Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
J
158 Jekelius (1931–) mikrobiológus, fiai: Gábor (1959–) biológus és Zoltán (1967–) orvos. – 1949-től a PPTE (1950-től ELTE) hallgatója volt, botanikusként (1954), majd biológia– kémia szakos középisk.-i tanárként végzett (1955). Egy-i doktor (1958), a biológiai tud.-ok kandidátusa (1967), az MTA doktora (1996, Palinológiai vizsgálatok a Magyar Alföldön a Würm glaciális és a holocén klíma- és vegetációtörténetére vonatkozóan c. disszertációjával). – Az ELTE TTK Növényrendszertani-Növényföldrajzi Tanszékén növényrendszertant, növényföldrajzot, ökológiát, vegetációtörténetet, környezet- és természetvédelmet tanított (1954–1992). A M. Természettud.-i Múz. (MTM) Növénytárának ig.-ja (1992–1999); paleoökológiai csoportot hozott létre, kutatási pályázatot irányított, szakmai kapcsolatait latba vetve erőfeszítéseket tett arra, hogy a korábban elszigetelt Tárat rendezvények, kiadványok segítségével bekapcsolja a szakmai vérkeringésbe. – Pályája elején növénycönológiai felméréseket végzett a Duna–Tisza közén, a Gerecsében. Korai kutatásai középpontjában a lápok, a lápvegetáció szukcessziója állt; dolgozott az Ócsa-Dabas melletti Turjánvidéken, a Hanságban, a somogyi Baláta-tavon. Az 1960-as évektől főleg pollenanalízissel (palinológiával) foglalkozott. Referencia-gyűjt.-t állított fel recens fajok pollenjeiből; Boros Ádámmal elkészítették az európai mohák spóraatlaszát (1975; 2. átd. kiad. 1993). Számos résztanulmányt, majd összefoglalókat publikált a m. Alföld vegetációtörténetéről. Tanulmányozta a glaciálisok, interstadiálisok nyomait. Elvégezte két világhírű hazai ősemberi lelőhely: Tata és Vértesszőlős palinológiai feldolgozását. Az 1980-as évek végétől az aeropalinológiai vizsgálatok úttörője: nagy szerepe volt a rendszeres mo.-i adatgyűjtés elindításában. 1989-ben vezetésével kezdték meg és folyamatosan végezték a napi mintavételt, a lebegő spórák és pollenek monitorozását és analízisét, elkészítették az első mo.-i teljes évi (1989), majd az első ötéves pollennaptárt (1993). A pollenallergia hazai kutatásának egyik megalapozója. – Több mint 100 tud.-os közlemény, könyv, 12 egy.-i jegyzet, könyv szerzője. Tud.-os pályafutása mellett fontosnak tartotta az ismeretterjesztést. Egyike a legjobb tollú, legtermékenyebb botanikusoknak, rendszeres szerzője az Élet és Tudomány nak és számos más ismeretterjesztő lapnak; könyvei, cikkei egyrészt szakmai érdeklődését tükrözik, másrészt az utazásairól számolt be (pl. Amiről a lápok mesélnek. Bp., 1961; Kukoricaisten gyermekei . Bp., 1984; Legendás növények . Bp., 1987; Növényi csodák. Bp., 1990; Budapest pollenallergia-kalauz. Medzihradszky Zsófiával. Bp., 1994). Kiemelkedően fontos, korszakos összefoglaló munkája a Pannon Enciklopédia sorozatban 2000-ben megjelent, majd több kiadást megélt Magyarország növényvilága c. kötet, amelynek főszerk.-je és részben szerzője is volt. – Az 1960-as évektől tagja volt az INQUA negyedkori rétegtani biz.-nak, a Holocén és az Euroszibériai albiz.-nak. A European Science Foundation European paleoclimate and man since the last interglacial progjam mo.-i résztvevője. A The International Association for Aerobiology tanácsának, 1996-ig az INQUA M. Nemzeti Biz.nak, az MTA Paleontológiai Biz.-nak és a Botanikai Biz.-nak tagja. F. m.: A növényvilág fejlődéstörténete. In: Evolúció II. Az élővilág evolúciója. Szerk. Vida Gábor (Bp., 1982, 37–110. p.); A bioszféra evolúciója. In: Evolúció III. Evolúció és az emberiség. Szerk. Vida Gábor (Bp., 1983, 11–83. p.); Late Pleistocene vegetation history in Hungary since the Last Interglacial. In: Quaternary environment in Hungary (Studies in geography in Hungary 26, Bp., 1991, 35–46. p.); Pollenháború. Képeskönyv a világhódító virágporról (Bp., 1988); Magyarország növényvilága. Szerk., társszerző (Pannon Enciklopédia, Bp., 1995). Irod.: Fekete Gábor: In memoriam J. K. M. (1931–2012) (Botanikai Közlemények, 100, 2013. 1–2, 2–20. p.; műveinek jegyzékével); RÚL 10: 675. p. Fotó: Botanikai Közlemények 100, 2013. 1–2, 7. p. Buczkó Krisztina Jekelius, Erich Wolfgang (1889. aug. 2. Hos z szúfalu [Satu Lung, ma Négyfalu « Săcele» része, Románia] – 1970. nov. 27. Bietigheim–Bissingen-Enz [Németo.]): geológus, családtörténész, muzeológus. – Középisk.-i tanulmányait Brassóban, a Johannes Honterus Gimn.-ban végezte, 1909-től természettud.-t hallgatott Strasbourgban, Lipcsében és Bp.-en. Doktori disszertációját Bp.-en védte meg (1914). – A M. Kir. Földtani Int.-ben külső munkatársként, majd preparátorként, végül osztálygeológusként dolgozott (1913–1919). Megannyi tud.-os elsőbbséget szerezve közölte a Brassó környéki hegyek mezozoós rétegeinek földtanára és faunáira vonatkozó, rendkívül pontos és alapos tanulmányait. 1918–1919-ben, beleszédülve a kommunisták mo.-i forradalmába, szovjet szellemben
