Élesztős László (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok II. (Budapest, 2022)
F
92 Ferenczi Ferenczi István, ifj. (1952. dec. 17. Kolozsvár [Cluj-Napoca, Románia] – 2002. okt. 29. Kolozsvár?): restaurátor. – Édesapja Ferenczi István Mihály (1921–2000) régészprofesszor. Édesanyjától, Ferenczi Sárától rendkívüli gyakor lati érzékét örökölte. – Kolozsvár nagy múltú isk.-jában (a mai Báthory Líceumban) végezte elemi és középisk.-i tanulmányait. Az egy. történelem–földrajz szakára többszöri próbálkozás után sem vették fel. – 1972-től katonai szolgálatot teljesített, leszerelése után restaurátorként alkalmazták az Erdé lyi Történelmi Múz.-mal (ETM) párhuzamosan működő Történeti Int.-ben. Tanítómestere Koródi József, az ETM Restaurátor Laboratóriumának a vezetője volt, mellette tanulta, leste el a restaurátori mesterséget. Részt vett a Centru de Perfectionare a Cadrelor int. által szervezett bukaresti restaurátor továbbképző tanf.-on. Az évek során csaknem minden anyagfajtával foglalkozott, restaurált fém-, fa-, üveg- és kőtárgyakat; a tárgyakat lefényképezte, s a felvételeket saját maga dolgozta ki. Miután az int.-et a Babeš-Bolyai Tudományegy. fennhatósága alá rendelték, helyileg elkerült a múz.-ból; új restaurátor laboratóriumát a Jókai utcában, egy alagsori pincehelyiségben kellett kialakítania. 1987-ban feleségül vette Gottwald Júliát (1959–), akivel az 1980-as évek elején együtt dolgozott, de a nemzetiségi diszkriminációs munkahelyi politika miatt mégsem lehettek munkatársak. Az 1990-es évek politikai változásai után, anyagiak hiányában háttérbe szorult a labor ellátása, az int.-et a Román Akad.hoz csatolták, ahonnan hiányzott a labort szívügyének tekintő régész. Munkái közül kiemelkedik egy 2. sz.-i, római bronz Vénusz-szobrocska restaurálása. A szobrot etil-alkoholban víztelenítette öt órán át, majd infralámpa alatt kiszárította, ezután vákuumban a monomer metil-metakrilátban oldott polimer metil-metakrilát oldattal impregnálta. A letört kart Araldyt AY103 és HY 956 térhálósító segítségével ragasztotta. – A restaurálás mellett szívesen rajzolt, nagy élvezettel faragott fát és a fémművességben, ötvösségben is jártas volt. Munkáját rendkívüli kézügyesség, alaposság jellemezte. Csekély elismerés volt a jutalma. Hivatalos int.-i munkáján kívül otthon is restaurált, ill. vetőmag- és virághagyma-kereskedelemmel kezdett foglalkozni. Saját restaurátorműhelyében szeretett volna dolgozni, ebben korai halála megakadályozta. F. m.: În legătură cu restaurarea statuetei „Venus de la Gilău” (Acta Musei Napocensis, XIV., 1977, 171–173. p.). Fotó: F. I. az 1990-es években, a család tulajdona Morgós András Ferenczy László (1928. aug. 25. Dunakeszi – 2015. jún. 12. Budaörs): művészettörténész, régész, orientalista, muzeológus. – Az ELTE Történettud.-i Kar muzeológia–középkori régészet szakán okle veles muzeológusként végzett, orientalisztikai tanulmányokat folytatott (1954). A művészettörténeti tud. kandidátusa (1994). – A Hopp Ferenc K-Ázsiai Művészeti Múz. segéd munkatársaként (1953– 1955), majd muzeológus tud.-os munkatársaként (1955–1970) a kisebb gyűjt.-ek (koreai, mongol, közel-K-i, Zichy Jenő kaukázusi régészeti gyűjt. stb.) anyagát gondozta. Osztályvezető tud.-os főmunkatársként (1970–1989) a kínai és japán gyűjt. anyagát rendezte, gyarapította, kiáll.-okra készítette elő és publikálta. Számos önálló kiáll.-t rendezett (Japán művészete a Meidzsi-korszakban [1868–1912], 1971; Kelet-ázsiai bronzok, fametsze tek és tunhuangi képek, vendégkiáll.: Szolnok, Szentendre, Szombathely, Pápa, 1963–1967; Japán művészet, állandó kiáll., 1975; Nihon-ga, modern japán festmények, 1978). Szerepet vállalt a bp.-i Néprajzi Múz. (1965–1970) és a debreceni Déri Múz. (1980 körül) állandó kiáll.-ában szereplő ázsiai műtárgyak feldolgozásában. Állandó szerzője az Iparművészeti Múzeum Évkönyve , később az Iparművészeti Múzeum és a Hopp Ferenc Ke letázsiai Művészeti Múzeum Évkönyve, majd az Ars Decorativa periodikáknak (1955–1979). A MTA és a Mongol Tud.-os Akad. közös expedícióján Erdélyi Istvánnal Mongóliában járt (1962). A múz. könyvtárvezetőjeként (1953–1989) jelentős szerepet játszott az ország egyetlen ázsiai művészeti könyvtára rendszerének kialakításában, a címszókatalógus-rendszer kidolgozásában. Számos külföldi intézménnyel épített ki és tartott kapcsolatot. Tanulmányúton járt Kínában (1964), a Japan Foundation ösztöndíjasa (1984), a Tokiói
