Great Hungarian Plain. In: A középkor és kora újkor régészete Magyarországon. Szerk. Kovács Gyöngyi, Benkő Elek (Bp., 2010, 799–816. p.); „Cserepén ismerem, minemű fazék volt...” Adatok a kora újkori edényművesség és magyar népi kerámia eredetének kutatásához (Szeged, 2015); Feneette műemlék, a kis zsuzsu. Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról / Report on the archaeological work at the Dóm Square in Szeged (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Új folyam 2. Szeged, 2015, 169–194. p.); „Vászonfazék, cifra tányér, kormos
