Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
H
126 Halmos tésének 500. évfordulójára (Hadtörténelmi Közlemények, XVIII, 1971. 2, 342–354. p.); Rendjelek és kitüntetések az Országos Hadtörténeti Múzeum Éremtárában. 1. (Alba Regia, 11, 1971, 161–227. p.); Rendjelek és kitüntetések az Országos Hadtörténeti Múzeumban (Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1, 1971, 161–209. p.); Zádor István grafikai kiállítása az Országos Hadtörténeti Múzeumban (Hadtörténelmi Közlemények, XX, 1973. 2, 369–371. p.); Katonaság a fővárosban. Emlékek Budapest katonai múltjáról (Néphadsereg, 1973. 52, 8–9. p.); Új szerzemények a Hadtörténeti Múzeumban (Történeti Múzeumi Közlemények, 17, 1981. 2, 52–66. p.); Remek mű a múzeumban – Borsos József: Honvéd törzstiszt c. festménye a Hadtörténeti Múzeumban (Néphadsereg, 1979. 33, 12. p.); Egy huszárezredes életútja: Kováts Mi hály (Néphadsereg, 1982. 29, 13. p.); Partizánemlékek a brjanszki erdőből (Tarsoly, 1984–85, 28–30. p.). Fotó: ismeretlen felv., a szerző archívumából Szoleczky Emese Halmos István (1929. dec. 1. Bp. – 2016. ápr. 4. Bp.): etnográfus, népzenekutató. – Felesége (1962-től) Halmos Istvánné (Halmos Mária), a mo.-i új matematika egyik alakítója, matematika tankönyvek szerzője. Gyermekeik: Péter, Attila, Zsuzsa, Ádám. – 1944-ben zsidó származása miatt édesanyjával és nagyszüleivel a bp.-i gettóban élte túl a háború borzalmait. Édesapja és több közeli hozzátartozója nem tért vissza a koncentrációs táborból. Már kiskorában megnyilvánult zenei tehetsége, felfigyeltek szép énekhangjára; a zenélés élete végéig fontos maradt a számára, de a háború után nem volt lehetősége a zenetanulást folytatni. A Vándor-kórusban énekelt. – A PPTE (1950-től ELTE) BTK néprajz–muzeológus szakán végzett (1948–1952), közben a Zeneakad. középisk.-i tanárképzőjében, karvezető szakon is tanult (1950–1952). Édesanyja 1950-ben kivándorolt Izraelbe, ahol ő is többször látogatást tett. Az egy. elvégzése után az ELTE Néprajz Tanszékén kandidátusi aspiráns (1952–1956); ekkor kezdte el a népzenegyűjtő munkát, amelynek első eredménye A zene Kérsemjénben c. értekezése; ennek alapján a történelemtud. (néprajz) kandidátusa lett (1960). A nyíregyházi Jósa András Múz. muzeológusa (1956–1957), egy évig a jászberényi Jász Múz. ig.-ja, majd a Népművelési Int.-ben népzenei előadó (1958-tól), 1962-től nyugdíjazásáig az MTA Népzenekutató Csoportja (mai nevén a Zenetud.-i Int.) főmunkatársa. – Érdeklődése szerteágazó volt. A m. népzene mellett más területeken is dolgozott. Egy.-i évei alatt ismerkedett meg Boglár Lajossal, s a vele alakított baráti társasággal amatőr filmezéssel is foglalkozott az 1950-es évek végén. 1967–1968-ban Boglár Lajossal, a Néprajzi Múz. Amerika-gyűjt.-ének muzeológusával a venezuelai piaroa indiánoknál volt gyűjtőúton. Míg Boglár a tradicionális piaroa kultúra tárgyi anyagát gyűjtötte be, s fotókon és filmeken örökítette meg e tárgyak készítését, használatát, ~ gazdag hanganyagot rögzített hozzá. Gyűjtőúton járt Japánban, Pakisztánban és Indiában is. Kutatási eredményeit, tanulmányait könyvekben, különböző hazai és külföldi folyóiratokban publikálta. Az 1970-es években olyan matematikusokkal működött együtt, akik a zeneszerzésben és a népzenekutatásban először próbálkoztak Mo.-on a számítógépek alkalmazásával. Több zenei együttes elindulását vagy további munkáját is segítette, amelyek felhasználták a m. népzenét. F. m.: A zene Kérsemjénben (Bp., 1959); A Rétköz táncai és zenéje (Nyíregyháza, 1987); Vas megye tánc- és zenei hagyománya (Szombathely, 1988); Temetés Inaktelkén (Zenetudományi Dolgozatok, Bp., 2003. 2.); Music among Piaroa Indians. Melodies and Life of an Indigenous Community in Venezuela (Bp., 2012). Irod.: RÚL 9.: 355. p. Fotó: H. I. gyűjtés közben, a család tulajdona Halmos Mária, Bathó Edit Hanák János (1812. jún. 25. Kis-Kér, Abaúj vm. – 1849. szept. 2. Kricsó, Krassó vm.): zoológus, piarista szerzetes, tanár. – Tanulmányait Boldogkőújfalun, Tállyán, Sátoralja új helyen, Kisszebenben végezte, majd 1832. szept.-ben belépett a kegyesrendiek közé. Privigyei újoncéve (1832– 1833) után Breznóbányán (nyelvészeti osztályok), Vácon (bölcseleti stúdiumok, 1835–1836), Nyitrán (teológia, 1837), majd Szentgyörgyön tanult (1838–1840), ahol 1840-ben szentelték miséspappá. – Tanári pályafutását a máramarosszigeti gimn.-ban kezdte (1841–1845), ahol a természetrajz minden ágára kiterjedő, de
