Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
182 Kónya díj (2006), Balázsy Ágnes-díj (2015). F. m.: A sólyi papírmalom, 1790–1851 (Bp., 1989); Imre Géza ajkai nyomdász és könyvkötő (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 19–20., 1994, 487–501. p.); A pápai Kis Tivadar-féle kereskedésről és könyvkötészetéről (Pápai Múzeumi Értesítő, 7. Pápa, 2001, 145–164. p.); A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum könyvtárának velencei ősnyomtatványa (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22., 2002, 129–133. p.); Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18–20. században. Szerk. Jakab Réka (összegyűjtött tanulmányok, Veszprém, 2017). Irod.: K. P. emlékére (1951–2015) (Magyar Grafika, 59., 2015. 4., 63. p.); Horváth Gergely Krisztián: K. P. Papírmívesség... c. könyvéről (Századok, 152., 2018. 3., 703–705. p.); Hudi József: K. P. a könyvkultúra kutatója. In: Papírmívesség... (Veszprém, 2017, 13–17. p.). Fotó: K. P. 2012-ben, a család tulajdona Jakab Réka Kónya Ádám (1935. febr. 10. Brassó [Brașov, Románia] – 2008. nov. 25. Sepsiszentgyörgy [Sfântu Gheorghe, Románia]): tanár, örökségvédelmi szakíró, múzeumig. – Szülei K. János hivatalnok és Kozma Erzsébet tanítónő, felesége (1962) Rác Éva tanár, gyermekeik: Réka (1963) tanár és Zoltán (1968) orvos, családterapeuta. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Koll.-ban érettségizett (1952), a kolozsvári Bolyai Tudományegy.-en szerzett föld rajz–földtan sza kos taná ri diplo mát (1956). – Sepsi szent - györgyön a 3. sz. ált. isk. (1956–1958) és a leánylíceum (1958–1960), majd a kökösi ált. isk. tanára (1960–1962). Újra Sepsiszentgyörgyön, a Pionírház turisztikai körének vezetője (1962–1972) és a Művészeti Népisk. ig.-ja (1972–1976), a 2. sz. Líceum (1976–1978) és a gépipari szakközépisk. tanára (1978–1990). 1990. febr.-tól 2000. ápr.-i nyugdíjba vonulásáig a Székely Nemzeti Múz. (SZNM) ig.-ja. Pedagógusi, majd muzeológusi pályája mellett csillagászattal, geomorfológiával, hely-, művelődés- és művészettörténettel, heraldikával, műemlék- és műkincsvédelemmel, Háromszék szellemi kataszterével foglalkozott. 1968-tól időszakonként a Megyei Tükör napilap rovatszerk.-je, 1990-től a Háromszék napilap külső munkatársa és a kovásznai Az Ige folyóirat társszerk.-je. Városi tanácsosként (1992–2008) a várostörténet, az utcanévadás, a történelmi és polgári rendezvények, a város kulturális arculata alakításának szaktanácsadója. Az Orsz. Széchenyi Kaszinó és az Orsz. Széchenyi Kör tagja. A székely zászló (eredetileg a Székely Nemzeti Tanácsé, 2004-től) megtervezője. – Az SZNM-ben Kovács Sándor botanikussal együtt feljavította a természetrajzi kiáll.-t (1958); a bukaresti szakma mozgósítása mellett a múz. bevonásával megmentette a torjai Apor-kúriát (1965); a múz.-i és a szomszédos telek helyett a városszéli Kökenyes-patak völgyébe készített skanzentervet (1972), és bár az ehhez felmért kisborosnyói Tompa-kúriát végül nem telepítették be, a Kós Károly tervezte, lebontott kórházi pavilont sem építették újra, a már beszerzett vargyasi és bélafalvi házak, vmint a behozni tervezett albisi és előpataki ház, a csernátoni malom ma a csernátoni [Haszmann Pál] múz. 1974-től kiépített skanzenjének magját képezi. Múzeumig.-ként 1990-ben felszámolta a régészeti–történelmi alapkiáll.-nak a pártállam által a múz.-ra erőszakolt részét; célja a múz. által szolgált közösség bizalmának visszanyerése volt. 1990–1994-ben sikerre vitte a múz. 1952-ben betiltott nevének hivatalos újraelismertetését, helyreállította mo.-i és nemzetközi kapcsolatait. Számos múz.-i kiáll. szervezője, kivitelezője, amelyek elsősorban a térség művészet-, művelődés- és technikatörténetét ágyazzák vissza, csaknem teljes spektrumában, a helyi identitástudatba, a m. és európai történelembe–művelődésbe integráltan: Gróf Széchenyi István-emlékkiáll. (1991), Comenius Sepsiszentgyörgyön (Dédapáink iskolája) (1992), Thália hódít Háromszéken (1992), Kossuth- és Bem-emlékkiáll., Háromszék a tér képtörténet tükrében 1520–1920 (1994), Természet Világa jubileum kiáll. (1994), Kós Károly – az építész (1995), Bartók Béla-emlékkiáll. (1995), Református egyházművészet (1996), Virághímes bútoraink (Szőcsné Gazda Enikővel, 1996), Há romszéki színes szőttes (M. Köztársaság Kulturá lis Központja, Bukarest, 1997), Kiss Manyi (Zágon, 1997), szemle a múz. régi térképeiből (2000); felidézte a múz. régi szakembereit (László Ferenc és családja, Varga Nándor Lajos, Nyárády Erasmus Gyula, Barabás Samu, Herepei János, Árvay József, Erőss János); stb. Bővítette a megyei múz.-i hálózatot (zágoni, csomakőrösi áll. kiáll.-ok), esetenként gyűjt.-eket mentett át (a korábbi baróti múz.) vagy lehetővé tette önállósulásukat (kisbaconi Benedek Elek Emlékház, kézdivásárhelyi múz.;