Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
G
107 Gáborján G Gáborján Alice; ered. (vsz. 1945-ig) Grünbaum (1922. júl. 12. Nagyvárad [Oradea, Románia] – 2018. okt. 2. Bp.): néprajzkutató, muzeológus. – Tehetős polgári családja Mezőtelegden élt, apja, Grünbaum József orvos volt. A stájer és svájci felmenőkkel is bíró ~ kitűnően beszélt németül, franciául és románul. – Gimn.-i tanulmányait Nagyváradon végezte, ezt követően Bp.-en zenét tanult; megismerkedett Lajtha Lászlóval, akit erdélyi népdalgyűjtéseiben segített, érdeklődése ekkor fordult a néprajz irányába. A PPTE-n néprajz–angol– francia szakon tanult, az egy. átszervezése után az ELTE Történettud.-i Kar néprajz–újkori művészettörténet szakán kapott bölcsészdiplomát (1951). Néprajzból egy.-i doktori fokozatot szerzett (1968). Kandidátusi értekezését 1994-ben védte meg. – A miskolci Herman Ottó Múz.-ban helyezkedett el (1951), majd az Iparművészeti Múz.ban (a Textilosztály vezetője, 1952–1953) és a Közoktatásügyi Min.-ban (múz.-i előadó, 1953– 1954) dolgozott. 1954-től nyugállományba vonulásáig a Néprajzi Múz. munkatársa, 1977-től tud.os munkatársa volt, majd nyugdíjas kutatóként a múz. textil- és viseletgyűjt.-ében tevékenykedett (1981–1994). – Palotay Gertrúd tanítványaként, az ő hatására kezdett a népviselet témájával foglalkozni. Még egy.-i hallgatóként jelentős kutatást végzett a Borsod m.-i Tardon. Ebből több publikációja született, s innen merítette szakdolgozatának anyagát is, amely 2009-ben jelent meg könyv formában (Tardi kendertermékek) . A Néprajzi Múz. muzeológusaként is a viseletekkel kapcsolatos tárgyakkal gyarapította a gyűjt.-eket. A különböző ruhadarabok mellett csizmadia-, tímár- és szűrszabóműhelyek eszközeit gyűjtötte a múz. számára. 1965–1981 között a Néprajzi Múz. Ázsiagyűjt.-ének textilanyagát kezelte, ami új nézőpontokat hozott számára, behatóbban vizsgálhatta a m. viseletek K-i elemeit. Az itt őrzött anyagnak is köszönhetően figyelme egyre jobban a lábbelik felé terelődött, ami egy általa rendezett kiáll.-ban is testet öltött (Ember és cipő, 1964). Jelentős szlavóniai gyűjtőmunkája során Kórógy, Szentlászló és Haraszti m. falvak női viseletére fókuszált (1967–1968). – A viseletkutatás során több új megállapításra jutott. Pl. hogy a viselet szerkezete, a szabásvonalak analízise kiindulópont a házi készítésű posztó és a szűrök vizsgálatához. Györffy István cifraszűrrel kapcsolatos megállapításait sok mindenben kiegészítette. Az ehhez fűződő szó- és tárgytörténeti kutatásai mellett a szűrök rátétes és hímzett díszítményeit, színvilágát is alaposabban tanulmányozta. E tárgyféleség szerkezeti szempontú rendszerezése is az ő nevéhez fűződik. Eredményeit publikációkban (pl. Adatok a szűr kialakulásához, 1970; Cifraszűr , 2000) és kiáll.-okon (pl. A szűr , 1977; A cifraszűr 2000) tette közzé. A múz.-i tárgyak kultúrtörténeti vonatkozásai mellett szisztematikusan elemezte a m. főúri és paraszti öltözködés egymásra hatásának problematikáját. Történeti szemlélete végigkísérte munkásságát. Bátran nyúlt különböző korok anyagaihoz, a régészeti leletektől a levéltári forrásokon át a recens eredményekig. Utolsó éveiben leginkább a színek jelentését vizsgálta, mint pl. a fekete ünnepi (menyasszonyi) ruhákat, vagy a gyász színeinek változását. – Az 1980-as években az ELTE néprajz szakán a népviseletekről tartott előadásokat. Szakmai hagyatékát a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaságra bízta. – Munka Érdemrend ezüst fokozata (1981), M. Néprajzi Társaság Érdemes tagja (1999), Belföldi t. tagja (2010). F. m.: Magyar népviselet (Bp., 1969; 2. kiad. 1974; 3. kiad 1985; angol, német, francia nyelven is); Szűrujjasok (Bp., 1993); Cifraszűrök (Bp., 2000); A tardi kender termékek (Bp.–Miskolc, 2009); A Néprajzi Múzeum lábbeligyűjteménye. I. Csizmák (Néprajzi Értesítő, XLI., 1959, 205–282. p.); A magyar módra való bőrkikészítés problematikája (Néprajzi Értesítő, XLIV., 1962, 97–140. p.); A szlavóniai magyar falvak női viselete összetételének és alakulásának néhány jellegzetessége (Ethnographia, LXXX., 1969, 175–195. p.); Adatok a szűr kialakulásá hoz (Ethnographia, LXXI., 1970, 467–490. p.); Három magyar népi posztóruha (Néprajzi Értesítő, LIV., 1972, 47–68. p.); Színek jelentése a magyar népviseletekben. In: Folklór, életrend, tudománytörténet. Tanulmányok Dömötör Tekla 70. születésnapjára. Szerk. Balázs Géza,
