Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

K

189

Kovács

nál (1846–1856), majd a debreceni Ref. Koll.ban latint, görögöt és természetrajzot tanított (1856–1896), közben a koll. ig.-ja volt (1866–

1867 és 1874–1876). A koll. természettárának őre (1856–1896), azt saját tojás-, növény- és őscsontgyűjt.-ével is gazdagította. Részt vett a koll. múz.-ának létrehozásában és szakszerű rendezésében. Geológiai kutatásokat végzett a budai hegyekben (1846), a bihari Rézhegy kőszén- és aszfalttelepein (1847), ill. a Sebes- és Fekete-Körös-vidéki barlangokban. Mint az első m. szakképzett természetkutató, Afrikából (1855–1856) egy 440 darabból álló állat-, növény- és kőzetgyűjt.-t hozott haza, melyet a MNM-nak ajándékozott. Biharban elsőként gyűjtötte össze a régészeti emlékeket, s részt vett az 1876. évi régészkongresszus előkészületeiben és a kiáll. rendezésében. – Tud.-os és ismeretterjesztő régészeti, helytörténeti és természetrajzi írásai a Debreczeni Ellenőrben (1856-től), a Debreczeni Lapokban (1870-es évektől) és az Archaeologiai Értesitőben (1870) jelentek meg. – Tanári munkája mellett aktív közéleti és közművelődési tevékenységet is kifejtett; részt vett a debreceni Kertészeti Egylet és a Felolvasó Kör létrehozásában, ill. azok tevékenységében is. A M. Kir. Természettud.-i Társulat r. tagja (1846-tól), a bécsi Geológiai Társulat l. tagja (1867-től), a Tiszántúli Ev. Ref. Középisk.-i Tanáregylet tagja. – ~-ról nevezték el az oncsászai csontbarlang egyik oldalágát, ill. egy általa felfedezett barlangi bogarat is (Drimeotus kovácsii Miller).

F. m.: Jelentés áfrikai útamról (Negyedik évi értesítvény a debreczeni helv. hitv. evang. főgymnasiumról 1856/7-dik tanévben, Debrecen, 1857, 1–16. p.).

Irod.: Tóth Lajos: Az Afrika-kutató K. J. élete. Az első magyar természetrajzi Afrika-kutató K. J. (1816–1906) vázlatos életrajza és munkássága (Szeghalom, 1989); Dávid Lóránt–Kangúr Tibor–Várady György: Biharországból a Nílus vidékére: K. J. (1816–1906) (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14., Érd, 2005, 11–20. p.); Dávid Lóránt: Egy földtanász-polihisztor a XIX. századból: K. J. (1816–1906) (Műszaki Szemle, 46, 2009, 18–23. p.).

Fotó: Dr. Andrássy Ernő Múz., Érmihályfalva

Szilágyi Éva Andrea

Kovács Márk (1982. máj. 20. Bp. – 2012. máj. 23. Bp.): történész, tanár, muzeológus, múzeumpedagógus. – Az ELTE történelem–muzeológus–tanár szakán végzett (2008). A M. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múz.-ban (2007), majd a XVIII. ker.-i Pedagógiai Int. és Helytörténeti Gyűjt.-ben gyakor nok (2007), muzeológus (2008), múzeumpedagógus (2010). – Kutatási területe Bp. XVIII. ker. sportélete volt, 2012-ben olimpiatörténeti kiáll.-t rendezett. Történész–muzeológusi tevékenysége mellett múzeumpedagógiai programok összeállítója, megvalósítója. – Pestszentlőrinc–Pestszentimre Sportérdemérem (2012, posztumusz). 2020-tól helytörténeti alapítvány őrzi emlékét.

F. m.: Az SZRTC történetének első évtizede.

In: Mérlegen a múlt. Írások Budapest XVIII. kerületének történetéből. Szerk.: Feitl Írisz, Heilauf Zsuzsanna (Bp., 2010, 45–50. p.); Prokopp Sándor (1887–1964). Pestszentlőrinc és a magyar lövészet első olimpiai bajnoka (Bp., 2011, 18. p.)

Irod.: Tragikusan távozott a múzeumpedagógus (Városkép, XXI. évf., 2012. 10., 16. p.)

Fotó: Tomory Lajos Múz.

Pápai Tamás László

Kovács Piroska; ered. Lukács

(1932. jún. 28. Máréfalva [Satu Mare, Románia] – 2016. okt. 13. Székelyszentlélek [Bisericani, Románia]): tanár, néprajzkutató, közösségszervező. – Férje Kovács Mihály m. irodalom szakos tanár. – A székelyudvarhelyi tanítóképzőben végzett, majd a marosvásárhelyi főisk.-n m.–román szakos tanári képes ítést szerzett. – 1951-től 10 évig Szentegyházán, utána a má ré falvai isk.ban tanított, amelynek ig.-ja is lett. Nyug díjba vonulása (1987) után a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület alapító elnöke. – Az 1970-es évektől gyűjtötte faluja és a környék néprajzi hagyományait, értékeit. Örökségvédő munkásságának középpontjában a székelykapuk mentése állt. Kezdeményezte a szejkefürdői szabadtéri kapumúz. létrehozását (férjével közösen, 1973-tól), Székely Kapuk Napja néven regionális fórumot szervezett a kapuk védetté – műemlékké – nyil-