Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
H
128 Hapák lett. Emellett csoportos kiáll.-okat (Szentendrei tárlat, Pest m.-i tárlat, Fiatal Képzőművészek Stúdiója) rendezett, ill. katalógusaikhoz előszót írt. Egyik alapítója az 1994-ben létrehozott Patak csoportnak. Érdeklődése kiterjedt a klasszikus szentendrei művészetre is, írásaiban gondot fordított arra, hogy történeti kontextusba emelve, a hagyományok felől közelítsen a jelenkori tendenciákhoz. Kismonográfiai sorozatában egyaránt foglalkozott az idősebb és a fiatalabb szentendrei művészekkel (Pirk János, Vaszkó Erzsébet, Farkas Ádám, Balogh László, Aknay János stb.). A kortárs művészet iránti figyelme nemcsak a múz. kiáll.-i programját, hanem a gyűjteményezést is befolyásolni tudta. Monografikus igénnyel kezdte feldolgozni Kósza Sipos László művészetét, akinek külföldön maradt hagyatéki anyagának hazahozatalában és múz.-i nyilvántartásba vételében jelentős részt vállalt. Feladatának tekintette a külföldi kortárs művészet megismertetését is. Szépirodalmi tevékenysége jelentősen befolyásolta látásmódját és írásműveinek stílusát, amelyet gyakran az iróniába átcsapó, rendkívül lényeglátó, szemléletes, humorral átitatott kifejezőerő egészített ki. Munkássága során gyakran került szembe a bürokratikus hatalommal, az autodidakta művészek professzionális munkái melletti kiállása etikai üzenetet is hordozott. A Folyam (1989–1990) és a Revue de l' Art 90 (Párizs, 1995-től) szerk.-je. – A M. Írók Szövetségének József Attila Köre (FIJAK, 1973), a M. Képző- és Iparművészek Szövetsége (1978), a M. Alkotóművészek Orsz. Egyesülete (1980), a M. Művészeti Írók Kállai Ernő köre tagja (1989), a Csongrádi Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke (1990), a Neufeld Alapítvány (1990) és a Szentendre Művészetéért Alapítvány kuratóriumi tagja (1991), az Esslingeni Künstlergilde tagja (1993-tól), a M. Művészeti Akad. r. tagja (1996), a MÚOSZ Műkritikusi Szakosztály (1997), az International Federation of Journalist (Brüsszel, 1997), az Association des Anciens Boursiers du Gouvernement Français tagja (1999). – Neufeld Anna-díj (1988), Csongrád M. Művészeti Díja (1990), Gustav Moreau-díj (1999), Pest M. Művészetéért Díj (1999), Munkácsy Mihály-díj (2000), Szentendre Város Pro Urbe Emlékérme (2000), virtuális Deim Pál-díj. Álneve: Nap Fábián. – Tiszteletére Borgó György Csaba emlékkiáll.-t rendezett (Képek H. F. emlékére, Szentendrei Művésztelep Galéria, 2011. nov. 26.–dec. 18.). F. m.: Csontváry gácsi éve (Ars Hungarica, 1, 1976, 137–146. p.); Egy festő naplója. Bánovszky Miklós vissza emlékezése a szentendrei festészet kezdeteiről 1926–1947. (Szentendre, 1996); A szentendrei motívumok továbbélése Kósza Sipos László hannoveri periódusában. Gondolatok egy monográfiához. In: Kutatások Pest megyében. Tudo mányos Konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4. Szentendre, 1997, 122–125. p.); A Sajna de Mahorkai vacsora. Válogatott művészeti írások és versek. Szerk. Wehner Tibor (Bp., 2013). Irod.: Pethő Német Erika: Írók, költők Szentendrén (Pest m.-i Művelődési Központ és Könyvtár, 1990. 45–47. p.); Doboss Gyula: H. F.: A Sajna de Mahorkai vacsora – Válogatott művészeti írások és versek. Napkút, 2013 (Kortárs, 6, 2014, 96–97. p.); RÚL 9: 403. p.; H. F. (Névpont: https://www.nevpont.hu/palyakep/ hann-ferenc-04600). Fotó: Ferenczy Múz.-i Centrum Bodonyi Emőke Hapák József (1945. máj. 26. Debrecen – 2012. jan. 13. Debrecen): fotóművész. – A nagyapja által alapított fényképész dinasztia harmadik tagja. A szakmát kisgyermek korától kezdve apjától tanulta. A szülői házban őt körülvevő atmoszféra oltotta belé a műtárgyak szeretetét is. A Debreceni Ref. Koll. Gimn.-ában érettségizett (1963), fényképész szakmunkás bizonyítványt szerezve apja műhelyében kezdett dolgozni. – A KLTE Földrajzi Int.-ének és Rektori Hivatalának hivatásos fotósa (1969– 1995), 1992-ben Blende Bt. néven létrehozta saját vállalkozását. Műtárgy-, műemlék- és reklámfotósként, társszerzőkkel együttműködve több mint ötven nagyméretű fotóalbum elkészítése fűződik a nevéhez. Ezek által lett a könyves szakma egyik legkiemelkedőbb, legkeresettebb műtárgy- és műemlékfotósa. Könyvei múltunk közgyűjt.-ekben fellelhető, legszebb tárgyi emlékeit, műemléki épületeit a lehető legmagasabb színvonalon tárják elénk. Új alapokra helyezte a műtárgyfényképezést. A múz.-i és műemléki szakma elvárásait is tiszteletben tartva készült fotói nemcsak látványosak, de egyéni látásmódját is tükrözik, a tárgyak lelkét keresve és láttatva kiváló érzékkel rávilágítanak az apró részletekben rejlő finomságokra és különlegességekre is. – Hat könyvével elnyerte a könyvtáros szakma Fitz József-díját, két alkalommal közönségdíjat kapott a bp.-i könyv-
