Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
G
111 Gazda től), a Csermely Környezetvédelmi Egyesület tiszteletbeli tagja (2003-tól). – M. Arany Érdemkereszt (2012), Pro Natura díj (2013), Ásotthalom Község Díszpolgára (2013). F. m.: Csongrád megye természetes és természetközeli élőhelyeinek védelméről. III. Adatok a Maros folyó alsó szakaszának élővilágához (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Természettudományi Tanulmányok 2., Szeged, 1999); A szegedi múzeum természettudományi részlegének története (A Móra Ferenc Múzeum Év könyve, Természettudományi Tanulmányok 3., Szeged, 2003); Csongrád megye természetes és természetközeli élőhelyeinek védelméről. I. Adatok az M5-ös autópálya nyomvonaláról és Szeged tágabb környékéről (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Természettudományi Tanulmányok 4., Szeged, 2008); Csongrád megye természetes és természetközeli élőhelyeinek védelméről. II. Javaslatok természetes és természetközeli élőhelyek védelmére a Kiskunsági homokhát délkeleti felében (Kelebia, Öttömös, Ásotthalom, Mórahalom) (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Természettudományi Tanulmányok 5., Szeged, 2009). Irod.: A szegedi múzeum természettudományi részle gének története (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Természettudományi Tanulmányok 3., 2003). Fotó: Almási Éva felv., 2012. Csehó Gábor Gazda László, dr. (1934. aug.2. Gyulafehérvár [Alba Iulia, Románia] – 2003. okt. 2. Debrecen): tanár, múzeumig. – Erdélyi unit. családból származott, gyermekkori évei a Nyárád-mentéhez kötődtek. 1944 őszén családja menekülni kényszerült, Szabolcsban telepedett le. Gimn.-i tanulmányait magántanulóként, a kalocsai jezsuitáknál ingyenes diákként végezte, majd az államosítást követően Vaján folytatta. A nyíregyházi tanítóképző után az egri Tanárképző Főisk.-n tanári diplomát (1964), a KLTE m. nyelv és irodalom szakán egy.-i végzettséget (1974), uo. doktori címet szerzett (1984). – Pályája kezdetén tanítóként, tanárként, iskolaig.-ként dolgozott (Nyírvasvári Ált. Isk., 1953–1955; Pócspetri Ált. Isk., 1956–1963), majd járási (Berettyóújfalu, 1964–1968) és Hajdú-Bihar m.-i (1968–1972) tanfelügyelőként az intézményirányítás volt a feladata. Az oktatás, a kulturális és művészeti élet szolgálójának tekintette magát, elsősorban a vizuális esztétikai nevelés segítője volt. Az 1970-es években politikai szerepet vállalt, a Hajdú-Bihar m.-i pártbiz. munkatársa, majd osztályvezetőjeként más megközelítésben, de továbbra is az oktatás és a közművelődés jobbítását képviselte. A Déri Múz. és a Hajdú-Bihar m.-i Múz.-ok ig.-jaként (1983–1995) elsőrendű feladatának tartotta a muzeológiai és tud.-os munka menedzselését. A múz. irányítását akkor vállalta fel, amikor a kultúra – s benne a múzeumügy – anyagi, pénzügyi feltételei tragikusan megfogyatkoztak. Éppen ezért értékelendő nagyra mindaz, amit sikerült munkatársaival együtt megvalósítania: a múz.-i épületek és kiáll.-ok rekonstrukcióját 8 vidéki egységnél, nevéhez fűződik a Déri Múz. állandó kiáll.-ainak szakaszos felújítása, a Holló László Emlékmúz. teljes rekonstrukciója és állandó kiáll.-ának megvalósítása. Igazgatása alatt számos időszaki kiáll.-t rendeztek az ország, a megye múz.-aiban és külföldön is. 1994-ben megszervezte Munkácsy Mihály születése 150. évfordulójának programját, az életmű tud.-os értékelését célul tűző nemzetközi konferenciát. Legfőbb vívmányának Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt és Golgota c. festménye hollétének felkuta tását és hazahozatalát tartotta, melynek révén a Déri Múz.-ban 1995-ben először volt együtt látható a Krisztus-trilógia mindhárom darabja. Több múz.- és kultúrtörténeti munkája jelent meg elsősorban évfordulókhoz kapcsolódóan és településmonográfiák részeként. Kiad. a Munkácsy Mihály Krisztus-képei (Debrecen, 1993) c. köny vet, Varga Gyulával együtt társszerk.-je volt a Hajdú-Bihar megye népművészete c. kiadványnak. 12 éves múz.-i munkássága alatt társszerk.-je, majd szerk.-je volt a Déri Múzeum Évkönyvei nek, a Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei nek, a Múzeumi Kurír nak, részt vett az Alföld folyóirat, s létezése alatt az Erdélyi Tükör szerkesztőségi munkájában (1975–1978). Székelyföldi származásából eredően egész életén át végigkísérte a kisebbségi sors érzése, ezért is volt fontos számára, hogy kapcsolódott az Erdélyi Szövetség és a Rákóczi Szövetség munkájához is. – A Kölcsey Társaság tagja, a Déri Múz. Baráti körének elnöke és a Bihari Múz.-ért Alapítvány kuratóriumi tagja. – Oktatás Kiváló Dolgozója (1968), Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata (1977, 1982), a M. Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994), a Hajdú-Bihar m.-i Csokonai-díj (1988), Holló László-díj (1994).
