Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
H
133 Hlavácsné Kérdő ja, az orvosbiológiai szekció vezetője (1956–1969). – A Kapu c. folyóirat Magyar múlt rovatának ve zetője, a folyóirat rendszeres cikkírója (1996–2005), a Zürichi M. Történelmi Egyesület alapító tagja. – Embertani kutatási anyagának egy részét, többek között kutatásainak vizsgálati lapjait a kecskeméti Katona József Múz.-nak adományozta, de a M. Természettud.-i Múz. Embertani Tárában is található ~-gyűjt. Majdnem teljes publikációi mellett – Gyenis Gyula segítségével – 2007-ben irattári anyagokat is a MTM-nak ajándékozott. – Pilinszky János-díj (1992), Bács-Kiskun M. Tud.-os Díja (2002). F. m.: A szekuláris növekedésváltozás Duna–Tisza közi népességeknél (Anthropológiai Közlemények, 19, 1975, 2, 133–137. p.); Etnikai embertani vizsgálatok taxonómiai eredményei Közép-Magyarországon. – A magyar etnikai embertani vizsgálatok problémái (Cumania, 5, 1978, 398–445. p.); Adatok a magyar nép antropológiájához. Kalmár Sándorral (Cumania, 9, 1986, 421–467. p.); Adatok a dunántúli magyarok etnikai antropológiájához (Antropológiai Közlemények, 31, 1987/88, 83–106. p.); A Duna-Tisza közi magyarok etnikai embertani vizsgálata (Cumania, 11, 1989, 499–542. p.); Őseink nyomában. A magyarság etnikai embertani képe (kandidátusi értekezés is, Kecskemét, 1993); A Kárpát-medence népeinek etnikai embertani képe (Léva, 1993); Felvidéki magyarok népes ségtörténete és etnikai embertani képe (Kapu Füzetek. 7. Bp., 1998); A magyarság és más Kárpát-medencei népek etnikai embertani vizsgálata (Turán Könyvek. 2. Bp., 2002); A csallóközi magyarok etnikai embertani képe. Alistál környéke, Bős és Nagymegyer. Csallóközi összefoglaló tanulmány (Dunaszerdahely, 2002). Irod.: Major István: Attila ujgur kuzinjai: interjú H. Gy. antropológus professzorral (Kapu, 2007, 44–45. p.); Mátyus Gyula beszélgetése H. Gy. antropológus professzorral (Acta Historica Hungarica Turiciensia 24/2, 2009, 7–24. p.); Bakay Kornél: Búcsú a magyar ember egyik legjelentősebb kutatójától (Kapu 23, 2010, 30–31. p.); Laczkó János: Megkésett nekrológ: in memoriam H. Gy. (Múzeumőr, 9/1, 2011, 33. p.); Dr. H. Gy. (Anthropologiai közlemények 41, 2000, 5–6. p.); RÚL 9.: 658–659. p. Fotó: Kiss Béla felv. Makra Szabolcs Hetényi Kovács János: → Kovács János Hlavácsné Kérdő Katalin; H. Kérdő (1950. jún. 26. Bp. – 2019. márc. 15. Vác): régész. – Az ELTE latin nyelv és irodalom, vmint régészet szakán, középkori szakirányon végzett (1974). Diplomamunkáját, A középkori falu képéhez címmel a diósgyőri vár középkori vasleleteiből írta. – Fiatal korában bátyja révén részt vett több barlang kutatásában (Jósvafő környéki barlangok, Nagy Oldali zsomboly, Vass Imre-, Musztáng-barlang); férjével, Hlavács Lászlóval is barlangászás során ismerkedett meg. – Az Aquincumi Múz . régész-muzeo lógusaként (1974–1984) az óbudai szanálásokhoz kapcsolódó leletmentésekben vett részt (Lajos u. 163–165., Árpád fejedelem u., Névtelen utca, Dugovics T. tér 2., Fényes A. u. 84–86., Magyar L. u., Óbudai piac). Az aquincumi II–III. sz.-i legiotábor D-i, vmint a IV. sz.-i erőd Ny-i frontján végzett kutatásokról publikálta eredményeit. Jelentős Németh Margittal közös tanulmánya az óbudai alatábor helyének azonosításáról és építési feliratának feloldásáról az 1981-ben előkerült töredéknek köszönhetően. Salgótarjánban, a Nógrád M.-i Levéltárban dolgozott levéltárosként (1984–1989); ottani gyűjtése kapcsán jelent meg 2002-ben Ma gyarország Történeti Helységnévtárának Nógrád m.-i kötete. Az Aquincumi Múz.-ba visszatérve (1989–2010, nyugdíjba vonulásáig) főmuzeológus, majd főtanácsos. Régészeti feltárásokat folytatott az aquincumi helytartói palota területén, részletesen foglalkozott a korábban előkerült falfestményekkel, erről kiáll.-t is rendezett (Az aquincumi helytartói palota, BTM Vármúz., 1998). A Gyorskocsi utca 26. alatti, majd a későbbi Medve, Kacsa, Ganz és Tölgyfa utcai ásatásoknak (1991–2002) köszönhetően körvonalazódott a Víziváros római kori topográfiája, amely fő kutatási területe lett. Az általa vezetett feltárások, a leletek regisztrálásának 1998-ban publikált módszere ma is egyik alapja a múz. dokumentálásának. Az Aquincumi Múzeumban először készített számítógépes, táblázat formátumú, részletes nyilvántartást az objektumjegyzékről, leletanyagról az ásatási dokumentációhoz. Emellett következetesen alkalmazta az objektumszámozást és a leletek azonosító számával ellátását, s a kiemelt leletek kezelését már az ásatáson. Az MTA Földrajztud.-i Kutatóint.-ével együttműködésben, Schweitzer Ferenccel közösen szerk. Aquincum, Ókori táj – ókori város c. könyve új kutatási irányt jelent a régészet és a geomorfológia terén. Részt vett a múz. által rendezett Das römische Budapest
