Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
K
163 Kalicz múltjából c. évkönyv szerkesztőbiz.-i tagja. Ven dégkutató volt az eisenstadti múz.-ban (1965, 1969) és a Metropolitan Múz.-ban (New York, 1971). – Pályafutása során jelentős régészeti feltárásokban vett részt közreműködőként és ásatásvezető régészként, a Hajógyári-szigeti római helytartói palota (1952–1955, 1969–1970, 1977), a Királyfürdő (1955, 1958), a kamaraerdei római kori településrészlet (1963–1965), az aquincumi vízvezeték nyomvonala és a Benedek Elek utcai római kori temető (1967–1968, 1970–1975, 1978, 1982, 1991) területén. A Flórián téri katonai nagy fürdő (Thermae Maiores) ásatási és szabadtéri múz.-i bemutatási munkálatainak (1961–1963, 1977–1979, 1981–1984) eredményeire alapozta kandidátusi disszertációját. Utolsó tud.-os dolgozataiban az aquincumi római kori orgona működését és a megszólaltatásával kapcsolatos problémákat vizsgálta. F. m.: Az aquincumi parancsnoksági épület belső de korációja a Laktanya utcában (Budapest Régiségei 16, Bp., 1955, 255–293. p.); Az aquincumi helytartói palota mozaikpadozatai (Budapest Régiségei 18, Bp., 1958, 79–101. p.); Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél (Budapest Régiségei 20, Bp., 1963, 259–298. p.); Die römische Orgel von Aquincum (3. Jahrhundert) [mit einem Beitrag von Ernő Gegus] (Musicologia Hungarica 6. Bp.–Kassel, 1976; 2. kiad. 1980); Thermae Maiores legionis II. Adiutricis (Monumenta Historica Budapestinensia, 7. Bp., 1991); Aquincum a régészeti ásatások tükrében. In: Óbuda évszázadai (Bp., 2000, 83–140. p.); Az aquincumi orgona: Kr. u. 228. (Bp., 2001); Az aquincumi – Benedek Elek utcai – római kori temető aranyleletei. In: Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia, 14. Bp., 2004, 27–28. p.). Irod.: RÚL 10.: 884. p.; Szirmai Krisztina: K. M. nyolcvan éves (Budapest Régiségei 40. Bp., 2007, 13–14. p.); K. M. szakirodalmi tevékenysége. Összeáll. Hanny Erzsébet (Budapest Régiségei 40, Bp., 2007, 15–18. p.). Fotó: BTM Régészeti Adattár, Intézménytört. Gyűjt. Éder Katalin Kalicz Nándor (1928. márc. 6. Tarnabod – 2017. ápr. 15. Bp.): régész, osztályvezető. – Felesége Schreiber Rózsa régész. – A bp.-i ELTE BTK muzeológia (ősrégészet) szakán szerzett diplomát (1955). Egy.-i doktor (1961), a történelemtud.-ok (őstörténelem) kandidátusa (1962), a régészeti tud.ok doktora (1989). – A nyíregyházi Jósa András Múz. (1955–1957), majd a miskolci Herman Ottó Múz. (1957–1958) munkatársaként kezdetben Szabolcs-Szatmár és Borsod-Abaúj-Zemplén m. újkőkori, rézkori és bronzkori kultúráinak felderítésén dolgozott. A Tiszazugra ös szpontosító, alapvetően terepbejárásokra épült szakdolgozata (1955) és az Északkelet-Magyar ország kora bronzkora és kapcsolatai c. kandidátusi értekezése (1962) úttörő jelentőségű volt. Pályájának elején máig ható érvénnyel dolgozta fel a mo.-i kora bronzkor és rézkor régészeti emlékeit. Legelső könyvében az ózd-centeri antropomorf urnák kapcsán összegzést írt a késő rézkori Baden-kultúra trójai kulturális és kronológiai kapcsolatairól (1963). Ezt az ÉK-Mo. kora bronzkori leletanyagát rendszerbe foglaló monográfiája követte, amely sok szempontból ma is alapvető forrást jelent (1968). – Már egy.-i évei alatt az MTA akkor megalakuló Régészeti Kutató Csoportjának külső munkatársa volt, majd 1961-től már hivatalosan is a Régészeti Int.-ben dolgozott; 1971-től tud.-os főmunkatárs, 1975-től nyugdíjazásáig (1988-ig) az Őskori Osztály vezetője. A múz.-októl ekkor sem szakadt el. Érdeklődése mindvégig kiterjedt a régészet egészére, kutatásai azonban az 1970-es évektől már alapvetően a neolitikum és a rézkor időszakára irányultak. Ekkor jelent meg a neolitikum és a rézkor első szintéziseként a több javított kiadást megélt, több nyelvre is lefordított Agyag istenek c. könyve (1970) a Hereditas régészeti sorozat első köteteként. Ezt a kezdeti lépést – számos tanulmány mellett – nagy volumenű feldolgozások követték. Az alföldi vonaldíszes kerámia napjainkig is egyedülálló monográfiáját társszerzővel készítette el (1977). Kezdettől fogva részt vett a Magyarország Régészeti Topográfiája program szervezésében, módszertani megalapozásában és gyakorlati munkáiban; két Veszprém m.-i kötetnek társszerzője is volt (1966; 1970). Ekkor tette meg az első lépéseket az addig fehér foltnak számító dunántúli rézkor első felének kutatásában, a Balaton-Lasinja-kultúra, a Furchenstich kerámia kultúrája és a Protoboleráz-horizont körvonalazásában, vmint időrendjének felállításában, amely mindvégig foglalkoztatta. Igen nagy jelentőségű a középső neolitikus dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának addigi kutatási eredményeit összefoglaló, A termelőgazdálkodás kezdetei a
