Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)

K

180

Kodolányi

Kodolányi János, ifj. (1922. szept. 23. Bp. – 2008. febr. 11. Bp.): etnográfus, a finnugor és uráli népek szakértője. – Édesapja, a népi írók köréhez tartozó ~ János (1899–1969) révén családi indíttatásból nyerte első ismereteit a pa rasz tság életkörülményeiről, az Ormán ságról, ill. a finn nép életéről, kultúrájáról. – A PPTE-n finnugrisztikai, nyelvészeti és művelődéstörténeti tanulmányokat folytatott (1941–1945), néprajzot Viski Károlynál (1883–1945) hallgatott. A táltos a magyar néphagyományban c. doktori disszertációját 1945-ben védte meg. Kandidátusi értekezését múz.-i kutatásai eredményeként a 19. sz.-i obi-ugor népek anyagi kultúrájáról írta (1966). Az MTA doktora címet 1997-ben uralisztikai etnológiai tanulmányaival szerezte meg. – Pályáját a Néprajzi Múz.-ban gyakornokként kezdte (1945–1949), részt vett a háború alatt a MNM pincéjébe menekített néprajzi anyag kicsomagolásában. Tud.-os státust nem kapott, ezért kezdeményezésére a pécsi Janus Pannonius Múz.-ba helyezték át (1949); asszisztens (1949–1950), muzeológus (1950–1957), osztályvezető (1957). Rá hárult a város két néprajzi gyűjt.-ének egyesítése, a néprajzi osztály megszervezése, majd anyagának gondozása és fejlesztése. A gyűjteményegyesítéssel megvalósult első néprajzi állandó kiáll. 1950-ben nyílt meg a Rákóczi úti épületben. Támaszkodva korábbi terepismeretére, intenzív tárgy gyűjtést és néprajzi terepkutatásokat végzett az Ormánságban. Tanulmányaiban a vidék anyagi kultúráját és folklórját vizsgálta. 1957 végén a Néprajzi Múz.-ba került, ahol hamarosan a muzeológiai munka irányítójává vált. Előbb a nemzetközi osztály vezetőjeként (1961–1968), majd 1967-től mb., 1969-től 1987. évi nyugdíjazásáig főigh.-ként működött. Irányította a Néprajzi Múz. épületével kapcsolatos ügyeket, a múz. költözését (1973–1975), továbbá a múz. gyűjt.-i munkáját, a gyűjteménygyarapítást. Mindvégig kezelője volt a múz. Európa-gyűjt.-ének, gondozta a múz. páratlan finnugor anyagát. Néprajzkutatóként és mu zeoló gusként elsősorban a finnugor néprajz és filológia kutatója volt. Első ízben 1959-ben, a Finn Nemzeti Múz. meghívására jutott el külföldre, két hónapra Finno.ba. Ezt követően szisztematikusan tanulmányozta a finn és az orosz – elsősorban a leningrádi – múz.-ok finnugor és szibériai gyűjt.-eit. Hosszú múz.-i pályafutása során Európa szinte valameny

nyi országában járt tanulmányúton, előadásokat tartott, s eljutott az Egyesült Államokba és Egyiptomba is. – Az ELTE BTK Finnugor Tanszékén, vmint mindkét néprajzi tanszéken tartott finnugor tárgyú előadásokat, 1976-tól címzetes docensként. Részt vállalt a muzeológusképzésben, vezető szakfelügyelőként operatív hatással volt a néprajzi muzeológia orsz. helyzetére. Az obi-ugor néprajz különféle kérdéseiről, vmint a finn és a m. néprajz kutatás- és tudománytörténeti problémáiról, a Néprajzi Múz. és gyűjt.-ei történetéről tanulmányok sorát írta. Elsősorban Reguly Antal (1819–1858), Pápai Károly (1861–1893) és Jankó János (1868–

1902) munkásságával foglalkozott, részben publikálta az általuk gyűjtött tárgyi anyagot. S. a. r. Jankó János oroszo.-i (finno.-i) útjának és az osztjákok körében folytatott kutatásának naplóját és levelezését. Közreműködésével 1961-ben és 1982-ben nagyszabású műtárgycsere jött létre a Finn Nemzeti Múz. és a M. Néprajzi Múz. között. Finnugor tárgyú kiáll.-t rendezett Bp.-en az első (1960), vmint a negyedik (1975) Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából. Társrendezője volt a Néprajzi Múz. nemzetközi, Az őstár

sadalmaktól a civilizációkig c. állandó kiáll.-ának (1980–1995). A vízimadarak népe

címmel az urali népek között járt m. kutatók munkásságából (Tihany, ill. Helsinki, 1984), a Kalevala

meg

jelenésének 150 éves évfordulójára a finn népművészetről rendezett kiáll.-t (A Kalevala népe

, Néprajzi Múz., 1985–1986). Nyugdíjazása után Jankó János munkásságáról készített kamarakiáll.-t (A Nílustól Szibériáig

, 1993). Szorgalmazta a néprajzi filmkészítést, kezdeményezésére jött létre a M. Néprajzi Társaság néprajzi film- és fényképészeti szakosztálya (1983). – Több cikluson át a M. Néprajzi Társaság alelnöke, a M.–Finn Társaság elnökségi tagja, a rendszeresen megtartott finn–m. néprajzi konferenciák szervezője. Az MTA Néprajzi Biz., az Uralisztikai Biz., a M. Őstörténeti Biz. tagja, a helsinki Finnugor Társaság, a Kalevala Társaság, a Finn Régészeti Társaság és a Finn Irodalmi Társaság külső tagja. – Györffy István-emlékérem (1984), Móra Ferenc-emlékérem (1986), a M. Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (1997), a Finn Fehér Rózsa Rend Lovagkeresztje, a Finn Oroszlán Rend parancsnoki fokozata (2002).

F. m.: Baranyai szőttesek

(Pécs, 1957); Problémák az ormánsági etnikai csoport körülhatárolásában (Néprajzi