Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
165 Kallós Líceum- és ref.-képzőn, majd Kolozsváron folytatta tanulmányait, tanítói diplomáját 1946-ban szerezte meg. 1950–1955 között megszakításokkal a kolozsvári Zeneművészeti Főisk.-n (ma Georghe Dima Zeneakad.) tanult. A népzenei kutatásokra Jagamas János készítette fel, akivel román és cigány nyelvtudása révén számos településen folytatott gyűjtést. Részt vett a Kolozsvári Folklór Int. munkájában, és hallgatta Gunda Béla előadásait a Néprajzi Tanszéken. – Első népdalgyűjtéseit gimnazistaként koll.-i tanára, Nagy Géza ösztönzésére Válaszúton végezte, 1938–1939-es gyűjtésével az Ifjú Erdély c. folyóiratban I. díjat nyert. A kalotaszegi Magyarvistán tanított (1946–1950). Közben sorkatonaságát 1949-ben Moldvában töltötte. A moldvai csángó faluban, Lészpeden volt tanító (1956–1957), az ottani néphagyományok, vokális és hangszeres népzene kutatását végezte, iskolájában kultúrcsoportot hozott létre. Szakirányító volt a Marosvásárhelyi Népi Alkotások házánál (1957–1958). 1958-ban letartóztatták, két évet töltött börtönben. Édesapja kuláklistára kerülését követően családjuk válaszúti kúriáját kisajátították, azt a helyi termelőszövetkezet használta. Gyimesfelsőlokon élt (1956–1964), egy évet a helyi kultúrházban, majd egy faipari vállalatnál dolgozott (1968-ig). 1968-ban szabad művészi pályára lépett, visszakerült Kolozsvárra, később az ifjúsági táncházmozgalom egyik nagy hatású tanácsadója volt. A Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklórnak úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet. A Kallós család ingatlanját leromlott állapotban a környező földterülettel együtt 1992-ben visszakapta, és így ez az épület lehetett az első otthona a gyűjt.-nek és az általa létrehozott válaszúti szórványkoll.-nak, ő maga is itt élt haláláig. Az először igen egyszerű körülmények között kialakított, a muzeális gyűjt.-t is befogadó intézményben 1999 óta az alapítvány munkatársai (Balla Ferenc, Balázs Bécsi Gyöngyi, Németh Ildikó) közreműködésével a mezőségi vegyes lakosságú falvak gyermekeinek m. nyelvű oktatását teremtették meg, és azt a 2010-es évek második felétől folyamatosan bővítették. – Martin Györggyel, Andrásfalvy Bertalannal és Pesovár Ernővel, Hofer Tamással kialakított kapcsolata révén került mo.-i közgyűjt.-ekbe a népzenei és népművészeti anyaga (MTA Népzenekutató Csoportja, Janus Pannonius Múz., Néprajzi Múz.). Múzeumalapító munkássága mellett a mo.-i és romániai m. táncházmozgalom legfőbb kutatói forrásbázisát biztosította. 15.000 dallamot meghaladó népzenei anyaga a legnagyobb, a m. nyelvterületen végzett népzenei gyűjtés, amelyből több mint 10.000 db online hozzáférhető az MTA (ma Bölcsészettud.-i Kutatóint.) Zenetud.-i Int. Népzenei Gyűjt.-ében (https://zti.hungaricana.hu/ hu/). A muzeális gyűjt.-re alapozottan az alapítvány képzési módszerei, a népzenei és kézműves táborok, felnőttképzések a romániai magyarság kultúrájának központi intézményévé tették a Válaszúti Kallós Zoltán Múz.-ot (mai nevén K. Z. Néprajzi Gyűjt. ). Néprajzi tárgyakat – főként népművészeti értékű darabokat – diákkorától gyűjtött, tárgygyűjt.-e elhelyezésére sokáig kolozsvári lakása szolgált. A nevét viselő intézmény a nyilvánosság számára 1998-tól látogatható, 2010-ben nyílt meg K. Z. Múz. és Népművészeti Központ névvel, majd 2017-ben új épületszárnnyal gazdagodva válhatott a Mezőség, Kalotaszeg, Moldva és Gyimes népművészetének leggazdagabb múz.-i bemutatóhelyévé, amely napjainkban 7500 leltározott néprajzi tárgyat őriz. – Ismertségét Mo.-on és Romániában egyaránt az 1970-ben, Szabó T. Attila gondozásában megjelent Balladák könyve (Kriterion, Bukarest) hozta meg, majd újabb kiad.-i (1971, Kriterion; 1973, 1974, 1977, M. Helikon) egyre szélesebb kör számára adták közre gyűjtéseinek javát. Ez az utazólevelem – Balladák új könyve (1996) címmel, majd bőv., CD-vel kiegészített formában jelent meg a Balladás könyv (2014, K. Z. Alapítvány). Önálló kötetei közül kiemelkedik az Új guzsalyam mellett (1973, 2. kiad. 2005), a Martin Györggyel közös Tegnap a Gyimesben jártam (1989) és a Világszárnya – Moldvai m. népmesék (2003). Mun kásságának kiemelten fontos momentuma, hogy bakelit lemezek, audio hangkazetták és a 27 db-ból álló, Kallós Archívum c. CD-sorozat adta közre tematikusan és tájak szerint válogatott népzenei gyűjtéseit. 2013-ban jelent meg a Válaszúti K. Z. Múz. anyagát bemutató közös kötet Adok néktek aranyvesszőt címmel, Korniss Péter fotóival. Ta nulmányai, közleményei a Művelődés , a Néprajzi Közlemények, az Utunk és számos mo.-i és romániai m. folyóiratban jelentek meg, kéziratai a Néprajzi Múz. Ethnológiai Archívumában (korábban Et-
